Szerintetek mit kéne kezdenem magammal?

17 éves lányként tudom (vagy legalábbis merem remélni), hogy előttem van még az élet, így hülyeség azon filózni, hogy egyedül fogok megöregedni 69 macskával, amire ráadásul allergiás is vagyok. Ennek ellenére már évek óta nagyon bánt, hogy úgy érzem, nem vagyok jó semmire, rám nincs szüksége senkinek.

Hiába ismerkedem új emberekkel viszonylag könnyen, még soha nem találkoztam olyan sráccal, aki őszintén érdeklődött volna irántam. (Internetes Don Juanok voltak is és lesznek is, őket nem tudom komolyan venni)

Tehát nem az a probléma, hogy én hessegetem el magam körül a pasikat, pedig gyűlnek, mint molylepkék a fényre.

Akkor lehet, hogy a külsőmmel van baj? Lehet. De nálam sokkal csúnyább lányok is találtak maguknak már párt, ráadásul nem tartom magam rondának, inkább átlagosnak. Alacsony, normál testalkatú, fenékig érő barna haj, barna szemek...

Mégis több mint valószínű, hogy azért nem jön össze, mert nem merek kezdeményezni. Persze, ha valakin látom, hogy nem az a típus, aki elzavarna, meg tudom szólítani, el tudok beszélgetni bármilyen témáról, akár még a tetszésemet is megpróbálom a tudtára adni érintéssel, vagy valahogyan, de vagy minden fiú akit ismerek töketlen, vagy tényleg nem vonzódik hozzám senki.

Valójában annyira nagy gond nem lenne a szingli léttel, csak mélyen legbelül érzem, hogy addig nem fogok tudni megszabadulni az önbecsülési problémáimmal, amíg nem találkozom valakivel, akivel megvan a kölcsönös vonzalom. Ha pedig mégsem ez a probléma, akkor legalább tudnám.

Na, ha valaki végigolvasta az agymenésemet: várom a tanácsokat. Lehetőleg azon kívül, hogy próbáljak meg felszedni valakit, mert próbáltam, nem jött be, és csak még mélyebbre süllyedtem. Tisztában vagyok vele, hogy ez a legkézenfekvőbb megoldás, mégsem érzem magam képesnek a nyomulásra. Képet nem küldök senkinek, ne is zaklassatok ezzel.