Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzek így? Eddig nem gondoltam erre, ma már minden gondolatomat ez közi le.
Sziasztok! :)
17 éves lány vagyok, nem volt még barátom, de ez sosem zavart, mindig úgy fogtam fel, hogy majd tudni fogom, ha jön a "nagy ő". Így is lett, a nyáron találkoztam életem első szerelmével, sajnos nem sokáig voltunk együtt, és elég csúnya vége lett a dolognak. Viszont nagyon elkezdtem kötődni hozzá, ezért eléggé padlóra küldött a dolog, és még így 3,5 hónap távlatból sem vagyok teljesen túl ezen. Bár már nem gondolok annyit rá, és nem is sírok olyan sokat azt hiszem ez már haladás. A lényeg, hogy azt érzem már pár hete, hogy szeretni akarok valakit. Úgy szeretni, ahogy őt szerettem. És nem akarok ilyen magányos lenni, azt szeretném, ha valaki itt lenne velem, hogy megöleljen, és tényleg szeressen. Van is pár "jelentkező" erre, de mind nagyon éretlenek és/vagy egyszerűen nincs bennünk semmi közös, nem tudnám szeretni őket, érzelemmentes kapcsolatba meg nem akarok belemenni. (ezen felül nem tudom, hogy mennyire vagyok túl azon amit a srác tett) De egyre inkább azt érzem, hogy nagyon vágyom egy kapcsolatra, olyanra ami őszinte, és nem hazugságokra épül mint az első. Nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, és nem tudom miért, hisz ez eddig egyáltalán nem foglalkoztatott. :O Valaki esetleg érez hasonlóan?
válasza:Igazából nem nagyon találom a kérdést, szövegben, de azért megpróbálok válaszolni. :D
Az persze normális, hogy egy őszinte kapcsolatra vágysz, ahol nem vernek át, használnak ki. Olyan kapcsolatba, ahol nem szereted a fiút szerintem is értelmetlen belemenni, csak azért mert egy csalódás ért és mindenképp úgy érzed szükséged van valakire, bár tény hogy úgy könnyebb elfelejteni.
válasza: válasza:Én is hasonlóan így vagyok, nagyon sok közös dolog, abból, amit leírtál!:) Bár én legutóbb nem az életem elsőjében csalódtam, de az első személy volt, akivel először úgy éreztem normális a kapcsolat, mert megfelelően kifejezi az érzéseit, és érzem, hogy szeret. Nem is szeretek negatív érzéseket fúzni hozzá, lényegében örülök, hogy lehetett ilyen is az életemben. Beláttam, hogy tényleg tökéletlen volt a kapcsolat, bármennyire is bemeséltük magunknak/egymásnak, hogy szeretjük egymást. Szintén nehezen tudom elfelejteni, a rögeszmém, viszont nem hiányzik. Inkább egy olyan kapcsolat hiányzik, amiben már legközelebb másképp fogok hozzáállni.
Azt tapasztalom, hogy sajnos van akinek könnyebb, míg van aki elég nehéz eset, mint én, pl. nehezen nyílok meg a másiknak és nem vagyok öszinte.
Útólag nem csodálkozom, ha tönkremennek a kapcsolataim számos okból, de mindig könyebben túlteszem magam rajta, ha ismerkedem, illetve nem csak(!) ismerkedem, hanem normális lelki állapotomban áttudom adni magam igazán másoknak, nem úgy, mintha az ex-emtől "menekülnék". Persze ehhez az is kell, hogy olyanokkal ismerkedj, akik megfelelőek, de ez rajtad múlik, az akaratodon, szerintem biztos találhatsz olyant aki elég jó, hogy megfogjon(talán ő sem lesz tökéletes), de viszonylag jobb, mint az előbbi.
Ami leginkább szemet szúrt az elején a "nagy ő" elképzelés. Számomra ez az amiből reális módon kiábrándultam, épp annyira, hogy ne álmodozási szintekről vetemedjek bele a kapcsolatokba. Legutóbb itt olvastam egy hasznos gondolatot, amiben kicsit magamra ismertem, amikor abban hiszek, hogy az igazi bekopogtat az ajtómon.
Azt is fontos meglátásnak tartom, hogy a csalódások nem mindig arról szólnak, hogy a párod "becsapott" téged, sok más oka is van kommunikációs problémáktól elkezdve, természetes bizalmatlanságon át, a párok naívitásáig, amikor az elején tényleg öszintén elhiszik, hogy örökké nagy szerelem és odafigyelés lesz.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!