Napjainkban miért nincsenek akkor tudósok mint 100-200 éve?

Kérdezőhöz.

Látszólag igazad van abban, hogy igényed van összehasonlítani tudománnyal foglalkozó embereket. Csakhogy egy ilyen összehasonlítás tudományos munka, amely nem létezik abban a formában, ahogyan te igényled. Amiről viszont te beszélsz, az nem a tudósok összehasonlítása, mégcsak nem is az eredményeiké, hanem emberek ismeretei más emberek egy csoportjáról. Amely adatnak semmiféle összefüggése nincs az eredményekkel.

Tesla itt gyakran előforduló név, mert abban a témában alkotott, amelyet sokan ismernek, tehát az ő neve „közismert”. Az már kétlem, hogy Oppenheimert nagyságrendben ennyire ismernék. Csak te ismered, és hiszed, hogy nagyot alkotott. Nos ő szinte semmit nem alkotott, csak kiváló szervező volt és jókor volt jó helyen. Ezt nem én mondom, hanem tőle és barátaitól idéztem. Például Wignertől, Neumanntól. Ugyanakkor például kvantumfizika nehezen létezne Pauli, Dirac vagy Schrödinger nélkül. Nem beszélve például Sklodowskáról, hogy kicsit az alapokhoz menjek. Őket pár, kvantumfizikai érdeklődésű ember ismeri a szakértőkön kívül, de tudnék pár kérdéssel rávilágítani, hogy a nevükön kívül semmi.

A te problémád tehát valójában az, hogy vajon miért ismernek több tudóst az emberek a korábbi korszakokból. Lehet, hogy valóban a teljesítményeket szeretnéd összehasonlítani, de nem ezt kérdezted.

#10 vélemény kapcsán.

Amellett, hogy a tudomány régi és jelenlegi fejlődésének jellegével egyetértek, ennek oka egyszerű akkor az információáramlás sokkal kisebb volt, továbbá más volt a közgondolkodás és igényrendszer. Akkor semmi nem követelt folyamatos innovációt, ma szinte minden. Akkor az állandóságot sulykolták és erre volt igény, ma ellenkezőleg.

Az említett két lángelmével is egyetértek de hozzátenném: a fizikában. Csak megemlíteném, az orvoslás alapelvét Hippokratész dolgozta ki, a jelenleg érvényes módszertan elvét viszont Semmelweis. Mint említették, kémiában nem kihagyható Mengyelejev. A matematikában Bolyai János rúgott fel először 2000 éves alapelvet. Amely nyomán alkottak olyasmit, ami nélkül a mai fizika egyszerűen nem is létezne.

Ma annyi az elérhető információ, hogy a „zseni” azt jelenti, valaki képes volt ezt áttekinteni és összerakni rendszerré. Ezért látott meg valami új tulajdonságot, netán elvet. Megjegyzem, az igaz, hogy a zseni korábban is ugyanezt tudta, csak szűkebb területen.

1. kétféle mérce van, a szubjektív és az objektív. Az előbbi magányügy, nem vitatkozunk vele, az objektívnek mérőszámai vannak.

2. a semmiből soha senki nem talált fel semmit. Mindenki mindig a korábbi ismeretekre épít. Az egy másik dolog, hogy korábban kevesebb ismeret volt, mint későbben.

3. az objektív mérőszámban nincs (és nem is lehet, mert nincs rá igény se) a világban egyetértés, konszenzus. Azért mégis, azt mindenképpen figyelembe veszik, hogy az adott gondolat mennyire alapvető, mennyien és miféle minőségben építkeznek belőle. Csak egy példa. Igaz, hogy a gépkocsit se a semmiből találták fel, de ha valaki mégis csinálna egy elsőt, akkor is nem őt, hanem például Galamb Józsefet tartanák előbbre valónak. Rendszert építeni mindig sokkal több gondolatot igényel, mint összerakni. És nyilván sokan esküdnének a motor feltalálójára inkább, vagy mondjuk arra, aki először kezdett azon gondolkodni, hogy emberi és állati erő helyett mit lehetne kitalálni.

"Nincsenek olyan feltalálók manapság mint anno, akik a semmiből valami újat hoznak létre, ..."

Korábban sem a semmiből hoztak létre bármit is... Persze, ez a része egy kicsit túl van misztifikálva, például az ember a kutatásokat úgy képzeli el, hogy nem volt semmi, aztán egyszer csak hopp, ott egy relativitás elmélet. Einstein is több évig dolgozott, mire jutott valamire, és ő is a korábbi dolgokra alapozta számításait.

A másik része a dolognak, hogy a korábbi években annyira "hiányosak" voltak az ismereteink, hogy egy ember akár több tudományterületet ismerhetett behatóan (őket hívtuk polihisztoroknak), manapság pedig már annyira bonyolult minden, hogy csak egy szakterület teljes elsajátításához nem elég egy élet. Mondhatjuk azt is, hogy a szobatudósok ideje lejárt, bár erre is mondanék egy ellenpéldát; Andrew Wiles oldotta meg a nagy Fermat-sejtést, szinte egyedül:

[link]

"Akkor az iskolában miért nem róluk és az ő munkásságukról tanulunk hanem régebbi korok embereiről?"

Mert az iskolában csak az alapokat tanítják meg, az egyes tudományterületek alapjai pedig már régen le lettek fektetve.

Ha tudományos pályára készülsz, akkor természetesen tanulni fogsz a mai tudósok munkásságáról is.

"3

Akkor az iskolában miért nem róluk és az ő munkásságukról tanulunk hanem régebbi korok embereiről?"

Azt az iskolát úgy hívják drága kérdező hogy egyetem.

És én, mivel biológia szakra mentem, pl tanultam Elizabeth Blackburn-ről (genetika, azon belül telomerek és telomeráz enzim témakör.).

Te sem először másodfokú egyenletet tanultál alsóban matekból, hanem az összeadást-kivonást, majd a szorzást-osztást, műveleti sorrendeket.

Vagy pl kémiából se egyenesen beleugrottatok a Markovnyikov féle addíciós-eliminációs folyamatok taglalásába, hanem elsőnek olyan nevekkel találkoztatok mint Avogadro, Mengyelejev, Arrhenius...

Az alapoktól kezdtetek. Mint mindenki. És ehhez nyilván azokat kell megemlíteni, akik az alapokat lerakták.

Ezek a személyek voltak a saját tudományuk megalapozói.

Én is előbb hallottam Linné, Darwin, Pasteur és Mendel nevét biosz szakon, mint Elizabeth Blackburn, François Jacob, Jacques Monod, Hilde Mangold, vagy John B. Gurdon nevét.

Mert az előbbiek alapköveket tettek le, utóbbiak pedig ezekre építkeztek már.

Sőt, ne hagyjuk ki, hogy sok természettudomány egész egyszerűen függ más tudományágak fejlettségétől. A biológia pont ilyen.

Ha nem fejlődött volna párhuzamosan a lencsecsiszolás, az optika, az elektronika, a fotográfia, akkor egész egyszerűen nem tudtak volna rengeteg sejtbiológiai felfedezést tenni. Maga a sejtbiológia tudományága a rendelkezésre álló technika függvénye volt.

Mikroszkópok nélkül nem lehet megfigyeléseket tenni a sejtek vizsgálata terén.

De ugyanez a helyzet pl a genetikai, vagy molekuláris biológiai vizsgálatoknál. A technika által rendelkezésre álló eszközök szabják meg, hogy egy kutató mennyire nagy dolgokra jöhet rá, mennyire vad kérdéseket tehet fel, és végső soron válaszolhat meg.

Faraday se igazán tudta volna végrehajtani a tudománytörténetileg korszakalkotó felfedezéseit ha a technika megragad 1500-ban.

És Einstein számára is szükséges volt rengeteg egyéb tudományterület eredménye.

Még nagyobb tudósok is vannak:

Albert Einstein - 1,75 m

Neil deGrasse Tyson - 1,88 m

Amúgy:

[link]

"Nincsenek olyan feltalálók manapság mint anno, akik a semmiből valami újat hoznak létre, találnak ki."

Senki, soha nem talált ki semmit a "semmiből".

Minden régi tudós is a korábbi eredményekre, ismeretekre alapozott.

Az meg, hogy mekkora tudományos ugrást tud hozni valaki, hát, felhoznék egy kicsit sántító hasonlatot, de szerintem elég jól vizualizálja, miről van szó.

Nézzük a régi felfedezőket.

Kolumbusz Kristóf még meg tudott látogatni egy Európában ismeretlen új földrészt.

Amundsen még tudott olyan területre menni, ahová nem lépett előtte senki.

De az ilyen felfedezendő területek elfogytak.

Az ILYENEK.

De még mindig vannak bejáratlanok, éppen azért, mert azokat nagyságrendekkel nehezebb elérni, bejárni.

Tenger mélye, a Föld magja, a világűr.

Hasonló a helyzet a tudományban.

A sok nagy ismeretlen terület elfogyott, van még, de azok megismerése, megértése nagyságrendekkel nehezebb, hiányoznak a technikai feltételei stb.

A fizika is tartogat még magában forradalmi változásokat, új tudást, de ahhoz nagyon nagyot kell lépni.

Például tudományos forradalmat hozhatna a rel. elmélet és a kvantumfizika ellentmondásainak feloldása, a "mindenség elmélete".

De ha ehhez pl. egy fekete lyuk eseményhorizontján kéne átlépni, oda majd vissza, érthetően nem ma fog kiderülni.

A nagy tudományos ugrások nem a semmiből születtek.

Akkor születtek, amikor felgyűlt a szükséges tudás, hogy valaki felismerhesse, tovább tudunk lépni.

Nem Einsteint akarom ezzel kicsinyíteni, de ha ő nem jön rá akkor, legrosszabb esetben 1-2 évtizeden belül megtette volna más.

Einstein nagysága főleg nem abban rejlik, amit felfedezett, hanem abban, hogy ő volt az, aki elsőnek, kortársait megelőzve felismerte.

Mivel ma a világ tudományos adatforgalma sokkal jobb, mint mondjuk Einstein idején, a tudományos ugrásokhoz szükséges, esetlegesen meglévő adatok mindenhol, mindenkinek rendelkezésére állnak, én gyanítom, hogy nem a zseniális elme, személy hiányzik a következő lépéshez, hanem az ezt az ugrást lehetővé tevő adatok hiányosak még.

A mai világban igen valószínű, hogy az einsteinihez mérhető következő ugrás, ha meglesz az alapja, a világon szinte egyszerre fog több tudós fejéből kipattanni.

Illetve inkább tudóscsoportok fejéből.

Mert a magányosan dolgozó géniusz ma már ritka és ismerjük el, nem is lenne éppen effektív.

A csapatmunka ma már szükséges alapfeltétel, anélkül sokkal nehezebb eredményt elérni.

Ha Einstein vagy más korabeli nagy koponyák ilyen feltételekkel, csapatban dolgozhatak volna, még eredményesebbek lettek volna.

Tegyük hozzá, hogy Einsteint és rel. elméletét a kortársai annyira sem értékelték, mint ma Hawkingot.

Szóval majd olyan 50 év múlva nézzük meg, ki kerül Einstein szintjén a "hall of fame" falára.