Lehet még belőlem valaki a tudományos életben, ha közel a harminchoz kezdek neki?
Amolyan kihagyott lehetőség kicsit az eddigi életem. Nagyon jó alapokról indultam, nagyon korán feléledt bennem a tudományos érdeklődés, de aztán középiskolában valami elromlott, érzelmileg nagyon instabillá váltam, és depresszióra hajlamos, szorongó kamasz lettem. Ennek ellenére kitűnőre csináltam meg az érettségim, dicséretekkel jöttem el a gimiből, nagyon jó egyetemekre vettek fel. De az érzelmi hullámvasút továbbra is tartott, és a húszas éveim szorongással teltek nagyrészt.
Most már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz, és rettenetesen félek attól, hogy valamitől örökre elestem. Úgy érzem, én azzal tudnám szolgálni a világot, ha kutatnék valamilyen irányban, és gyerekkorom óta ezt a pályát képzeltem el magamnak. Viszont azt látom magam körül, hogy mindenki, aki ilyen pályán áll, az már rég elkezdte, és az én koromban már jócskán PhD-nál tartanak az emberek. Van olyan, hogy valakiből ilyen korban lesz még valaki, vagy ezt már el kéne engednem?
válasza: válasza: válasza:Sosem késő egyetemre menni.
24 évesen váltottam, 29 befejeztem az MSct, 32 évesen PhDt csinálom, természettudomány+orvosi műszaki témában.
Semmi gond ha neked 38 évesen jön ez össze.
Viszont az érzelmi instabilitással kell valamit kezdeni, mert a kutató pálya, a vadkapitalizmushoz hasonló publikációs stressz, a források pályázása, a brutális hullámvölgyek és motiváció elvesztése, komplett projectek teljes elbukása, mindez itthon szánalmasan kevés pénzért stb... kb ez a kutatás. Az egyik legnehezebb munka ezt jól csinálni. Általában nagyon sokan kiégnek, fokozódik a depresszió, állandó szorongás, pánikrohamok, 200 órás munkahét. Felőrli az embert. Általános ez külföldön is, 10 év alatt öregszel 40 évet kb :)
Sok sikert
válasza:1. Mohamed 40 éves koráig jelentéktelen arab kisvárosi kereskedősegéd volt. Csak utána jött a kinyilatkoztatás és a prófétai elhívás.
2. Albert Einstein-t még egyetemi oktatói sem tartották annyira tehetséges kutatójelöltnek, hogy legalább asszisztensnek vagy tanársegédnek meghívják maguk mellé. Egy jelentéktelen szabadalmi kistisztviselőként írta meg korszakalkotó cikkeit.
Sohasem késő.
válasza: válasza:Szolgálni meg elérni valamit két külön dolog.
Rengeteget publikálja, azt mérik az az "elérés".
Én kb kihagytam ezt a felét, de sok tehetséges fiatalt igyekeztem jó pályára állítani.
Nem bánom, hogy nincs komoly nemzetközi hírem, csak vagy 26-28000 egyetemista a hátam mőgött.
válasza: válasza:" és rettenetesen félek attól, hogy valamitől örökre elestem"
Hát, ez motivációnak a már elkezdett, de az érzelmi hullámvasút miatt félbehagyott egyetemek újra-kezdésére vajmi kevés. Ez csak egy érzés, amitől szorongsz. Az meg, hogy szolgálni szeretnéd a világot tudományos felfedezésekkel, az gyerekes álmodozás. A tanuláshoz, és a kutatáshoz ennél sokkal több kell! Szedd össze magad, fordulj szakemberhez, tedd rendbe az érzelmi életedet, és küzdj! Szóval cselekedj. Az álmodozás helyett!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!