Oltári nagy bunkó vagyok, valamikor megfogok változni?

Hogy értsd miről beszélek, ha látom hogy valaki ugyanoda jön mint én és kinyitottam az ajtót, akkor nem megvárom, hanem az orra előtt csapom be ha fiú ga lány, ha gyerek ha felnőtt, mondván, hogyha én kitudtam nyitni akkor ő is megoldja valahogy.

Ezenkívül mások demotiválása nagy örömöt jelent nekem, mindig leszidok mindenkit akármilyen jól is szerepel és még belül én is elismerem, de igazából ez szerintem jó dolog, mert lehet az illető így csak mégjobban akarja csinálni, hogy nekem külön megfeleljen, vagy megutál egy életre, az ő dolga nem veszem nagyon a szívemre, ha egy embertársam megutál mert van még másik 7 milliárd, majd csesztetek addig mást.

Fingani nem fingok azért mások orra alá, de büfögni azt szoktam, habár általában azért bocsánatot kérek.

Ha megyek az utcán másokra nem nagyon figyelek, van hogy fellökök valakit, neki megyek meg ilyenek. Ha a héven, buszon, villamoson nincs helyem, akkor direkt úgy állok, hogy sokkal több helyet foglaljak és ne nyomják a pofájukat a személyes légterembe, ez habár pozitívum szintén, mert legalább nem teszem azt amik ők, hogy idegennekhez olyan közel hajolok, hogy a leghalkabb levegővételem is hallják és minden egyes szusszantásomat, a szakáll mozgását meg már a gondolatokat, komolyan néhányan mit éreznek... Sok fura alak van ám Budapesten, szemetet nem a kukába dobom kb soha, ahogy jött úgy megy, egyszóval bunkó vagyok, mert nem figyelek másokra, se az egészségükre, se az érzéseikre, meg kb semmire.