Ha több fényévmiliárdokról idejön a fény, a rádió sugárzás miért nem?

Pontosan. Egyrészt az adásteljesítmény borzasztóan gyenge, másrészt. Ráadásul nézz utána, hogy az intenzitás csökkenése távolság arányában milyen matematikával írható le.

Elméletben a jelenlegi eszközeinkkel csak egy nagy energiájú Föld felé irányított, hullámot tudnánk érzékelni.

Egyébként lehet most is veszünk milliárdnyi adást, csak épp megkülönböztethetetlen a zajtól , annyira gyenge az adásteljesítmény.

Egyébként pont most észleltek egy fast radio burst-öt :)

Tehát eleve a kérdés is hülyeség. Mindkettő elektromágneses hullám, ugyan úgy ideér a Földre.

Csak a mesterséges rádiófrekvenciás adások maximum amiket nem észlelünk.

Nem csak az alacsony intenzitás lehet az oka.

Az az ijesztő tény is, hogy akkora véletlen lehetett az élet kialakulása, hogy egyedül vagyunk a teljes Univerzumban.

Vagy ha alacsony a valószínűség, akkor is könnyen lehet ritka az intelligens élet, időben és térben elszeparálva.

rádiótávcsőről hallottál már?

na, ezek a szerkezetek pont arra vannak, hogy az akár fényévmilliárdokról érkező rádióhullámokat figyeljék.

az pedig, hogy eddig nem hallottunk "értelmes" rádióadást, mindössze azt jelenti, hogy nincsenek olyanok. egyáltalán nem törvényszerű, hogy legyen rajtunk kívül más értelem is az univerzumban.

persze lehetséges, de nem törvényszerű.

"már rég kellet volna értelmes adást fogni"

miért?

Egyáltalán nem kellett volna már fogni.

Ezer okból.

1. kihaltak vagy nem rádióztak már, mire mi felfedeztük a rádióhullámokat. simán áttérhettek más kommunikációra a technológia fejlődésével. Mi sem kommunikálunk már füstjelekkel.

2. olyan messze vannak, hogy tőlük a rádiójuk kifejlesztése óta még nem érhetett ide a jel

3. túl kicsi az intenzitása az adásnak olyan messziről és belevész a háttérzajba

4. olyan kódolást használnak, amit mi nem tudunk megkülönböztetni a természetes háttérzajtól

5. olyan brutális teljesítményt használnak, hogy nem akarjuk elhinni, hogy mesterséges (FRB)

6. fókuszált rádióhullámokon vagy fényhullámokon beszélgetnek, célozva és egy sem néz pont felénk

7. kifejezetten odafigyelnek ,hogy ilyen hülye fajnak, min mi vagyunk, ne árulják el magukat

"már rég kellet volna értelmes adást fogni"

Tűt keresnek hegy nagyságú szénakazalban.

És nem is biztos, hogy van benne tű.

De igen. Ide - a Föld felszínére - (is) jön. Legalább is egy része. Mármint a rádiósugárzásnak. (Lásd: "rádióablak")

Mára már nagyon fejlett eszközeink vannak az észlelésére. De... Lent majd bővebben.

Tessék válogatni:

[link]

Az a tény, hogy - eddig(!) - nem találtak meggyőzően és bizonyosan mesterséges eredetű rádióforrást, annak "ezer" oka lehet. Egyébként valószínű, hogy sokkal-sokkal szerteágazóbb a probléma, mint hisszük.

Amúgy meg már könyvtárakat tölt meg az ezzel foglalkozó irodalom. (A "Fermi" paradoxon csak kis töredéke ennek!)

"Nem gyanus, hogy hetven éve kutatják, hallgatják az égboltot drága eszközökkel és semmi eredmény nincsen,..."

Nem gyanús. Hetven év kutyafüle. Miért?

Kezdjük azzal, hogy a galaxisunk (Tejútrendszer) nagy. Nagyon, nagyon nagy a Földünkhöz képest. Elképzelhetetlenül. :) Amióta "feltaláltuk" a rádióhullámok kibocsájtására (és persze vételére) alkalmas eszközöket kb. 100 év telt el. (" Marconi 1901-ben sikeresen bemutatta a rádióhullámok vezeték nélküli sugárzását,...")

Tehát legjobb esetben is (persze az akkori rádióadóink legtöbbjének jelei alig, vagy sehogy nem jutottak át az ionoszférán) száz fényév sugarú gömbön belül lennének foghatóak adásaink. Elvileg!

Tehát van egy kétszáz fényév átmérőjű gömb a galaxisunkban amelyben elvileg(!) tudomást szerezhet rólunk az akinek megvannak hozzá az eszközei. (Sokkal előrébb kellene, hogy járjanak a technikával mint mi.)

És nekünk megvannak-e vajon az eszközeink, hogy ebben a kétszáz fényév sugarú gömbön belülről jövő, a fent említett rádióadásokat felfoghassuk? Mondjuk olyanokat mint a mieink?

Nem, nincsenek meg, hiszen a legerősebb adóink jeleit, vagy pl. a nagy teljesítményű radarjaink jeleit is mindössze kb. nyolc-tíz fényév távolságából lennénk képesek érzékelni a mostani legérzékenyebb vevőinkkel. Tehát, ha vannak is velünk szintű civilizációk a "közelben" - mondjuk úgy ötven fényénnyire - akkor biztos rejtve maradnának előlünk ha csak élnék a hétköznapi "rádiózós" életüket, és nem akarnák külön felhívni a figyelmet magukra, valami nagy teljesítményű rádiójellel.

Persze, ha messzebb vannak - mondjuk pár száz fényévre - és csak olyan fejlettek mint mi, akkor már ez utóbbi is kérdéses. Mármint, hogy tudnánk-e venni az adásukat.

Ne feledjük, én végig a rádiófrekvenciás sávon való kommunikációról beszélek! Hiszen:"...a rádió sugárzás miért nem?" És: "Nem gyanus, hogy hetven éve kutatják, hallgatják az égboltot drága eszközökkel és semmi eredmény nincsen, már rég kellet volna értelmes adást fogni, ..."

De ne feledkezzünk meg az idő szerepéről sem. Egyrészt mennyi ideig sugároz egy civilizáció rádiójeleket, másrészt mennyi ilyen civilizáció létezik egy időben.

Tehát ha feltételezzük azt a teljesen valószínűtlen esetet, hogy jelen pillanatban sok millió velünk szintes civilizáció - ráadásul olyanok mint mi, azaz feltalálták a rádiót is! - nyüzsög a galaxisunkban, akkor számíthatunk arra, hogy egy olyan közel lesz, hogy foghatjuk a jeleit MOST. Viszont hiába lenne mondjuk csak pár száz a fent említett civilizációkból akkor a távolságaik miatt még nem érhettek volna el bennünket, és egymást. (Megint csak valószínűtlen, hogy ők egy kupacban lévén már kommunikálnak, csak mi esünk ki.)

Ne feledjük, a galaxisunk százezer fényév átmérőjű, és mint említettem a mi rádiójeleink - és az övék is - még maximum száz fényév sugarú gömbön belül vannak!

Na jó, de mi van, ha ők jóval régebben megvannak mint technikai civilizáció. Nos ez semmit nem javít a helyzeten, mert:

1. Nem valószínű hogy még használnak elektromágneses sugárzáson alapuló kommunikációt, vagy ha igen, akkor számunkra nem tűnik "mesterségesnek". (Mondjuk manapság még nem.)

2. Legalább annyival előttünk kellett volna elkezdeniük az "adást" mint amilyen messze vannak. Azaz a galaxis túl feléről most fogható jel százezer évvel ezelőttről kellett volna, hogy elinduljon. (Hol is tartott az emberiség százezer éve? Nem beszélve a jelszintről.)

Ezek a problémák sokkal kisebb távolságokon is fenn állnak. Ötvenezer fényév? Jobb? Vagy ötezer? Ötszáz?

Na ugye.

"Nem gyanus, hogy hetven éve kutatják, hallgatják az égboltot drága eszközökkel és semmi eredmény nincsen, már rég kellet volna értelmes adást fogni,"

Sajnos azt kell mondanom, hogy nem, nem gyanús. :)

Egyébként millió-millió ravasz teória, spekuláció, mítosz, mese, összeesküvés elmélet született, és kering a témában, de bizonyosság még nincs. Persze ha pár százezer évig még lesz emberiség (vagy kultúrát továbbvivő valamilyen értelem) még megbizonyosodhat pro vagy kontra. :)

Én arra szavaznék, hogy létezik jelen pillanatban is néhány, értelemmel bíró élőlénypopuláció a galaxisunkban. Mindamellett kevés esélyt látok arra, hogy technikai legyen bármelyikük is. Lehet, hogy létezik millió éve értelmes faj, csak nem készítenek technológiai berendezéseket. Gondolok arra, hogy nem volt szükségük rá, ezért nem készítenek olyan fajta dolgokat mint mi. Ezért az "értelmük is nagyon nagyon más lehet. Számunkra nagyon nehezen megérthető, felfogható. Mint például a delfinek.

Amúgy viszont az élettől persze "nyüzsöghet" a galaxis, csak éppen ezért elszeparáltan.

Viszont, ha csak egy civilizáció is technikai, és elkerüli az önpusztítást, a különböző más, szintén kihalást okozó katasztrófákat, és ténylegesen prosperál pár százezer évig, akkor az már birtokba vette volna (már nagyon régen!) az egész galaxist. Hol vannak?

Jó, lehet, hogy elkerültek bennünket. Mondjuk mikor még homo erectusokként szaladgáltunk a szavannákon jártak erre, de ráhagyták, hogy majd később visszajönnek - úgy kétmillió év múlva. Akkor minimum kétszázezer évig még várhatunk rájuk. :) És hol leszünk akkor?

Végezetül még egyszer az idő jelentőségéről. Kozmikus viszonylatban egy-két millió(!) év nem sok idő. Egy ember számára felfoghatatlanul hosszú. Csak egy szám. Semmit mondó, mert csak dobálózhatunk vele, de át nem érezhetjük. Nem vagyunk képben. (Már ezer év is ez a kategória. :) A milliárd éveket meg már nem is említem.

És ugyanígy vagyunk a kozmikus méretekkel. Nem is merek "távolságot" írni, mert nem hogy mennyiségileg, de minőségileg sem érezhető át. Felfoghatatlan, nincs rá szemléletes képünk. Ezért aztán óvatosan kellene bánnunk a magabiztos kijelentésekkel.

dellfil