Hogy lehet túltenni magam egy nagy elszalasztott lehetőségen?

Szóval egy lány már általános óta kedvelt de engem csak úgy 10.osztály körül kezdett el érdekelni. Ő pedig ahogy teltek az évek már nem csak olyan baráti dolgokat csinált hanem rendes utalásokat arra,hogy összejönne velem. A barinői is mondták,hogy nem csak haverként néz rám.

Nekem is nagyon megtetszett,először voltam akkor szerelmes és a személyiségét is imádom,de valahogy fostam kimutatni ezeket. Nem tudtam helyesen kezelni ezt a helyzetet plusz azt sem éreztem,hogy elég jó lennék neki,meg hogy megérdemelném. Nehéz eset vagyok,főleg a rideg természetemmel szóval ezért is gondolom mai napig azt,hogy nekem nem való kapcsolat...

De ja,sokat elmélkedtem milyen jó lenne vele lenni. Annyira jól kiegészítjük egymást,órákig el tudunk lenni. Már általánosban is,az osztály mindig minket hozott össze így elméletben. Szóval ez az a tipikus egymásnak lettek teremtve eset

Aztán persze,összejött azzal aki udvarolt is neki,aztán szakítás,aztán megint egy másik fiú,ez már a jelen. Nyártól lesz 2 éve,hogy az elsővel összejött,pár hónapig nagyon rossz volt aztán mára már azért 90%-ban nem zavar a dolog,meg elmúlt az erős érzés iránta. Meg nekem is lett más csaj ez idő alatt,aki még szebb is mint ő,de látjátok,egyszerűen semmi nem segít hogy 100%-ig túllépjek ezen..Ő volt az első és az igazi. Néha néha,eszembe jut és lebénulok,elkap ez a rossz érzés,hogy hogy lehettem ekkora balfsz. Ott tátongott előttem életem csaja de elpazaroltam az éveket. Ez alatt a 2 év alatt voltak kisebb vitáink,meg nem értéseink szóval már semmi nem olyan mint azelőtt. Még ha valami csoda folytán,felnőtt korunkra összefújna minket a szél,akkor is mindig üldözni fog ez a tudat.