Ha a magas hőmérséklet fertőtlenítő hatású, akkor az alacsony miért nem?

A dolgok - élő és élettelen egyaránt - azért mennek tönkre, mert a szerkezetük oly módon változik, hogy már nem képes betölteni a funkciójukat.

A szerkezet változhat külső hatásoktól (kés, lövedék vagy becsapódás keltette erő), de változhat attól is, hogy magában az anyagban rendezetlenül mozognak az alkotóelemek. Ennek a rendezetlen mozgásnak a mércéje a hőmérséklet, ami minél magasabb, annál inkább szét tudja zilálni a funkcióhoz szükséges rendet.

Ez alapján az a természetes, hogy a magas hőmérséklet roncsol, az alacsony pedig tartósít. Hogy ez pár rendszerben még sincs így, az két dolog miatt van:

1. Különböző anyagoknak eltérő a hőtágulásuk, ami miatt nagy hőmérséklet változás feszültségeket kelt az anyagban.

2. A hőmérséklet változás során a halmazállapot is változhat, ami önmagában tönkre tudja tenni a rendszert.

A víz különösen extrém példa, mivel ha jól tudom, ez az egyetlen anyag, ami a hőmérséklet esésével, a kristályosodás során tágulni képes. A többi kristályos anyag fagyás után is összemegy. Ez különösen nagy hőtágulási feszültség a környezethez képest, plusz ott van maga a kristályosodás.

Hogy mégis vannak élőlények, amiket 0 kelvinről fel lehet olvasztani, az két dolognak köszönhető:

Rugalmas a szerkezetük, így jól bírják a feszültségeket.

Olyan kémiai anyagok vannak bennük, ami gátolja a kristályosodást. Ezeket kiroprotektív anyagoknak hívják, és mi is használjuk őket, pl. transzplantálandó szervek tartósítására. Amennyire tudom, a dimetil-szulfoxid perfúzióval védik az átültetendő képleteket.

A medveállatka még azért is előnyös helyzetben van, mert kicsi, és az őt összetartó erők a testméretéhez képest lényegesen nagyobbak. A "tönkretevő" hatások pedig általában a testmérettel arányosak. Kvázi minél nagyobb vagy, annál több ártalom találhat el.