Van az emberiségnek pozitív tulajdonsága, hatása a világra?

A természetben nem igazán van jó vagy rossz hatás, csak hatás. Ezek emberi kifejezések, az emberi környezetre és a saját életünkre nézve van értelme. A negatív hatás kifejezést pl. leginkább arra használjuk, amikor felborítunk valamilyen megszokott rendet, ami lehet akár szubjektív megítélés eredménye is. (Pl. a koalák kihalását rossznak ítéljük, de a patkányokét kevésbé.) Vagy objektív szempont szerint is lehet negatív, ha mondjuk a saját létünket fenyegeti egy változás, ez is elég emberközpontú megközelítés.

Például a KT aszteroida becsapódás (65 millió éve) vajon pozitív vagy negatív hatással volt a világra, mármint a Földre?

A macskák világuralma nekik pozitív. Ők valszeg simán le is kapcsolódnának, ha véget érne a civilizáció.

Ha értéknek tekintjük a fajgazdagságot, akkor nem túl sok jót tudunk felmutatni. Azok a törzsi, természetközeli népek, akik viszonylag a természetbe belesimulva élnek/éltek, azok hozzájárultak a fajok gazdagságához saját létükkel. A jelenlegi globális berendezkedés inkább az egyneműsítés, kisajátítás, elszegényítés felé mutat.

Állítólag a tengeri hajók oldalán világkörüli útra tudnak menni a rátapadt kórokozók. Az ő szempontjukból is ez jó, mert több helyen tudnak élni. Más kérdés, hogy a rendszer egészének gazdagsága szempontjából nem.

A válaszhoz előbb meg kéne határozni, mi a világra való pozitív hatás. Aztán vizsgálható, ilyen van-e az embernek.

Csakhogy ilyen megállapítás nincs. A jó-rossz, pozitív-negatív hatás emberi állapotra vonatkozik, néhányak számára az élővilágra. A kő leomlik, ha az erózió túl nagy, ez egyszerűen természettörvény, ami van, de tulajdonsága nincs neki.

Amire hivatkozol, az más. Az az ember hatása a földre abból a szempontból, hogy önmaga számára ettől kellemesebb vagy kellemetlenebb lesz-e az élet. A válasz pedig erre: az ember jelenleg önmaga környezetének pusztítója, de csak abban az értelemben, hogy számára egyre élhetetlenebb a föld.

Egyébként például, ha nincs élet a földön, mit jelent, hogy az éghajlat melegebb vagy hidegebb? Ki fogja azt érezni? A hegynek, völgynek nem számít.

„Mit is jelent az, hogy egy lényt úgy tekintünk, mint ami önmagában jó, mint ami inherens értékkel rendelkezik? Két általános elv kapcsolódik ide: a morális megfontolás és a lényegi érték elve.

A morális megfontolás elvének megfelelően minden élőlény, amely vadon él, pusztán amiatt, mert a Földön lévő életközösség tagja, megérdemli valamennyi morálisan cselekvő lény aggodalmát és törődését. Morális szempontból minden olyan alkalommal figyelembe kell venni javukat, amikor racionális cselekvők jó vagy rossz hatással vannak rájuk. Eszerint nem számít, hogy az élőlény melyik fajhoz tartozik. Mindegyik javának bizonyos értéket kell tulajdonítani, és el kell ismerni, hogy ennek az értéknek bizonyos súlya van minden racionálisan cselekvő személy megfontolásában. Természetesen a cselekvő személy számára szükségszerű lehet, hogy egyik vagy másik organizmus, vagy organizmus-csoport érdekével ellentétesen cselekedjen, hogy a többi csoport javát előmozdítsa (ideértve az emberek javát is). Ám a morális megfontolás elve szerint minden egyes létező egyed önmagában jó; minden egyed megérdemli, hogy morális szempontból tekintetbe vegyék. Az önmagában vett érték elve azt állítja, hogy tekintet nélkül arra, hogy más vonatkozásban milyen lényről van szó, ha az a lény az élet földi közösségének tagja, akkor javának megvalósítása lényegi értékkel bír. Ez azt jelenti, hogy java prima paciae megéri, hogy öncélként megőrizzék vagy elősegítsék, mégpedig annak a lények az érdekében, amelynek a javáról szó van. Amennyiben egy organizmust, valamely faj populációját, vagy valamely életközösséget inherens értékűnek tekintünk, úgy véljük, hogy sohasem szabad puszta tárgyként kezelni, vagy olyan dologként, melynek teljes értéke abból áll, hogy valamely más lény javának eszközéül szolgál. Minden egyes lény értékét úgy ítéljük meg, hogy önmagától és önmagában értékes.”

Molnár László: Legyenek-e a fáknak jogaik? Környezeti-etikai szöveggyűjtemény,

#5 "Minden egyes lény értékét úgy ítéljük meg, hogy önmagától és önmagában értékes"

Ez jó, csak ez emberi megítélésről szól. Ettől nem lesznek pozitívak vagy negatívak az emberi hatások, csak azok megítélése.

Pár száz éve még úgy volt vele a többség, hogy az ember azért teremtetett, hogy uralkodjon a földi javakon, jószágokon, stb., tehát egy áldás a Földnek. Mostanában már kezdjük kihúzni saját magunk a szőnyeget és már rossznak ítéljük meg a hatásunkat. Mindig azt követi a tevékenységünk megítélése, hogy kiszolgál-e minket a természet, engedi-e büntetlenül átalakítania magát a saját képünkre. Ha igen, akkor jó fejek vagyunk, ha nem, akkor ártalmasak, kártékonyak. Attól függ, éppen mennyire stabil a létünk.