Mitől függ a különböző valuták egymáshoz viszonyított értéke?

A konkrét értékét először a valuta bevezetésekor határozzák meg. Vagy például annak idején az olasz líra értékéből is lehúzhatták volna az utolsó egy-két nullát, hogy egyszerűsítsék, ettől a valuta "erőssége" nem változik. Önmagában egy valuta pillanatnyi árfolyama nem határozza meg, hogy mennyire erős vagy gyenge, inkább a tendenciák, kilengések, előrejelezhetőség. (Pl. ha egy dollár mondjuk 280 Forint, az önmagában nem sokat jelent, de ha mondjuk 20 éve stabilan 275-285 között mozog, és várhatónak jövőre is így lesz, az már igen.)

A keresztárfolyamok sok dologtól függnek, de leegyszerűsítve kb. attól, hogy az egyik ország termékeinek értéke hogyan viszonyul a másik ország termékeinek értékéhez. Ezek az érték nem csak minőségi vagy kereskedelmi jellegűek, hanem pl. egy befektető mennyire hajlandó beruházni egy másik országban, stb.

Például ha kiderül, hogy egy miniszter nagyban lenyúlja a támogatási pénzeket, és még a helyén is marad, akkor az elbizonytalanítja a befektetőket, romlik az ország megítélése gazdasági körökben, kevésbé fogadják el az ország valutáját, vagyis többet kell adni belőle ugyanazért, vagyis romlik az értéke. Vagy ha a cégek nagy adókedvezényt kapnak, az növeli a befektetői kedvet, megnő a bizalom az ország és a valuta felé is.

Ez tényleg nagyon le van így butítva, mert az állam (jegybank) is be tud valamennyire avatkozni az árfolyamba, + jogrendszer és változásai, munkaügyi törvények, emberi jogi kérdések, és még ezernyi más tényező is van.

Amíg a pénzek nemesfémből készültek, azok értéke a világpiacon a nemesfém tartalomtól függtek, de a kibocsátó országban az árukészlet befolyásolta, hiszen például a Spanyol birodalomba özönlött Amerikából az arany és az ezüst, de mégis állandó infláció volt, mert áru kevés volt, viszont a sok háború finanszírozására egy fellazult pénzügyi politikával szórta a kincstár a pénzt, holott annak verése sem megengedhető korlátlan mértékben, pusztán annyit érdemes kibocsátani, amennyinek fedezete van.

A bankjegyek forgalomba kerülése következtében egy új pénz bevezetése lényegében a gazdaság erejétől függött, itt számottevő volt a stabilizációs eljárásokban a birtokolt arany, vagy valutafedezet, de legfőképpen a kidolgozott pénzügyi, gazdasági rendszer összhangja, a megállapított értékek valós helyessége és a monetáris politika szigorúsága.

A már meglévő pénz, valuta esetén jegybank az ország vezetőivel egyeztetett pénzügyi politikával irányítja a folyamatokat, a nemzeti valuta erősödését, vagy gyengülését, ez elsősorban az export-import folyamatok stabilizálására szolgál, de egy irányított infláció segítheti a pénzügyi, a költségvetési hiány mérsékelését, a polgárokra hárítva annak terhét, persze ezzel szépen el is lehet úszni, egyrészt sok kicsi sokra megy, vagyis hosszabb idő alatt a pénz jelentősen elértéktelenedhet, másrészt megszaladhat az infláció, ha a gerjesztő, vagy kompenzáló folyamatokat nem veszik kellőképpen figyelembe.

A pénz is egy áru a modern üzleti életben, amit ugyanúgy adnak, vesznek haszon reményében, így annak természetes ingadozása egy határon belül megszokott és megengedett egy sávban, de ha a szélső értéket eléri valamely irányban, akkor a jegybanknak közbe kell avatkoznia, hogy a valutája értékét a stabil szinten tartsa és ne omoljon össze az erre épített gazdasági koncepciója, értékrendszere.

Dollárt, vagy Európában inkább Eurót kell vennie, amíg van erre forrása, ha a pénze erősödik, ám ha gyengül, akkor eladnia, természetesen csak addig, amíg van a birtokában stabil, etalonnak tartott valuta, vagyis Euró.

Az alkalmazott alapkamattal is variálnia kell, mert a spekulánsok számára az is üzlet, ha erős a /pl/ Forint, akkor a befektetők drágán is megveszik, egyre erősítve azt, hiszen ha sokan sokat vesznek, akkor feljebb megy az ára, feltéve persze, hogy magas a kamat, mert azon visszanyerik a veszteségüket, azért veszik, illetve, ha csökken a kamat, akkor inkább eladja mindenki, mivel minek tartaná feleslegesen, ha nem keres rajta, csakhogy ez a kamatváltoztatás befolyásolja az ország kibocsátott értékpapírjainak is a vonzerejét, értékét, így nem olyan egyszerű kamatot csökkenteni, vagy növelni.

Így járt el Soros is, amikor bedöntötte a Fontot, elképesztő mértékben erősítve azt, majd az angol jegybanki intervenció után eladva azt nemcsak visszanyerte a befeccölt óriási összeget, hanem szépen keresett is rajta, persze közben teljesen összekuszálta a brit pénzügyi helyzetet és az ő hasznát nyilván a Fontot kibocsátó ország fizette meg végül.

Itt egy leírás, ami ilyesmiről szól, egy ellenünk indított manipulációról:

[link]

"Mitől erősödik, vagy gyengül egy valuta egy másikhoz képest"

Erről külön hosszas elemzések szoktak készülni, és a szakembereknek sem mindig teljesen egyértelmű.

[link]

[link]

stb.

Közvetlenül attól változik, hogy adjuk-vesszük őket (a gyakorlatban persze jellemzően nem mi, hanem nagy cégek és bankok).

Ha én traktorjavítással foglalkozom, és meg kell vennem egy alkatrészt Németországból, akkor azért euróban kell fizetnem. Az én pénzem viszont forintban van. A bankom dolga, hogy az én forintjaimból a tranzakcióhoz szükséges eurót megvegye, majd átutalja a német üzletfelem számára.

A bank nyilván attól veszi meg az eurót, aki a legolcsóbban kínálja azt. Ezzel viszont egy ici-picit felfele nyomja az euró árfolyamát, hiszen épp megvette a legolcsóbban kínált eurókat, és azok eltűntek a piacról.

A valóságban persze erre az egészre ráépült már egy rendszer, ami nem egyesével adja-veszi az eurókat-dollárokat-forintokat minden piszlicsáré tranzakcióhoz, de ez az alapelv. Ha én a németektől vásárolok, és euróban vagyok kénytelen fizetni a termékeikért, akkor az eurót "erősítem", az euró árfolyamát nyomom felfelé.

Ugyanez fordítva, ha a német piacra termelnék, és forintban kérném a termékem árát, akkor a német félnek (vagy a bankjának) először forintot kéne vennie, ami felfelé nyomja a forint árát. De még ha euróban is fizet nekem: ahogy az eurómat forintra váltom, hogy vehessek belőle egy kabátot, a forint árát emelem.

Az árfolyamok előre jóslása hírhedten nehéz dolog. Általában ha valami jele van annak, hogy egy gazdaság erősödni vagy gyengülni fog, a brókerek, spekulánsok egyből elkezdik adni/venni az adott pénznemet addig az árfolyamig, amíg az előrejelzéseik szerint erősödnie vagy gyengülnie kéne. Hétköznapi ember ebben a játékban nem rúg labdába, max szerencsejáték formájában űzheti.

Ami pedig az egzotikusabb keresztárfolyamokat illeti, pl. forint - tunéziai dínár, ezeket általában nem közvetlenül adják-veszik, hanem egy köztes lépcsőn keresztül: forint - euró, euró - tunéziai dínár.

Napi 600 mrd forgalmú a tőke és pénzpiac, szóval kb a kereslet, kínálat, spekuláció.

Én is szeretném tudni a Facebook részvény jövő heti árát, de az OTP is megfelelne.

😁