Ez szerintetek is rossz hozzáállás, mi a véleményetek erről a gondolkodásmódról?

Arról van szó, hogy 17 éves srác vagyok (lassan 18), és még soha sem volt semmilyen kapcsolatom lánnyal, szó szerint, testileg és érzelmileg sem volt semmilyen a viszonozatlan szerelmet leszámítva.

Pedig én próbáltam minden alkalmat megragadni az ismerkedésre ha szimpatikus volt egy lány, de csak elutasítást kaptam, vagy előtte átb*sztak, megaláztak, kihasználtak, és csak utána kaptam meg a nemet.

Úgyhogy a kb 3 év alatt úgy döntöttem hogy ezt inkább hanyagoljuk, és majd alakul magától valami olyan sors szerűen, ha meg nem akkor azt is elfogadom.

De, akárhányszor valaki tudomást szerez erről az kvázi leb*sz hogy ez egy rossz hozzáállás és így tényleg nem lesz soha senkim, meg hogy mekkora egy önsajnáló idiót* vagyok stb...

Nem értem hogy miért egy olyan rossz dolog ez számukra, és miért akarnak egyből megkövezni és néznek rám úgy mintha most szabadultam volna a mosolygóból. Persze nyilván nem élték át azt amit én, és nem tudják mit gondolok/érzek a párkapcsolati témákkal=dolgokkal kapcsolatban, ezt nem is várom el tőlük, de akkor sem tartom szükségesnek/indokoltnak ezt a heves ellenszenves reakciót.