A radioaktív anyagoknál mi az a dolog, ami megszabja, hogy az adott részecskék egy része előbb, más része sokkal később essen szét?

Mert a világ nem statikus, hanem dinamikus. Pontos okot nem tudok mondani, hogy miért esik szét az egyik pár másodperc után míg a másik akár évmilliókig egyben marad, ha egyszer elvileg tökegyformák. De valójában csak a szerkezetük egyforma (nagyvonalakban), az energiaszintjük nem, és gyanítom, hogy ez (is) lehet a jelenség hátterében.

Foteltudóskodás ON:

A teret milliárdnyi össze-vissza száguldozó foton tölti meg, amelyek a legkülönfélébb frekvencián rezegnek. Ezek olykor beleütköznek az atom magjába, amitől annak energiaszintje megváltozik, megnő a rezgésszáma, majd rövid idő múlva egy másik fotont kisugározva visszatér az előző energiaszintre. Előfordulhat, hogy nagy energiájú foton találja el, és nem egy, hanem jóval több energiaszintet ugrik az atommag. Tippem szerint egy bizonyos energiaszint felett már olyan magas lesz a rezgésszáma, hogy "szétrázza" az atommagot, ekkor történik meg a bomlás.

Másik lehetőség, hogy az atommag körül keringő elektronokba ütköznek bele a fotonok, amitől az elektronok rezgésszáma változik meg, így azok ugranak energiaszinteket. Az elektron vonzza az atom magját alkotó protonokat (helyesebben egymást vonzzák kölcsönösen). Ha valamiért nagyon gyér a fotonáradat, vagy nagyon kicsi az energiájuk, akkor esetleg annyira közel kerülhetnek az atom magjához, hogy a köztük meglévő vonzóerő nagyobbá válik, mint az atom magját összetartó magerő, és gyakorlatilag az elektronok szétszakítják az atom magját.

Foteltudóskodás OFF

Nem tudom melyik a valós, vagy egyáltalán valós-e valamelyik verzió, esetleg mindkettő egyszerre, de talán ez lehet az oka a radioaktív elemek bomlásának.

Egyébként gyanítják, hogy a proton is bomlik egy idő után, bár olyan hosszú ez az idő, hogy minden kétséget kizáróan még nem sikerült bizonyítani ezt a feltételezést. Ha jól tudom, jelenleg valahová 10^33-10^35 év közé saccolják a proton felezési idejét, ami nagyon sok nagyságrenddel több, mint az egész univerzumunk eddigi életkora.

"Előfordulhat, hogy nagy energiájú foton találja el, és nem egy, hanem jóval több energiaszintet ugrik az atommag. Tippem szerint egy bizonyos energiaszint felett már olyan magas lesz a rezgésszáma, hogy "szétrázza" az atommagot, ekkor történik meg a bomlás."

Továbbgondolva a fotelfizikát, a nem bomló atommagok pedig azért nem bomlanak, mert olyan energiájú fotonnak kellene eltalálnia, amely már nem áll rendelkezésre univerzumunkban, vagy legalábbis már olyan ritka az ilyen energiájú foton, hogy annyira ritkán talál el nem bomló atommagot, hogy ezeddig nem tudtuk megfigyelni stabil atommag spontán bomlását. De ez is csak egy amolyan logikai eszmefuttatás, semmivel sem tudom alátámasztani az eszmeloholtatásomat. Viszont ez így logikusnak tűnik számomra, aztán a fene tudja, van-e egyáltalán valóságalapja.