Miért érzem azt, hogy már soha többet nem akarok senkit sem? 14/F (Többi lent)

1 éve októberben megismertem egy lányt, akivel össze is jöttünk. Tök jó volt minden, lesmároltam, boldogok voltunk meg minden. Másfél hétig... Kihasznált, a végén kiderült, hogy a fél sulin addigra már átment, és én voltam az a szerencsét, akivel nem ment ágyba. Mára már 17 éves, és még mindig 7.-be jár. Tudom, már ki kéne rakni, de én sem értem. Aztán mára már elfelejtettem, de 1 évig stresszeltem magam, hogy itt vége, soha többet senki stb. Tavaly karácsonykor 23.-án taliztunk, lesmároltam az estében. Romantikus volt, de elhúzódott. Már túl léptem rajta, de akárkit keresek, nem ír vissza, nem tudok vele normális kapcsolatot létesíteni. Mára már tényleg úgy kezdem feladni, hogy inkább legyek egyedül család, és gyerek, illetve nő nélkül, csak menjen le az egész. Én tisztelem és nagyon szeretem Apumat, és nem akarom, hogy a "név" itt szakadjon meg. A kettő közti állapotban vagyok. Lehet nem ez a megoldás, de már 2 lányra írtam rá. Egy ideig beszéltem velük (nem egyszerre), és miután írtam, hogy meséljen magáról, látta, de nem írt vissza semmit. Tervezem, hogy még egyszer ráírok, és ha az sem megy, akkor keresek mást, de ez mégiscsak zavar. Ma is voltam Apu élettársánál, és vele annyira nagyon jóban vagyok, hogy olyanokat beszélek meg vele, amiket a saját anyámmal sem. Ő több mindent enged meg, mint a saját anyám. Mellette jobban fel tudok szabadulni, és említést tett a lányokról, hogy van-e, és mondtam hogy nincs, de mondta, hogy kéne szerezni. Egyre jobban kezdem érezni, hogy szeretnék magam mellé valakit. Szó sincs kihasználásról.. Pesti vagyok amúgy. Csak szeretnék egy olyan lányt, aki végre magamért szeret, és nem másért. Mit tudnék tenni, hogy végre olyan legyen minden, mintha az 1 éve történt dolgok nem is lettek volna? Vele volt az első csókom, a tapizásom is. (Csak mert r..anc ....................) Már tényleg nem tudom mit kezdjek magammal, és az életemmel.