Az emberi viselkedést hány százalékban határozzák meg a gének, és hány százalékban a neveltetés, tapasztalás?

A gének a testfelépitést és a testműködést határozzák meg. Ez kihathat a viselkedésre is, pl. ha valaki törpe, vagy nagyon csúnya vagy nagyon szép, akkor más-más visszajelzéseket kap, és emiatt a viselkedése és a személyisége is más lesz. De ez alapvetően nem a genetika miatt lesz, hanem a tapasztalás miatt. Érted, vakok között félszemű a király.

Tehát 0 és 100%.

Ez határozottan hülye kérdés. És nem trollkodásból mondom, megpróbálom megindokolni, hogy miért az.

A viselkedésnek hány aspektusa van? Nem nagyon lehet felsorolni, mert nagyon sok és jórészt egymást átfedő, egymás részhalmazait képező személyiségjegyekről van szó. Pl. az egyik személyiséget – így a viselkedést is – meghatározó tényező az intelligencia. Na ebből rögtön van bizonyos osztályozásban 7, más osztályozásban 9 fajta. Ebből az egyik a matematika-logikai intelligencia, amit egy IQ-teszt mér. Ez még úgy jórészt objektíven mérhető tulajdonság. De mellette van zenei, nyelvi, mozgási, vizuális-térbeli, interperszonális és metakognitív intelligencia. Ez utóbbi kettőt fogja össze kb. az EQ fogalma, de ennek a mérése már eléggé szubjektív. Van egy csomó tulajdonság, ami nem is számszerűsíthető. Mi a mértékegysége a kézügyességnek, vagy a kreativitásnak? A kézügyesség része a mozgási intelligenciának? Valószínű. A kreativitás az külön tulajdonság, vagy része az intelligenciának? Jó kérdés, részben korrelál a kettő, részben meg teljesen más jellegű képességről van szó.

Nem csak a viselkedésnek, a személyiségnek az összetevőit kellene sorra venni, de azok súlyát is. Egy logikai-matematikai vagy egy metakognitív intelligencia pl. elég erősen szerepet játszik az emberről alkotott összképben. Mondjuk a macskától való félelem, vagy a tériszony is szerepet játszik, de érezzük, hogy ezt kisebb súllyal kell latba vetni. De mekkora súllyal? Ha két embernek azonos IQ-ja van, de az egyiknek tériszonya, a másiknak nem, az a különbözőség hány IQ pontnak felel meg másik két embernél, akik egyikének sincs tériszonya?

Aztán lehetnek olyan tulajdonságok, amik csak adott élethelyzetben jönnek elő. Pl. egy öngyilkosságra való hajlamosság részben öröklött tulajdonság. Lehet, hogy valaki konkrétan örökli is, csak úgy általában sínen van az élete, így ez a hajlam nem jön felszínre, nem meghatározó a személyiségében. A másik meg olyan életeseményeken esik át, amitől ez nagyon is jelentős tényezővé válik, és még ha jóra is fordul a sorsa, a múltban történtek az egész életére rányomják a bélyegüket.

Az egyes személyiségjegyek fontossága történelmi kortól, társadalomtól, kultúrától is függhet. Van, ahol a műveltség nem akkora érték, sokkal nagyobb szerepe van mondjuk a bátorságnak. Van, ahol meg fordítva. Sőt nem csak koroktól, helyektől, kultúráktól függ, hanem személytől is. Az, hogy én szeretek sakkozni, az a barátom számára – akivel sakkozni szoktam – lehet, hogy kardinális, meghatározó a személyiségemben. Kedvesem még lehet, hogy számon tartja, de számára kevésbé kardinális. A munkáltatóm szemében meg az, hogy szeretek-e sakkozni, vagy sem, tökéletesen lényegtelen tulajdonság. Ugyanígy az, hogy mennyire szeretek sütni-főzni, az a kedvesem számára lehet fontos, a barátom és a munkáltatóm számára lényegtelen, hogy mennyire rajongok az informatikáért az meg a munkáltatóm számára kardinális, a kedvesem számára praktikus, de nem kardinális, a sakkozótársam számára meg lényegtelen tulajdonság.

Szóval van meg nem határozható számú jellemvonás, meg nem határozható súllyal, amelyek többsége nem mérhető számszerűsítve, és ebben vársz számszerűsített, százalékban kifejezett saccolást…

Analóg példa: Melyik a jobb a következők közül: péntek este, csokitorta, a kedvenc focicsapatod által lőtt gól, az utcán talált 10 000 Ft-os, egy csinos lány mosolya, a kedvenc számod megszólalása a rádióban. Rakd ezeket sorrendbe, majd add meg, hogy melyik pontosan hány százalékkal jobb, mint az előző… Remélem érted mi a probléma…

~ ~ ~

Az IQ viszonylag objektíven mérhető tulajdonság. Itt születéskor külön kerülő ikrek, és adoptált gyerekek IQ-ját mérve, azt találták, hogy az IQ-teszten elért eredmény kb. 50-50%-ban függ genetikai adottságtól, illetve szerzett tulajdonságtól.

De úgy gondolom, hogy a személyiség javarészt mégis csak inkább tanult, szerzett tulajdonságokon múlik, sokkal inkább, mint öröklött hajlamokon. Azért az ember genetikai állománya nem sokat változik évszázadról évszázadra, mégis képes az egyik évszázadról a másikra egy kultúra, egy nép teljesen más értékrend mentén gondolkodni, teljesen máshogy megítélni dolgokat, teljesen más viselkedést elfogadni normálisnak és mást elutasítani, teljesen mások az emberek főbb vágyai, félelmei.

#9 Tökéletesen leírta.

A genetika főleg a hajlamokat szabályozza. Itt érted félre a dolgot!

A külső hatások pedig ezt gyengítik, vagy erősítik. Tehát erre a kérdésre nincs válasz, és nem is igazán lehet objektíven megítélni.

A hajlam pedig egy olyan valószínűség, amire feltételezzük, hogy fokozza, vagy csökkenti adott tulajdonság vagy betegség kialakulását.

Pl 4x nagyobb esélyed van stroke-ra ha ha X gén kimutatható nálad.

Ez mit jelent? Azt hogy pl egy egyén 10%-ban kap stroke-ot, míg nálad ez a valószínűség 40%.

...de mit is jelent ez? Semmi többet, csak egy becslést. Ugyanis ez a valószínűség csak azt mutatja meg, hogy sokezer vizsgálatban résztvevő egyén közül hány kapott stroke-ot az X génnel. Ebből leszűrhetsz következtetéseket a te életed kimenetelére, de semmi többet.

Tehát semmi esetre sem tudjuk, hogy hány %-ban befolyásolja a genetika, mert nem építhető rá modell, sem valódi statisztika... mert olyan komplex a rendszer. Még egyes génekre sem tudunk pontos számokat mondani mi mit befolyásol... nem hogy a teljes mechanizmusra.

A válasz 42% :D