Igaz az, hogy a régebben élt matematikusok valójában fizikusok voltak, csak azért foglalkoztak matematikával, hogy a kor egy adott fizikai problémájára kidolgozzanak egy elméleti megoldást?

Ezt így általánosságban nem lehet kijelenteni.

Alapvetőleg a "modernkori természettudós", mint szakma

csak az XVIII. század végén XIX. század elején alakult ki, előtte általában jómódú, tudományok iránt érdeklődők foglalkoztak természettudományokkal (például Fermat ügyvéd volt).

Az igaz, hogy amíg a matematika nem fejlődött önálló diszciplínává, javarészt másutt felmerülő problémákra vonatkozó kutatásoknak köszönhette a fejlődését. A modern európai matematika a XVII. században kezdődött, ekkor ez főként a fizika volt, ez vezetett a klasszikus differenciál és integrálszámítás elméletéhez, de egy századdal később, ez már annyira nem volt jelentős, akkor már elkezdték a matematikát önmagáért is kutatni.

Azt kijelenteni, hogy fizikusok lettek volna, egyrészt értelmetlen a fentiek szerint, de ha mindenáron ilyen jelzőkkel akarjuk illetni őket, akkor pont ugyanannyira voltan fizikusok, mint matematikusok.

Az ez előtti európai matematika (ami már persze rendelkezett néhány jelentősebb eredménnyel) főleg geometriai és aritmetikai volt, és a kereskedelemmel, közlekedéssel voltak kapcsolatosak, nem fizikával.

Persze, ha még régebbre tekintünk vissza, a görög matematika, különösen a számelméleti eredményei szintén tisztán matematikai problémákból születtek, és nem volt mögötte egyáltalán semmiféle fizikai inspiráció.

Nem teljesen igaz, mert pl. görögéknél fizika nem igen volt, a pitagoreusok, vagy Euklidész viszont rendesen odatették a magukét matekban!

Newtonra viszont igaz, a fizikás problémák megoldásához dolgozta ki a differenciál- és integrálszámítást.

Aztán megint ellenpélda a komplex számkör kitalálása (felfedezése), amit Cardano (és társai) egyenletmegoldáshoz alkottak meg, ez sem fizika.