A plátòi szerelem is lehet ugyan olyan fájdalmas mint a valòdi?

Hát, az én tapasztalatom nem biztos hogy plátóiként kezdődött, de az tuti hogy úgy ér véget.

A lány az osztálytársam. Az ikertesója pedig az egyik legjobb barátom.

Még anno '16-ban jóban voltunk. Nagyon is. De aztán jött egy srác, aki másképp közeledett hozzá mint én. És sikerrel is járt, de csak az én segítségemmel. Viszont az egyik nap bemózerolt a lánynál, és én már csak a lehordást kaptam tőle. Még aznap beszéltem a lány legjobb barátnőjével (ő is jelen volt amikor bemózeroltak), és ő nyitotta fel a szemem. Akkor gondolkoztam el hogy mit is érzek iránta. De nem tudtam megfejteni... Azt viszont tudtam, hogy a lány mellett akarok lenni, de már nem lehetek az miatt a szemét miatt.

Aztán most "nemrég", '17 szeptemberében szakítottak. Újra azt akartam felépíteni mint régen... de nem sikerült. Pedig csak egyszer vétettem egy kis hibát ellene (beszélgettem egy másik lánnyal is, lol) , és egyből a régi sérelmekhez tette ezt is. Megbélyegzett, hogy nem változtam semmit, és ugyanolyan szemét vagyok mint voltam. :/

Szerencsémre valahogy az amit eddig éreztem iránta átalakult. Már nem fáj. Már... elfogadtam hogy ő sose fog úgy rám nézni, mint valaki aki fontos neki. De még mindig szeretem nézni, hallani a hangját, érezni az illatát, ŐT magát.

Elfogadtam a helyzetem. :)