Nem érzem úgy, hogy valaha megtalálom a párom. Mi tévő legyek?

Ez a 'megtalálom a páromat' súlyos tévedés ami nyomorba taszít. Nincs párod, nyugodj meg. Örülj hogy nincs párod! Örülj hogy nem kell kiábrándulnod a másikból mikor fingik, amikor szex után egyből eltol magától, amikor véletlen vérig sért egy elejtett megjegyzéssel, amikor rájössz hogy ő nem volt szerelmes, amikor megcsal, amikor egy hókotró nemes egyszerűségével rádborítja minden apró baját.

Örülj hogy egyedül vagy! Azt csinálsz amit akarsz, akkor amikor akarsz, oda mész ahova akarsz, nem kell azon aggódni hogy valyon a másik erre felkapja-e a vizet. Nem kell számot adni senkinek magadon kívül. Ez hatalmas szabadság. Ezt elcserélni az éteri ábrándjaidra arról hogy mi is szerinted egy párkapcsolat, az egy végzetes hiba.

15, 17 évesen mi lehet olyan komoly? De most őszintén, nem beléd akarok kötni, én is voltam ennyi idős, én is azt hittem hogy azok milyen komoly dolgok. Viszont, a beszéd az kimerül abban hogy, de szeretlek-én is, mikor/hol csináljuk, gyerek filozófia és hasonló sekély dolgok, bármi felderíthető mélység nélkül.

Komolyabb kapcsolatban feldolgozzák szerettek halálát, együtt élnek, fenntartják magukat, a helyet ahol élnek, a gyerekeiket ha vannak. Az összes földi dolog ami nem túl szexi. Az ad mélységet hogy ezeket a felületes munkákat, a mindennapokat mennyi szeretettel tudja a pár megtölteni.

Bárkik tudnak jókat szeretkezni, nagy kényelemben komolyabb gondok vagy felelősség nélkül. Viszont osztozni az élet kikerülhetetlen nyomoraiban, ott mérettetik meg az emberi jellem és a kapcsolat minősége. A nagy szeretők mind egyből ott hagynak a szarban. Az akit te keresel, a mostani énedet valószínűleg le se köpné. Undorral fordulna el ha meglátná a jellemed táplálatlanságát, a szilárd alap hiányát, amin felhőkastélyok nőnek teremnek. Mihez kezdjen azzal?

Szedd össze magad, találd ki mit akarsz az életedtől és indulj el abba az irányba. Toporogni hogy hol van már a feleségem, mikor még javában sül ki a személyiség nevetséges. Ahogy irányt veszel, az ahhoz tartozó dolgok elkezdenek megtörténni. Végig járod az egyetemet. Lassan lekopnak a szemellenző szerű, alaptalan elvárásaid és elkezded észre venni hogy itt van körülötted az összes lehetőség, meg tudsz csinálni dolgokat.

Pár év múlva értetlenkedni fogsz a mostani töketlenségeden.

Életem ezen szakasza nagyjából így történt.

Tényleg nem akarlak megbántani, csak nagyon személyesnek, közelinek érzem a szenvedésed és örülnék ha gyorsan megszabadulnál tőle.

Hozzám képest te egy álompasi lehetsz.

Szintén 22 éves vagyok, és szintén nem volt még kapcsolatom. Tinikoromban annyira nem érdekelt a csajozás, de mindegy, mert úgyis kövér, ronda és igénytelen voltam. Jó, volt egy plátói szerelmem, de ő vissza sem köszönt. Aztán gimnázium után rögtön egyetemre mentem, "fiús" szakra, ráadásul egyéb dolgok miatt a legkisebb problémám a társkeresés volt. 2020 óta próbálkozom, de kb esélytelennnek tartom már a dolgot. Legutoljára most, 2 hete, az történt velem, hogy a csak egy hosszabb randi után feljött a lakásomra. Szex végül nem volt, mert a lány rosszullétre hivatkozott, de voltak intim pillanataink. Ettől függetlenül ghostolt, mert én "nyomultam" és ő kellemetlenül érezte magát... Áh... hogy minek írtam le ezt, én sem tudom. Lassan már ott tartok, hogy meg sem akarom érteni, mi jár a nők fejében.

22F

Hé, 16-os. Most hogy nézel ki?

Tök őszinte leszek: igen, ez is jár a nők fejében. Nagyon szép gondolat az, hogy nem a test a lényeg, meg hogy majd ha megismer, megszeret, de lássuk be, az a véres igazság, hogy elsőre mindenki kinézet alapján mérlegel. Talán nem annyira egyértelműen, hogy igen-nem, vannak árnyalatok, talánok, esetlegek, majd meglátjukok, de előzetesen ez egy szűrő, és erre jön rá majd az érdeklődés, meg a közös gondolkodás stb.

Na most azért nőben is megvan ugyanez, mármint hogy őket is bőven lehet kategorizálni, és ezt is teszik a férfiak. Ne mondd, hogy nem, mert de.

A te konkrét esetedben szerintem az van, hogy belefértél egy "meglátjuk" kategóriába, ezért ment fel a csaj, de az intim pillanatok hatására (bár tudnám, mit értesz ez alatt) világossá vált neki, hogy miért vitted fel. ez volt neki a "nyomulás". Nagyon jól tudta, hogy ez lenne a következő lépés, az elvárás, és nem akarta, kiestél a "meglátjuk"ből, mert eleve nem voltál stabil. Kíváncsi volt, de végül nemet kaptál. Tudom, hogy ez így nyers, de ne agyalj rajta, ennyi történt. A megfejtendő kérdés nem az, hogy miért ghostolt, hanem hogy eleve mi volt az, ami egy ideig benn tartott a kosárban. Na, arra kell gyúrni, az lesz a te szupererőd. És azért kérdeztem meg, hogy most hogy nézel ki, mert emellé még lehet, hogy egy kis testi változás (ha még mindig kövérkés vagy), és szinteket léphetsz. Igen, tudom, a fiatalság meg a virgoncság idővel elmúlik, és akkor úgyis csak az intellektus meg a jellem marad, de addig a nyers igazság az, hogy addig senki sem akar rondákkal meg "futottak még" kategóriákkal dugni, kivéve ha ők is rondák (bár még akkor is érdekes igények vannak manapság). Nem lehet kikerülni a testiséget.