A még nem forró, de már buborékozó víz miért ad nagyobb hangot, mint a forrásban lévő víz?

A jelenség (hang különbség) oka, hogy a víz viszkozitása hőmérsékletfüggő. A gyakorlati életben a hőtechnikai számításoknál a prandtl szám főtömeg hőmérsékletű és falhőmérsékletű dimenziómentes anyagjellemző arányával veszik ezt figyelembe.

Az hogy ez a kisérleti környezetben miként okozza a hang ilyen irányú változását, nehéz megmondani, mert pl a rezonanzia jelenség, valamint a fül érzékenysége, ennek frekvenciafüggése is a megfigyelésbe tartozik.

pl az olyan ember, aki nem hall magas frekvenciatartományban az nem hallja a víz "suhogását" olyan erőssen mint a mélyebb hangú buborékos forrását.

Vagy az edény egy adott frekvenciájú komponensel rezgésbe jön, és felerősíti a hangját.

Ezzel azt szeretném mondani, hogy a kísérletben érzékelt jelenségre összetett a magyarázat, a víz viszkozitásának hőmérsékletfüggésén alapszik, de nem értékelhető objektíven, mert az észlelés körülményei esetlegesek és az észlelés szubjektív.

Szerintem meg egészen más az oka.

Amikor az egész víz még pár fokkal van 100 fok alatt, az edény aljával közvetlenül érintkező vékony vízréteg már eléri a 100 fokot és forrásba jön. Itt kis buborékok keletkeznek, amik elindulnak felfelé, de a hidegebb vízbe érkezve szinte azonnal vissza is alakulnak folyékony vízzé, tehát megszűnnek. Így az edény alján folyamatos, periodikus térfogatnövekedés-csökkenések sora alakul ki, olyan gyorsan, hogy az általuk keltett rezgés már hangként hallható.

Amit a hármas mond.

A buborékok összeomlása hangosabb.

Ha már forrásponton van az egész hóbelevanc, a buborék felér a felszínre, és az összeomlások hangja megszűnik.