Pánszexuális vagyok, vagy ez is csak tinihülyeség? 15/L

11 voltam, mikor konkrétan meg voltam győződve arról, hogy én leszbikus vagyok. Úgy voltam vele, hogy a lányok szépek, kedvesek, kellemes a társaságuk, és nekem nem kellenek azok a durva fiúk, akik "állandóan csak verekednek és gúnyolódnak".

Persze, akkoriban még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a l'amour, és csak a fiúk által okozott sérelmek lebegtek a szemem előtt.

Ahogy teltek az évek, úgy halványult el az elképzelésem is arról, hogy "nesze világ, leszbikus vagyok". Valahogy teljesen megváltozott a felfogásom mindenről, egy csomó fiú megtetszett, és igen... Egy csomó lány is.

Mindez számomra szokatlan módon; csak akkor kedveltem meg valakit, ha felnéztem rá. Erős kisugárzás, dominancia kellett ahhoz, hogy bárki felkeltse az érdeklődésemet, és ebben az esetben egyáltalán nem számított az illető neme, kora, kinézete, származása, kiskutyája.

Mivel ez a fajta dominancia leginkább a férfiaknál van jelen, ezért gondoltam arra, hogy talán valójában 1000% hetero vagyok, akinek az agyára mentek a tinihormonok, és holnap már tengeri csillagokba fog beleszeretni (hello Patrik). Mégis, kicsit zavar, hogy ennyire bizonytalan vagyok, és érdekelne mások véleménye/tapasztalata a témával kapcsolatban.

Történt veletek hasonló kamaszkorban? Mekkora a valószínűsége, hogy ez a "hajlam" a későbbiekben megszűnik létezni?