Neil Harbisson (a világ első kiborgja) konkrétan létrehozott egy agy-internet(?) interfészt? Tényleg egyenesen le tud tölteni információkat az agyába?

Honnan szeded ezt az agyba letöltős izét?

Ez a szerencsétlen csupán az extrém színvakságának kompenzálására építtetett be egy kamerát, ami színinfókat tud adni az agyának.

Ez nem agyi interfész, hanem ortopédiai elektronika.

Szóval annyi történik, hogy netes kapcsolaton is tud színélmény az agyába jutni, nem csak az "antennájának" a kamerájából.

Hát ez azért állatira nem a "letöltöm a netet az agyamba".

Ha egy olyan hallókészüléke lenne, amire közvetlenül messenger-hívást lehetne küldeni, azt sem neveznéd közvetlen netes interfésznek.

A képekből és videókból csak annyit kap, ami azok színélménye a mostani antennájának megfelelően.

Szóval mintha a tévének háttal ülve, hang nélkül azt látnád, amilyen színre a falat megvetíti.

Nem lát vele képeket.

Ez a baj, ha kellő ismeret hiányában bonyolult jelenségeket végletekig leegyszerűsített módon próbálunk megérteni. Meg nem fog sikerülni, csak félre.

Talán hátrébbról indulva. Az embernek van öt alapérzékszerve, amellyel érzékeli a való világ eseményeit. Ezek az események különféle biológiai jelek, amelyek idegpályákon jutnak az agyba, amely megfelelő tanulás után a jeleket valamilyen (tanult) kód szerint értelmezi. És elnevezi kéknek, sósnak, pirosnak, szerelemnek és hasonlók.

Gyakori, hogy az ember valamilyen érzékelője hibás vagy nem is működik. Így lesznek vak, süket, és sok más hátrányos tulajdonsággal rendelkező emberek. Mivel nekik nincs egy adott fajta jelük, az agy ezt nem tanulja meg kódolni, a vaknak a csodás hegycsúcs valami pótlólagos módon kódolt információ, nincs valódi mód visszaadni, mi is az, amit ő ért ezalatt, tehát hogy mit lát belül, mikor ezt mondja.

A technológiai fejlődés és az emberi humánum próbálja ezt a hiányosságot pótolni mesterséges érzékelőkkel. Például egy vak embernek, amennyiben csak a látó-érzékelő szerve károsodott, ezt egy mesterséges eszközzel pótolják, a gép jeleit az emberi látás jeleivé konvertálja egy szoftver, majd a testi idegvégződésre továbbítják egy alkalmas módon. Ezáltal az ember "lát", amennyiben megtanítják mindarra, amire egy csecsemőt születésétől úgy fiatal iskolás koráig. Ezután mondható, hogy az illető hozzávetőleg úgy lát, mint egy látó ember.

A "bármi" agyba töltéséhez elsőnek kell az a bármi jel formájában. Utána tudni kell, mi ennek a megfelelője az embernél idegpályában, kódban. Aztán át kell kódolni. Pontosan ugyanoda letölteni ugyanúgy, mintha az érzékszerve tenné. Ha nem pontosan arra az idegpályára, nem pontosan ugyanazt a jelet töltik le, akkor mondjuk egészen másnak érzékeli (ha egyáltalán), és például egy halk pisszenést a füle mellett elsütött ágyúnak érzékelne. Röviden: jó esetben megőrülne, rossz esetben szörnyet halna (kinek mi a jó eset).

Azaz: senki nem tud bármilyen jelet lefordítani emberi idegi jellé, senki nem tudja, mire mit kell kötni, senki nem tudja, hogyan kell továbbítani. És ekkor még csak a fizikai megvalósításnál tartunk. De ismerni kell az agy pontos működését mindenre, mert különben aki a jelet veszi, beleőrül. A jel értelmezésére ugyanis meg kell tanítani, ahogy a csecsemőt hosszú éveken át. Vagyis téves azt képzelni, feltaláltuk a villanyáramot meg a vezetéket, már mindent tudunk. Nem, rájöttünk, hogy mi az a sok újabb, amit szintén nem tudunk.

Még más szavakkal: ideje véglegesen feladni azt a téveszmét, hogy egyszer, ha eléggé fejlett lesz a technológiánk, lesz tudást fejbe töltő tölcsér. Nem lesz, mert ez elvileg lehetetlen. Hogy lehetséges legyen, fel kell építeni egy tökéletes mesterséges embert, aki helyettünk érzékel, és minden idegszálát össze kell kötni a mi összes idegszálunkkal. Ami után a sziámi ikrek hozzánk képest egymástól független emberek még összenőtt állapotukban is. És megismétlem: akkor még csak a jelek mennek. De ki és mi módon fogja megtanítani az embert, hogy a kapott jeleket egyszer olyannak tekintse, mint egy másik, aki saját érzékszerveivel vette és fáradsággal megtanulta.

Egy egyszerű példa, ha még nem jártál a trópusokon. Tudod milyen a rózsaszínű banán? Én tudom, ettem. Semmi esélyem, hogy szavakkal átadjam ennek élményét, ami után ugyanazt gondolod erről, mint én. És ez és a kérdezett dolog között sokkal nagyobb a különbség, mint az egy meg egy és a parciális differenciálegyenlet rendszerek megoldásainak pontos felírása között. Jobban már nem tudom érzékeltetni annak abszurditását, amit kérdeztél.