A technológia fejlődésével miért válnak egyre rosszabbá, nehezebbé az emberek életkörülményei?

Biztosan másik Magyarországon élek, de nekem nem tűnt fel, hogy mindennapos lenne a veszekedés a buszon, káosz a boltban, vagy több lenne a baleset.

[link]

Régen napi 12-14órát dolgoztak az emberek az éhhalálért.

Ha nem tették volna, akkor jött volna a "büntetés" a be nem "fizetett" dolgok miatt..

Személyes eltorzult nézőpontból állítasz fel egy hibás hipotézist.

Az állítás egyértelműen nem igaz.

"Pedig a technológia fejlődik, és évről- évre egyre több eszköz tehetné egyszerűbbé, könnyebbé és stresszmentessé az életünket."

És teszi is. Csak fogalmad sincs, mi volt régen, a mai jó meg megszokott, észre sem veszed, mennyivel kéynelmesebb, mint mondjuk 40 éve.

"A munkahelyek is sokkal élhetőbbé, szerethetőbbekké és biztonságosabbá válhatnának, de mégsem válik könnyebbé az emberek élete."

Ez azért eléggé vegyes képet mutat ma.

Az biztos, hogy a folyamatos pörgés, hajtás fokozódik, az élet minden területén és ennek vannak erős stresszokozó tételei.

De ne legyen romantikánk az iránt, ami sosem volt.

Az "átkosban" az átlagember lehúzta a nyolc óráját és az arra volt elég, hogy megleygen a napi kenyér meg parizer, esetleg állami nyaraltatás lepukkant nyaralókban Balatonon pár évente.

Aki többet akart, hülyére túlórázhatta vagy munka után fusizhatta magát, saját maga építette a házát rokonokkal kalákában stb.

Az átlagembernek a házvásárlás fogalma szinte nem létezett. A lakásé még úgy-ahogy, negyven éves hitelre.

Előtte, a "boldog békeidőkban" meg ne tudd meg, milyen élete volt egy átlag munkásembernek, a feudalizmusból éppenhogy kialakult kapitalizmusban.

Szóval ne sírjunk csak.

Soha még ilyen jó dolgunk nem volt.

Csak ez még ma sem a mennyország.

Még pár évtized és jön a csökkentett munkaidő, polgári jogon járó alapjövedelem stb.

És akkor is sírni fogunk, hogy ez xar.

Én is azt várnám a fejlődéstől, hogy az emberek boldogabbak legyenek, de nem ezt tapasztalom.

Egyre több fejlett eszközre "kell" költeni, tehát megkeresni rá a pénzt, megtanulni kezelni, karbantartani, javíttatni (ha lehet!), amikor a legjobban kéne, nem működik vagy lemerül, aztán úgyis hamar tönkremegy, és újat venni.

Mindezt ahelyett, hogy otthon a kiskertben megtermelné a fejlett emberke a magának a zöldségszükségletét, s közben kikapcsolódik a természetben, látja a saját munkája gyümölcsét, ahogy fejlődik a növény, a természet csodáját. Nincs stressz, van biozöldség, és hasonló emberekkel tapasztalatot is tud erről cserélni.

#5, Ki állít meg?

Csatlakozz a Vidéki újrakezdők csoporthoz.

Sírva menekülsz vissza a városba, mert önfenntartóként nincs szabadnap. Nincs kitérő, nincs betegszabi!

-15 fokban is meg kell itatni az állatokat, ha tüdőgyulladásban fetrengsz 40 fokos lázban.

Jön egy aszály, bukod az azévi termést. Teljes kiszolgáltatottság a természet kegyeinek.

Az önfenntartó falusi lét úgy működik kegyesen ha kényelmesen dolgozol home office interneten és megkeresel havi 5 nettót.

Minden más esetben vérszopás... és én tudom milyen ez, mert ott voltam a Gyüttment fesztiválon, meg egy barátom újrakezdő.

Belenevelődtünk, hogy a legtöbben halálra dolgozzák magukat, és eszünkbe se jut, hogy nem ez a természetes. Az ember testileg-lelkileg jelez (idegesség, stressz, munkahelyi ártalmak).

Hova rohanunk?

Egyébként mire gondolsz:

"Egyre több fejlett eszközre "kell" költeni, tehát megkeresni rá a pénzt, megtanulni kezelni, karbantartani, javíttatni (ha lehet!), amikor a legjobban kéne, nem működik vagy lemerül, aztán úgyis hamar tönkremegy, és újat venni."

Egyrészt van egy rosszul megfogalmazott, emiatt hibás állítás a kérdésben. Az életkörülményeink hosszú távon javulnak, nem romlanak.

Másrészt a stressz valóban egy modern kori probléma, de azért a múltban is létezett. Pl. ha a falu bírója bepiált tegnap, akkor lehet hogy ma kalodába zárat egy káromkodásért, vagy ha emelik a búza adót, akkor az egyik gyerekemet 8-10 évesen el kell küldenem napszámba, inasnak, stb. (jobb esetben), vagy az asszony nem tudhatta, hogy az ura este megveri vagy megerőszakolja (mindkettő istenadta joga volt). Talán annyi a különbség, hogy mondjuk 100-200 éve jobban éreztük, vagy csak megmagyaráztuk a konkrét okát. Akkoriban legalább a vallás adott némi magyarázatot és így feldolgozni is könnyebb volt, manapság viszont értelmetlennek tűnhet, jobban a lelkünkre vesszük a problémákat, akadályokat. A közösség is nagyon tág lett, összetartás nélkül, pl. régen volt Isten, a király, a falu közösség, manapság meg van az ilyen-olyan, folyton változó, kiismerhetetlen kormány, és olyan emberek vesznek körül napi szinten, akikkel soha nem találkoztál. Pszichésen ez is egyfajta nyomás.

A gyorsuló világ is stresszforrás, pl. ha 300 éve valaki kitanulta a kádár szakmát, akkor élete végéig csinálhatta, sőt a gyereke, unokája is. Manapság ha kijársz egy szaksulit, nem tudhatod, hogy 10-20 év múlva is fogod-e tudni még csinálni, mert vagy annyira átalakul, hogy nem tudsz lépést tartani az új infókkal, vagy nem is lesz rá kereslet.

Amúgy ha a '20-30-as években akartál volna mondjuk villamosozni egyet a pesti blevárosban, az sem lett volna zen meditációs központ.

Szóval elég összetett kérdés, és sok szubjektív összetevője is van. Egy velős válasz kitenne egy egész tanulmányt.

Nézd, van, aki a nagyobb hullámokban nem tud rendesen úszni, szenved, erőlködik, belefullad.

Van, aki meg alig várja azokat és vidáman szörfözik rajtuk.

Ma valószínúleg gyorsabban nőnek a hullámok, mint ahogy a többség alkalmazkodik. Pedig jó hozzáállással ezen jobban leeht haladni, mint a régi kis hullámokon.