A régi tibusú tengeralattjáró ami még Diesel, annak hová távozik az égésterméke,hogyan?

Ahogy előzőek írják a felszínen "hajóként" haladtak Diesel -el, később periszkóp mélységben is (ahol még nagyon is sebezhető az ilyen jármű).

Ilyenkor feltöltötték a hajó aljában elhelyezett rengeteg ólom - savas akkumulátort.

Amikor mélyebbre merültek akkor az akkumulátorokról mentek elektromos motorral. Ennek egyébként nagy előnye is hogy rendkívül csendes a diesel -hez képest! Így rejtve maradhattak.

Nem is tudták volna a diesel -t oxigénnel ellátni.

Az akkori vagyis régi technológiájú (Ezek még nem a mai gondozásmentes zselés akkuk voltak ezekben még lötyögött a sav és szellőzőnyílásuk is volt.) sok akkunak egyébként hátrányai is voltak, elég nehezek és ha bejutott a tengervíz akkor bele folyhatott, ami kémiai reakcióba is lépett a savval és klórgáz keletkezett ami ugye mérges gáz és a zárt térben nem túl jó, ilyenkor a legénység csak gázálarcban élhetett túl.

Csak érdekesség:

A legénységnek is két készletnyi gázálarca volt egyik amit említettem a mérges gáz ellen, a másik pedig CO2 megkötő anyaggal készült ha fogyott az oxigén és növekedett a CO2 szint azt kellett használni.

Ezeket a problémákat és megoldásukat szinte minden tengeralattjárós történelmi filmben elsütik. A "Das boot" című 1981 -es nyugatnémet film alapműnek számít érdemes megnézni.

https://www.youtube.com/watch?v=rMHNXHOUl5M

"Nem is tudták volna a diesel -t oxigénnel ellátni."

Ez itt a lényeg.

Kipufogógázt kibugyborékolni még lehetett volna, mondjuk egy nem túl nagy mélységig, de a motor levegőellátása megoldhatatlan volt.

Túl nagy a levegőfogyasztás ahhoz, hogy tartályozni lehetne, még sűrített levegővel sem.

Amúgy meg a lemerülés lényege a lopakodás volt. Dörömbölő dízelmotorral ez eléggé esélytelen lett volna, az elektromos hajtás csöndesebb üzeme tette csak lehetővé.

Még az is könnyedén lebukhatott a propeller zajáról.