Mit tehetnék? Plátói szerelem (bőv. Lent)

16 éves lány vagyok, még sosem voltam igazán szerelmes. Viszont van egy fiú, aki 20 éves, és másfél éve nem tudom kiverni a fejemből.. Nem olyan híres. Egyszer láttam élőben is, akkor méginkább belehabarodtam.. igazság szerint először a külsejével fogott meg, aztán eszeveszettül elkezdtem keresni mindenhol, fél év után pedig végre megtaláltam.. Szóval elég sokat küzdöttem érte.. 1 éve követem hogy mikor mit csinál, de nem nagyon szokott posztolni. Minden képét végignéztem, elemeztem, és összefüggéseket találtam elég sok helyen. Például dátumok. Akkor született amikor egy számomra nagyon fontos ember is, és úgy hívják az öccsét ahogy azt a bizonyos személyt..Akkor van az anyukája névnapja amikor az én születésnapom. Elneveztem őt egy dolog miatt a barátaimmal, és azóta mindenhol az jön velünk szembe, akaratlanul is eszembejut, és beszélnem kell róla.. És mivel sűrűn látom x helyen, friss élmények vannak, a barátnőim mindig segítenek feldolgozni. Szóval szép lassan a szívemhez nőtt, ebben a "jelek"(rengeteg volt tényleg...) nagy mértékben segítettek... úgy jött össze az az egyszeri találkozás, ahogy még senki másnak szerintem, abban a sorsnak nagy jelentősége volt. Úgy érzem hogy szinte már mindent tudok róla, mégsem ismerem. Ez az első olyan szerelmem, amikor bolondulásig, bármit megtennék. Plátói és viszonzatlan szerelem egyvelege, és már túlhatalmasodott rajtam.. nem bírok túllépni, ő lenne a tökéletes, ha tudná hogy létezem. De ha tudná is, akkor sem illenénk össze. Ő a nagyvilági, én az otthoni.. Múltkorba családjával és a barátnőjével (igen, van barátnője.. Ezért már alapból tabu..) láttam, és olyan szép pár... Szeretik a barátnőjét a szülei is, és valahogy a szívem hasad meg hogy talán nekem sosem lesz ilyen.Észérvek nem igazán szólnak mellette, csak a szívem nem tudja elfelejteni. De nem tudom miért. Sosem éreztem így, kétségbeestem.

Benne minden megvan, ami belőlem hiányzik.. de tudom hogy soha nem lehet semmi, és mégis. Talán attól félek sosem lesz még egy ilyen fiú mint ő... de ez hülyeség. Miért ne lenne? Hogyan tudnám elfelejteni? Mit tehetnék? Már felemészt ez az egész. Őrültség. Teljesen behálózott.

Éreztetek már így? Mit tettetek/tennétek?

Köszönöm az értelmes válaszokat!