Az üzletekben, gyárakban a papír- és műanyag-,fóliahulladék 100%_ban újrahasznosításra szokott kerülni ?

Nézz bele egy átlagos kukába és látni fogod, hol a baj.

A visszaforgatás láncszeme hiányzik.

Amúgy ha meglenne a tökéletes szeparált hulladéktárolás és be is tartanánk, szerintem a papír újrahasznosítása minimum 70%-ra felvihető lenne, a műanyagé meg legalább 50-re.

Sajnos az élelmiszeripari csomagolások jókora része akkor sem kerülhetne a visszaforgatásba, az élelmiszer-maradékok miatt.

Na ott már jobb a helyzet.

De a visszaforgatási infrastruktúra ipari szinten sem teljesen kiépített és van, hogy simán nem éri meg.

Szerintem általánosan a papírra olyan 50-60%, műanyagra 10-20% lehet.

Tesco-ról tudok nyilatkozni, ott dolgoztam egy rövid ideig. Műanyag és papír, ez a kettő keletkezik tonna számra egy boltban, sok karton doboz, és sok fólia, amivel többek közt a raklapok vannak körbetekerve. De pl minden egyes ruha is úgy érkezik a boltokba, hogy egyesével külön-külön be vannak csomagolva műanyagba és úgy egy dobozba téve(nem kis munka kicsomagolni őket). Fém, és üveg elhanyagolható mennyiség keletkezik, meg merem kockáztatni, hogy egy átlag háztartásban több, mint egy átlag boltban, szóval ezzel nem is foglalkoznak.

A műanyag és a papír kb 80-90 %-ban külön rolli kocsikra van gyűjtve, és megy az üres raklapokkal, rolli kocsikkal együtt vissza Herceghalomba, onnan meg feldolgozóhoz(lehet, hogy 90%+, ezt nem tudom). A maradék nagy része bezúzva és tömörítve a többi vegyes hulladékba kerül, ezek főleg egyszer használatos műanyag raklapok, műanyagot és papírt is tartalmazó egyszerűen szét nem szedhető reklám polcok stb., amikkel nem érné meg vacakolni.

Van itt három fő szereplő. A feldolgozó, a szállító és az adott anyag tulajdonosa (papír, műanyag, bármi). Ezen felül van egy technológia, amely meghatározza az újrahasznosítás feltételeit. Vegyük sorra, mi mitől függ.

Mind a három szereplőnek pontosan tudnia kell, mi újrahasznosítható, hogyan kell szállítani és mit kell vele csinálni. Az ugye nyilvánvaló, hogy mind papírból, mind műanyagból nagyon sokféle van, és nem mindre van újrafeldolgozó technológia. Ezért amire nincs technológia, kiesik. Az anyagtulajdonos még kevésbé tudja ezt, ráadásul nem is érdekelt eléggé. Ezért a tulajdonosok egy része egyáltalán nem foglalkozik ezzel, mások közepesen, és kis része kellően lelkiismeretes. A szállító (ez több fázis lehet, közben részleges válogatással) szintén erős anyagveszteséggel dolgozik ugyanazért, mint a tulajdonos. Végül a leghatékonyabb, de nem maximális a feldolgozó sem, mert ott is eltérő képességű, tudású, érdekű emberek dolgoznak.

Az újrahasznosítás rendkívül sok tényezőtől függ, senki sem tudja megmondani a teljes ciklus optimális fázisait, még kevésbé, miképpen lehet az érdekeltséget fokozni. Ökölszabályként mondható, minél jobb egy gazdaság és politika, annál nagyobb és általánosabb a jóllét. Ebből az következik, hogy az emberek idejük (és pénzük) kisebb részét fordítják megélhetésre, tehát több marad a többire. Megengedhetik maguknak a szabálykövetést (fegyelmezettebbek), és a különmunkát (a szelektív gyűjtést). Ha még itt van jó propaganda (ami megmutatja, mit nyer vele az egyes ember), akkor azt elhiszik (aza tapasztalatuk, érdemes elhinni, mert jövedelmező) és ettől nő a visszaforgatás hatásfoka. Gyengén teljesítő gazdaságban és politikában nincs eszköz a hatékonyság javítására.