Szerintetek huszonéves fiatalként van értelme abban reménykednem, hogy még halálom előtt lesz olyan fejlett a technika, hogy robottá válhassak?

Rossz lenne robotnak lenni.

Másrészt, a technológia nem sokat tud mondani arról, hova kerül a fizikai testünk halála után az, ami valójában vagyunk: a lelkünk, a tudatunk, a személyiségünk.....

Ha viszont hihetünk az ősi, tudományon túli, inspirációkból gyűjtött bölcsességeknek, vagyis a materializmus téved, akkor fizikai testre, illetve a jelenlegi fizikai valóságsíkban maradásra különben sem lesz szükségünk. Ha mégis mesterségesen ide tudnánk valahogy rögzíteni magunkat, valahogy úgy, ahogy te elképzeled, akkor valójában önként vállalnánk egy spirituális/többdimenziós/fizikain-túli világhoz képest egy picike, vacak háromdimenziós bolygón egy picike és törékeny test börtönét...

Zolly the Jolly erősen vallásos, úgyhogy nem tudom, mit keres a tudományban - a materializmus pedig nem téved, mert nem mondja azt, hogy NINCSEN lélek. A materializmus az anyaggal foglalkozik, az anyagon túli dolgokkal nem.

Kérdésedre: valamennyire lehet robotizálni az emberi testet, de még hosszú ideig nem lehet MINDENT pótolni benne - különösen az agyat nem. Ezért lehetséges, hogy 200 évig fogsz élni, de tovább nem.

Majd talán 500 év múlva.

Viszont van egy olyan probléma, hogy a halál jelenleg nem véletlen. Még egy 100 évvel ezelőtt élt ember is elég rosszul érezné magát a mai világban, és biztos, hogy ultrakonzervatív lenne.

Arról már nem is beszélve, ha ráadásul 150 év emléke is lenne... az agy nem képes ekkora tömegű tudást üzembiztosan kezelni.

Az ilyen ember csak kolonc lenne a társadalom nyakán - ha pedig mindenki ilyen lenne, az a társadalom gyakorlatilag leállna, és nem fejlődne tovább.

<< Zolly the Jolly erősen vallásos, úgyhogy nem tudom, mit keres a tudományban >>

Na légyszíves tiltsál már ki a társadalom- a műsvészet- a filozófia stb témakörökből is, mert SZERINTED nincs közük a természettudományhoz :D

<< a materializmus pedig nem téved, mert nem mondja azt, hogy NINCSEN lélek. >>

Hátttt.... ennek azért utánanéznék a helyedben. Mint a neve is mutatja, a materializmus szerint mindennek az alapja a matéria.

<< A materializmus az anyaggal foglalkozik, az anyagon túli dolgokkal nem. >>

Á-ááá... az az TUDOMÁNY, ami az anyagon túli (nem bizonyítható, nem cáfolható, nem mérhető) dolgokkal nem foglalkozik.

Az más kérdés, hogy nálunk a 80-as évekig csak a materialisztikus megközelítéseket tekintették hivatalosan tudományosnak, és sok helyen ennek még megvannak a nyomai.

<< Még egy 100 évvel ezelőtt élt ember is elég rosszul érezné magát a mai világban, és biztos, hogy ultrakonzervatív lenne.

Arról már nem is beszélve, ha ráadásul 150 év emléke is lenne... az agy nem képes ekkora tömegű tudást üzembiztosan kezelni. >>

Erről most az anyám jutott eszembe, amikor egyszer elmeséltem neki, hogy álmomban dúsgazdagok lettünk és 100 szobás kestélyba költöztünk. Mélységes és őszinte felháborodással csattant fel, micsoda ostoba álom, hát nem elég neki 3 szobát takarítani, eztán majd 100-at is neki kellene??? :D :D :D

Nem, nem így működik, hanem ha már merünk nagyokat álmodni, csináljuk azt is RENDESEN. :D Ha valaki kitalálja az agy életbentartásának a tudományos módszereit, akkor abba nyilván bele kell artoznia az összes járulékos problémának is a megoldása. Pölö 50 évenként reset-eljük az agyat, és töröljük az 50 évnél korábbi emlékeket belőle. :D

Ez márpedig felvet újabb érdekes filozófiai és emberi (nagyonbocsánat hogy nem szigorúan CSAK tudományos) kérdéseket, hogy például mi az, ami valójában meghatároz minket. Ki vagyok én? - a kérdés ősörök dilemma. Az ötven évnél régebbi emlékeim nélkül is ugyanaz az "én" vagyok? Mennyire befolyásolják a személyiségemet, a tanult, felvett szokásaim, az életélményeim, stb.... A gyerekkorom meghatározóbb, mint a múlt hetem? Miért ez vagy az a tudás értékesebb?

Visszatérve a spirituális (azaz nem-materialista, ettől még nem kevésbé tudományos) megközelítésemre: ha az agy csupán egy átjátszókészülék, és személyiségemtől független adathordozó, de az sem ÉN vagyok, akkor miért ragaszkodunk éppen az agynak a hatékony, és "túlcsordulásbiztos" működéséhez?

"Egy ilyen testben drámaian lecsökkenne az emberiség erőforrásigénye elsősorban azért, mert nem kéne ételt termeszteni"

De energiára attól még szüksége lenne. És a karbantartás is nyersanyagigényes. Akkor nem az élelem lenne a fő érték, hanem az alkatrész és a nyersanyagai.

A másik, hogy hogyan születnének új emberek? Lemásolnánk magunkat? Szerintem az emberiségnek, mint olyannak, kb. annyi lenne.

A kérdésre válaszolva: a te életedben esélytelen.

Mesterséges testrészek, 3D nyomtatottan van más elven már ma is működnek, csak még nem terjedtek el. Ez kb. 15-20 év max a tömeges elterjedésig. A bőr alá beépíthető implantátumok néhány éven belül Magyarországon is elérhetők lesznek. Még a gép/ideg interfészen kell dolgozni, de már itt is jelentős előrelépések történtek az elmúlt néhány évben. Tehát műkéz, láb, szem ilyenek simán lesznek ennyi idő múlva. Később megjelenhetnek az agy felturbózására beépített szerkezetek, bionikus chip-ek, stb.

Két fő irány van, még nem tudni, hogy melyik fog jobban elterjedni, az egyik a mechanikus kiegészítők beépítése, a másik pedig a DNS módosításával véghezvitt változások. A következő 10 évben ki fog derülni, melyik lesz a nyerő technológia.

Úgy látom, itt mindenkit nagyon durván lepontoztak.

Szégyenkezem helyettük is, mert elvileg egy fajba tartozunk...

"Na légyszíves tiltsál már ki a társadalom- a műsvészet- a filozófia stb témakörökből is, mert SZERINTED nincs közük a természettudományhoz :D"

Akkor kicsit pontosítok: az ELEMZŐ tudományokban nincs helyed.

A határterületeken, ahol a tudomány keveredik a művészettel, ott még nyugodtan megjelenhetsz.

Csak ne mondd azt sehol, hogy te tudományos vagy, mert NEM értesz hozzá. A művészethez jobban értesz, azzal nincs baj.

"Mint a neve is mutatja, a materializmus szerint mindennek az alapja a matéria."

Ez igaz, de attól még a lelket nem tagadja.

Mint ahogy az idealizmus sem tagadja az anyag létezését.

"az az TUDOMÁNY, ami az anyagon túli (nem bizonyítható, nem cáfolható, nem mérhető) dolgokkal nem foglalkozik."

Igazad van, összekevertem.

Akkor viszont a materializmus abban nem téved, hogy idáig az összes létező vizsgált jelenségben CSAK anyagi indokokat találtunk. Soha, sehol nem találtunk olyan bizonyítékot, ami valami természetfeletti dologra utalt volna.

"Az más kérdés, hogy nálunk a 80-as évekig csak a materialisztikus megközelítéseket tekintették hivatalosan tudományosnak, és sok helyen ennek még megvannak a nyomai."

Mivel más tudományos megközelítés nincsen ma sem.

Az áltudományok nem (alternatív, holisztikus, stb. névvel SEM) számítanak be a tudományok közé.

"ha már merünk nagyokat álmodni, csináljuk azt is RENDESEN. :D Ha valaki kitalálja az agy életbentartásának a tudományos módszereit, akkor abba nyilván bele kell artoznia az összes járulékos problémának is a megoldása."

Valóban, és ezen már gondolkodnak is a tudósok.

Az a probléma, hogy az agyat a teljes bonyolultságában még nem látjuk át, és EZÉRT még nem tudjuk, hogyan lehet megoldani azt, hogy még bonyolultabb lehessen.

Ezért lesz az, hogy a test életben tartását előbb meg fogjuk oldani, mint az agyét.

"Pölö 50 évenként reset-eljük az agyat, és töröljük az 50 évnél korábbi emlékeket belőle. :D"

Ez nem számítógép, ezt nem lehet megtenni vele. Az 5 napos emlékek ugyanúgy tárolódnak benne, mint az 50 évesek. Egy idegi kapcsolat ráadásul több emlékben részt vehet - bármi megtörténhet, ha átvágod.

"mi az, ami valójában meghatároz minket. Ki vagyok én? - a kérdés ősörök dilemma. Az ötven évnél régebbi emlékeim nélkül is ugyanaz az "én" vagyok? Mennyire befolyásolják a személyiségemet, a tanult, felvett szokásaim, az életélményeim, stb.... A gyerekkorom meghatározóbb, mint a múlt hetem?"

Igen, ez tényleg jó kérdés. Minden befolyásol szinte mindent, csak különböző mértékben.

"Visszatérve a spirituális (azaz nem-materialista, ettől még nem kevésbé tudományos) megközelítésemre"

De, semmi köze a tudományhoz. Lásd később.

"ha az agy csupán egy átjátszókészülék, és személyiségemtől független adathordozó, de az sem ÉN vagyok, akkor miért ragaszkodunk éppen az agynak a hatékony, és "túlcsordulásbiztos" működéséhez?"

Mivel az agy BIZONYÍTOTTAN nem csupán egy átjátszókészülék, ezért a kérdés értelmetlen.

Azért ragaszkodunk hozzá, mert AZ AGY MAGA A SZEMÉLYISÉG.

De ezt, és ennek a bizonyítását már többször is leírtam neked, és csak a te személyes indokaid miatt (butaságból? kevélységből? Ki tudja?) nem akarod elfogadni.

Na, pl. EZÉRT nem vagy tudományos, mert nem hajolsz meg a bizonyítékok és a tények előtt.

"ami szondákkal és hasonló űreszközökkel fedezi fel az univerzumot"

Amibe ugye ismét csak intelligenciát kell tenni - szóval nem olvadhat össze minden egybe.

"A szaporodás nem más, mint az evolúció által létrejött tökéletlen próbálkozás a fennmaradásra." - ezt most gondold végig még egyszer. Tudományos szempontból.

1. Az evolúció előfeltétele a szaporodás.

2. Minek jött létre az ivaros szaporodás, a "fennmaradást" nem jobban szolgálná-e az egyed klónszaporodása?

Az élet nem "fennmaradni" akar, hanem élni. Pl. egy növény magja évezredekig képes megőrizni a genetikai információt, mégis megszűnik létezni, hogy teremtsen magából egy növekvő, változó, _halandó_ lényt. Minek?

Mert az élet nem _múzeum_. Kicsit csukd be a könyveket, a netet, felejts el mindent, amit tanultál, és menj ki a természetbe, figyeld meg, hogy működik.