Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kikészít ez az érzés. Erős vagyok, de ha róla van szó gyenge vagyok. Öngyilkosságon gondolkozok egy fiú miatt, vagy nemtudom mitkéne tennem?
Hosszú a sztorim, szóval inkább nemírom le, mert el se olvasnátok és nem is érdekelne titeket annyira minden részlet.
A lényeg annyi, hogy az egyik osztálytársamba beleszerettem, és viszonzatlanul. Vagy hát nemtudom, mert ő is szokott rám kacsintgatni, meg nézni engem, meg látom rajta, hogy örül ha velem van, de mégse mondja azt, hogy szeret, szóval ebből az következik, hogy ez nem más mint egy viszonzatlan szerelem. Én nagyon odavagyok érte, rámmosolyog és én már majdnem elájulok. Imádom őt, mndennél jobban. Ő az aki mosolyt csal az arcomra nap mint nap. De nembírom tovább. Megőrülök érte. Éjszakákat sírok át miatta, alig várom már mindig, hogy hazajöjjek a suliból és kisírhassam a fájdalmamat. Nincs kedvem semmihez, enni is alig eszek, csak bambán nézek magam elé egy pontra, és csak ülök. És ezt ezelőtt nem gondoltam volna magamról, sőt kiröhögtem azt aki vagdosta magát egy fiú miatt, vagy bármi miatt, de most én is beleestem ebbe a dologba, hogy véresre vagdosom a kezem és a tenyerem miatta.
Kérlek segítsetek. Nagyon odavagyok érte, és nemtudom hogy fogok élni nélküle. Nem éreztem eddig még ilyet soha. Azthiszem a halál is jobb, mint ez a szenvedés. Pedig vannak terveim a jövőben, de egyik sem ér annyit, hogy nélküle éljek. Teljesen tanácstalan vagyok.
Nemcsak a külseje miatt. A belső tulajdonságait is imádom.
Imádom a vicceit, mindig megnevettet, imádom, hogy ilyen jófej és mindemellet hülye és bolond :D
Nincs barátnője, de az exe az osztálytársunk, szóval ha lenne köztünk valami, az kellemetlen lenne annak a csajnak, akkor is ha már régóta szakítottak.
válasza: válasza: válasza:Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a biztató szavakat! El sem hiszitek milyen jól estek. Azóta egy kicsit jobban vagyok. Úgy értem nyugodtabb vagyok. Persze néha rámtör a sírás és az, hogy mi értelme az életemnek nélküle, de olyankor mindig megnézem amiket írtatok, és ez lelket önt belém. Továbbra is depressziós vagyok miatta, de jelenleg nem olyan erős a depresszióm. De jelenleg azért vagyok ki, mert mivel téliszünet van, így nem láthatom és nem hallhatom a hangját, és ebbe néha úgy érzem beleőrülök. Viszont tudom, hogyha újra elkezdődik a suli, akkor megint erősödni fog a depresszióm és még depisebb leszek, akkor meg attól, hogy látom őt, de tudom, hogy sose lesz az enyém. A suliba szoktak vele lenni "közös" élményeim és pillanataim, amiket persze nagyonis élvezek, és imádom ezeket a pillanatokat átélni, de amiután túlvagyunk ezeken a közös élményeken, utána elfog a sírás, mert minden ilyen pillanat után rájövök, hogy sokkal de sokkal jobban szeretem mint azt hittem.
Szóval lényegében depis vagyok akkor ha vele vagyok, és akkor is ha nélküle. Csak akkor "gyógyulnék meg" ha ő is ugyanazt érezné irántam amit én iránta és örökre együtt lehetnénk. Csak akkor lennék boldog. De mivel ez lehetetlen és sose fog valóra válni, ezért depis vagyok és leszek amíg csak élek. És nem. Nem fog jönni egy másik fiú sem aki kigyógyíthat ebből. Soha senki nem lesz olyan mint ez a fiú. És nekem amúgy se kell más. Nem kell egy fiúnak a gyökérsége sem, az övén kívül.
Szóval nem is várom, hogy jöjjön más fiú rajta kívül, és nem is akarok mást. Inkább haljak meg magányosan, de nekem akkor se kell más!
De mégegyszer és még ezerszer köszönöm a nyugtató válaszaitokat! Nagyon hálás vagyok nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!