Most lett elegem, nem tudom mit kezdjek magammal (? )

Szerintem nőjj fel.

4 éve futsz egy olyan busz után, ami nem hogy nem áll meg, de még csak nem is lassít.

Az, hogy s*ggrészegen, amikor már kanosra itta magát, egy ingyen numerában bízva azt mondta, amit te mindig is hallani akartál, nem jelent semmit. Tudod, aki valamit érez, valamit szeretne, az nem csak full piásan fogja hangoztatni.

Az szintén nem jó ómen, hogy a minimális kommunikációra sem vagy hajlandó. Persze, epekedni utána az rendben van, részegen "összegabalyodni" rendben van, de őszintén, felnőtt módjára beszélni az már fúúú mit fog gondolni...

Le tudnád vele élni az életedet, de alapvető kérdéseket nem tudsz neki feltenni? Az úgy szép élet lenne...

Ez nem szerelem. Ez amolyan elvakult kislányos rajongás, talán kicsit már beteges is. Gondolkozz egy kicsit! Az kell neked, aki emberszámba se vesz, csak egy gyenge pillanatában, "egye fene" alapon jönne össze veled? Vagy inkább egy olyan, aki szeret, aki bármit megadna érted? Nem jobb lenne inkább egy ilyennel összejönni, majd pedig ha úgy alakul, vele az életedet leélni?

Mégis, mi olyan fú, de vonzó abban a srácban? (Leszámítva az "ő a menő srác, fú de jó a felsőteste" jelegű tini-nyálcsorgatást.) Hagyd a fenébe az eszeveszett rohanást, meg a torz illúziók kergetését, és ÉLJ!