Einstein relativitás elmélete szerint ha fénysebességgel tudna valamilyen test haladni akkor végtelen lenne a tömege, és ha végtelen lenne a tömege akkor elvileg a téridőt átlyukasztaná, és ha átlyukasztja, akkor tér másik oldalán mi lenne?

Hibás a relativitás elmélet.

Ezért jönnek ki belőle ilyen eredmények.

Amit leírtál az inkább sci-fi alapötletnek jó :)

A rel. elmélet arról szól, hogy tömeggel rendelkező test sosem fog fénysebességgel haladni.

"Hibás a relativitás elmélet.

Ezért jönnek ki belőle ilyen eredmények."

Fenét. Akkor jön ki hülyeség, ha aki használni próbálja, nem tudja, hogyan kell használni.

Akkor sem az eszköz rossz, ha ezzel a kávédat akarod megkeverni és kifröcsög.

[link]

Wadmalac, most miért irkálsz ilyeneket?

Azt ne mond, hogy nem ismered az elmélet alapvető hibáját?

Ezt azért rólad nem akarom elhinni!

"Azt ne mond, hogy nem ismered az elmélet alapvető hibáját?"

Tedd közkinccsé.

Én még azokat a részeit sem nevezném hibának, ahol ütközik a kvantumelmélettel, mert arról sem tudjuk még, mi nem stimmel.

A gyorsulás során valóban nő a relativisztikus tömeg. De annyival tud nőni, amennyi energiát a gyorsításra fordítasz. Ha nem is éri el a test a fénysebességet, akkor is a relativisztikus tömege annyi, amennyi energiát a gyorsulására fordítottak. Nyilván azért sem lesz végtelen a tömege egy testnek, meg nem tudsz végtelen munkát végezni a gyorsítására.

A „téridő átlyukasztása” fura megfogalmazás. A térgörbület válna idővel akkorává, hogy a téridő önmagába hajlik vissza. Egyszerű analógiával ez kb. olyan, mint mikor addig hajlítasz egy drótot, amíg egy kört nem hajlítasz belőle. Viszont a relativitáselmélet eddig a peremfeltételig helyes. Ezen túl a relativitáselmélet képletei értelmezhetetlenné válnak, olyan kellemes dolgok jelennek meg benne, mint nullával való osztás, negatív számból való gyökvonás. Ez utóbbit még lehet értelmezni komplex számok halmazán, csak megfigyelések hiányában a fene sem tudja, hogy milyen valós interpretálását, értelmezését lehet adni annak, hogy mondjuk az idő egy komplex számmal kifejezett mennyiség.

Közkinccsé teszem:)))

(Bár nem szívesen, mert a lepontozás nem volt szép tőletek :DDD )

És bocsi, ha picit hosszabb lesz pár szónál.

Tehát az alapvető hiba, hogy Einstein apánk a fénysebességet vette konstansnak az elméleteiben, és ebből alkotott egy C-négyzet, szintén konstanst.

Csak annyit kellett volna felismernie, hogy a sebesség változás, az a gyorsulás, és így nem a sebességet, hanem a gyorsulást szerepeltetnie a képletekben.

A legjobb az egészben, hogy amivel ő bizonyította az elmélete helyességét, illetve amilyen bizonyítékokat találnak azóta is, azok mind a gyorsulások hatásai.

Ha az általam javított képleteket használjuk, sokkal pontosabb eredményeket kapunk, akár egy ciklotron, vagy más gyorsító tervezésénél is.

Cserébe viszont, mivel kihagytuk az egészből a sebességet (fénysebességet), és így nem a sebességgel kötjük össze a relativisztikus hatásokat, kipotyognak az elméletből az olyan hülyeségek, hogy nincs fénysebességnél gyorsabb mozgás, megnő a testek tömege, összemennek ,szétmennek, lilára változnak... :DDD

Hát ne értelek...

Akkor mondj egy olyan bizonyítékot az elmélet helyességére, ami a sebességtől függ...

> Tehát az alapvető hiba, hogy Einstein apánk a fénysebességet vette konstansnak az elméleteiben, és ebből alkotott egy C-négyzet, szintén konstanst.

Az, hogy az elektromágneses sugárzás – így a látható fény – sebessége független a viszonyítási rendszertől, az egyrészt mérésekből, megfigyelésekből következik, másrészt a Maxwell-egyenlet is előrevetített egy viszonyítási rendszertől független sebesség természetű konstanst.

Einstein egyik oldalról ebből indult ki, hogy a fénysebesség állandó. Nem hasraütéssel döntött így, hanem a kor fizikai eredményei, mérései, megfigyelései alapján vette ezt kiindulási alapnak. (És ez mind a mai napig meg nem döntött állítás, pedig lefolyt néhány kísérlet és mérés azóta a Dunán.)

A másik dolog, amit Einstein alapul vett, az az, hogy egymáshoz képest mozgó viszonyítási rendszerek egymással egyenrangúak, értsd nincs kitüntetett, abszolút viszonyítási rendszer. Ez meg már a klasszikus, newtoni fizikában is egy alapvetés volt, ami szintén megfigyelésekre, mérésekre alapozott, és szintén mind a mai napig fennálló állítás.

Ebből a két kiinduló állításból kellett megalkotni egy olyan transzformációt, amivel a különböző viszonyítási rendszer között lehet váltani. De nem nagyon kellett ez megalkotni, a matematikában, illetve a fizikában már ismert volt ez, a Lorentz-transzformáció. Csak ennek az értelmezése, jelentése volt az, amit Einstein máshogy kezelt. Hogy aztán ennek a transzformációnak olyan a matematikai leírása, hogy a megfelelő mennyiségeket behelyettesítve a képletben megjelenik a test sebességének, meg a fénysebesség – mint határsebességnek – a négyzete is, az egy következmény. Einstein nem ezt vette alapul, hanem ez már csak egy következménye volt annak a két premisszának, amiből kiindult.

Az E=mc² képlete sem így néz ki speciális relativitáselméletben. Az ott szereplő általános képlet:

E² = m²c⁴ + p²c²

Hogy aztán a lendülettel nem rendelkező – azaz nyugalmi – test esetén ez így egyszerűsödik:

E² = m²c⁴ + 0²c²

E² = m²c⁴ + 0

E² = m²c⁴

E = mc²

Nos ez egy dolog. De nem, nem „alkotott” Einstein egy új, c² konstanst. A c a konstans, minden más képet és összefüggés a Lorentz-transzformációból következik.

> Csak annyit kellett volna felismernie, hogy a sebesség változás, az a gyorsulás, és így nem a sebességet, hanem a gyorsulást szerepeltetnie a képletekben.

Csakhogy ez semmilyen fizikai megfigyelésből nem következik. Ez a legjobb esetben is csak képletzsonglőrködés és üres spekuláció.

> Ha az általam javított képleteket használjuk, sokkal pontosabb eredményeket kapunk, akár e gy ciklotron, vagy más gyorsító tervezésénél is.

Hagyjuk a ciklotront, és hasonlókat. Használjuk a te javított képleteidet mondjuk a Merkúr pályájának a számításaira. Ha kijön az, hogy a képleteid ugyanazt vetítik elő, mint amit a valóságban megfigyelünk, akkor oké. Ha nem, akkor összelegóztál valami hülyeséget (már elnézést). Nota bene itt már az általános relativitáselméletbe csúszunk át, ami megint más tészta.