Felemészt a hiánya, mit tehetnék?

Velem is ez van most :( . Bár nem jöttünk össze, jóllehet nem is ismertük egymást megfelelően, ő eldobott körülbelül, mert csupán őszinte voltam, s kifejeztem irányába, hogy amúgy rohadt szerelmes vagyok belé. Ezt sem ilyen konkrétan nyilván, de azért volt merszem elmondani neki, mert egy buliban végig velem kavart, megcsókolt, s mertem azt hinni, hogy nem szórakozik velem; erre rá is kérdeztem, mert manapság sajnos nem evidens, hogy ez szerelmet jelent, persze nem vallotta volna be, hogy amúgy tök komolytalanok a szándékai - még neten se -, ahhoz túl gyáva volt... Amúgy egyre több jelet adott az utóbbi időben, de úgy tűnik, mind hamisak voltak, hisz a találkát - amire már elég régóta vártam, izgultam miatta, s megígérte - előtte levő nap mondta le (magyarázat, s másik időpont ajánlása nélkül). Teljesen összetörtem, mert már a reményt is elvesztettem, amely legalább a várakozás során éltethetett. Borzasztóan hiányzik, már kb. fél éve szerettem, de most ki kell törölnöm őt a gondolataimból. Azért borzasztó nehéz ez, mert még haragudni se tudok rá,..., még mindig szeretem. Ám mégis próbálom nyomatékosítani magamban, hogy nem szabad, hogy megálljon az élet. Úgy gondolom, én intelligensen és őszintén tudattam vele érzéseimet, nem tehetek róla, ha ő ezt nem értékelte, esetleg nem volt elég bátor, hogy lépjen, nekem érett férfi kell, s nem fogok miatta elkeseredni, még annyi mindent tartogathat a jövő. Lehet, idővel meg is bánja, de én akkor már túlléptem rajta. Bár utálni sosem fogom tudni, s remélem megtalálja majd a boldogságot...Talán a szívem kis darabja mindig az övé marad, de fölösleges erőlködnöm, ha ez egy halálra ítélt szerelem, s ő nem tesz érte. El kell fogadnom; sokat sírok még miatta, de egyszer majd jobb lesz...legalábbis próbálok így hozzáállni. Nekem a legjobb barátnőm sokat segített, neki elmondhattam mindent, s sokkal könnyebb lett utána. Meg próbálok örülni az élet sok más dolgának: hogy van egy szerető családom, hogy kb. biztos, hogy bekerültem az egyetemre :)), ami miatt annyit izgultam, hogy fiatal vagyok, hogy élvezhetem az életet, bulizhatok stb. Vannak sokkal rosszabb helyzetben levő emberek, akik tudnak boldogok lenni az élet megpróbáltatásai ellenére, akkor én sem hagyhatom, hogy csupán egy személy tönkrevágja az életem. Ennyi, ezt kell tudatosítani magadban, s akkor menni fog. Idő kell, de menni fog. :)

18/L (utóbbi vagyok)