A stressz és a félelem tanult érzelmek?

A félelem mindenképpen tanult. Pl gondolj egy kisbabára, aki éppcsak megtanult négykézláb közlekedni, és félelem nélkül piszkálgatja a konnektort. Mert még nem tudja, hogy az veszélyes, még nincs benne félelem. Vagy pl édesanyám sem félt addig a pókoktól, amíg meg nem marta egy.

A stressz viszont már sokkal inkább egy ösztönös viselkedésforma, ami a veszélyforrás elől való menekülést hivatott biztosítani/megkönnyíteni. Stresszhelyzetben ugye hirtelen adrenalinlöketet kap a szervezet, amitől kiélesednek az érzékei, és az egyéb funkciók (pl emésztés) háttérbe szorulnak, hogy a test minden erejével a stresszhelyzet elkerülésén dolgozhasson, mondjuk elfuthasson a ragadozó elől. Ez viszont nem tanult, ez a testünk egy tulajdonsága, hogy adott helyzetben így viselkedik.

A félelem az alapérzelmek egyike, genetikailag minden emberben kódolt. A kapcsolat tanult a félelem és a tárgya között (mitől féljen). Vagyis az ember megtanulja, hogy egy adott inger rá nézve kellemetlen következményekkel jár, és ezért ad rá félelmi választ. Tehát nem maga az érzelem tanult, hanem az, hogy mikor adjuk, és mikor nem.

Definíció szerint stressz nem érzelem, hanem egy nem-spcifikus fiziológiai válasz, amit a szervezet minden olyan esetben ad, ha alkalmazkodásra van szükség. Ebbe beletartozik a memória, gondolkodás, izomműködés felpörgetése cukor és oxigén mozgósításával, az azt elősegítő, pl. glükokortikoid és adrenalin válasszal, ill. az azokat visszafogó immunreakcióval.

Az ehhez társuló érzelmi válaszok, pl. öröm vagy harag szintén alapérzelmek, de szigorú értelemben véve nem képezik a stresszválasz részét, viszont egyenes következményei lehetnek annak az értékelő folyamatnak, amikor az agy "eldönti", mikor adjon stresszválaszt, és hogy az adott stresszor, mint a választ kiváltó inger, jó vagy sem a szervezetnek.

dfkipahfdklfnjkélgef-nél a pont :)

De hozzátenném, vannak atavisztikus félelmeink, lásd pl. kígyó.