Matekból miért nem voltam sohasem jó? Rossz logika? Alacsony IQ?

Ezt most így nem lehet megmondani...

Rossz tanár, nem tanultad meg, hogyan is kell egyátalán ránézni egy feladatra, beskatulyáztad magad és tudatalatt blokkoltad magad, hogy "áh, nekem ez úgysem megy", koncentrációs probléma stb. Sok minden állhat a háttérben.

nekem az idegen nyelv a problémás

a matekkal tanulás nélkül se volt semmi problémám.

egyedül a definíciók magolása nem ment, de nem is volt rá szükség, a többi tudással így is négyesre-ötösre kompenzáltam

Azt mondják, hogy aki nem tud nyelvet tanulni, annak nincs rossz nyelvérzéke, csak rosszul tanul.

Ez szerintem hülyeség.

Van akinek a humán van, akinek a reál dolgok mennek jobban.

A mért "hivatalos" IQ-d lehet, hogy alacsonyabb, mert az IQ tesztek nagyban logikai feladatokat tartalmaznak.

Az IQ teszt csak az IQ teszt megoldási képességed mutatja.

Ami egyébként erősen korrelál a logikai képességekkel.

De egy "általános" alapműveltségi (történelem, irodalom stb) teszten neked valószínűleg jobb eredményed lenne, mint egy hasonló értelmi képességű humán beállítottságú embernek (akinek egyébként magasabb IQ-t mérnek, mint neked).

Mert egy ilyen teszten meg a logikai, természettudományos, reál dolgok vannak alulreprezentálva.

Ennek megválaszolásához részletesen ismerni kéne a gyerekkorodat a születésedtől.

Az ember születése után mindent meg akar tanulni, ez ösztönös. Viszont azt fogja alaposabban, amire közvetlenül vagy közvetve ösztönzik, amire van lehetősége tapasztalatot szerezni. Fogalmam sincs, nálad ez hogyan alakult, de mondok egy példát: tegyük fel, hogy a szüleid (és ismerőseik) szerették az irodalmat, ez gyakran volt téma. Viszont általánosan nem szerették a matekot (természettudományokat). Ha egyáltalán szóba került, becsmérlő vagy utálkozó hangnemben. Lehetett néhány rossz tapasztalat. Mire valaki iskolába kerül, kialakulnak a sztereotípiák. Ez jó, ez rossz, ezt szeretni azt utálni kell. És ha nem figyel a tanár, vagy egyéb dolga van, ez a hozzáállás eleve szelektál, eleve minden (mondjuk irodalmi) hatás pozitív fogadtatásra talál, és minden (mondjuk reál tárgy) negatívra. Ezek az egyenként észrevehetetlen kölcsönhatások idővel erősödnek. Ehhez jön, ha nem kedveled Petőfit, attól még mondjuk Juhász Gyula verseit szeretheted. De a matekban ilyen nincs, ott annyira egymásra épül minden, hogy később már esély sincs (hacsak egy nagyon gondos szakember ki nem szúrja, és rendbe nem teszi fáradságos munkával).

Ezen felül létezik bizonyos veleszületett késztetés, hajlam, ezek szintén a pozitív tapasztalatokat, idővel az adott dolog szeretetét eredményezik. Csak ezt utólag konkrétan kibogarászni nagyon nehéz. De ilyesfélék az okok.

Vannak elképzelések, hogy mindenki egyenlőnek indul a matekhoz, egyebekhez.

Olyan, mintha azt mondanák, hogy egy tömzsi, vastag csontú embernek ugyanolyan lehetőségei lennének sikeres hosszútávfutónak lenni, mint egy nyurga, vékony csontozatú embernek.

Csak magyarázatképp felhoznák, hogy a tömzsinek rossz a futótechnikája, nem gyakorol eleget vagy már kicsi korban megutálta valamiért...

Az emberek agytekervényei teljesen más formát mutatnak már megszületéskor is.

Sokat számít a későbbi fejlődés a végső ideghálózat kialakításában.

Fejleszthető, felejthető, de az alapképességeket nem lehet teljesen átírni.

Ja de az is lehet, hogy lusta vagyok nyelvet tanulni és most ki akarom magyarázni, hogy nem az én hibámból nem megy.