Elegem van.18 éves vagyok és még soha nem volt barátom. Mit tehetnék?

Lehet, hogy velem van a baj, nem tudom, de még soha nem volt senkim, pedig annyira vágynék egy barátra. Nem azért, mert "gáz", hogy nincs és nem is futókalandokat szeretnék. Hanem egyszerűen csak jó lenne egy társ, valaki, akivel jól érzem magam, akivel sokat tudok beszélgetni, nevetni, közös élményeket szerezni. Valaki, akivel szeretjük egymást. Mégsem sikerült még senkivel sem a kapcsolat, én szerintem ennek én vagyok az oka, amiért olyan szégyenlős és sokszor "elérhetetlennek tűnő" vagyok. Meg az is a gond, hogy a tökéletes kapcsolatra várok, pedig tudom, hogy nem biztos, hogy ebben a korban találom meg az igazit. Eddig akárhányszor tetszett egy srác, még ha viszonzott is volt esetleg, valahogy soha nem jött össze, a fiúk mintha nem mertek volna lépni, és én sem, emiatt bukott az egész. És ez már sokszor volt. Vagy ha léptek is, én visszahúzódtam. Nem tudom, miért csinálom ezt. Talán nem is állok még készen egy kapcsolatra, fogalmam sincs. Most viszont megint nagyon tetszik egy srác és valószínűleg én is neki, de megint ugyanaz a helyzet, nem merek semmit sem tenni. Pedig elég sok közös van bennünk, kedveljük egymást, meg a humorunk is teljesen ugyanaz. Mit tegyek, hogy ezúttal összeszedjem magam és így a 19 felé közeledve végre legyen egy párkapcsolatom? Bocsi, ha hosszú voltam, meg bonyolult, de már kikívánkozott ez belőlem.