Mikor lehet végre felelősségre vonni a tudós társadalmat a tudomány állásáért?

#36: Én vagyok, aki terel, miközben te vagy képtelen válaszolni a 12 kérdéssel előbb felvetett dolgokra.

Teljesen nyilvánvaló kellene, hogy legyen, hogy annak nincs értelme, hogy a felmerült kérdések megválaszolása helyett újabb kérdéseket teszünk fel, ráadásul olyan témakörben, aminek semmi köze nincs az eredeti témához. Ennyi erővel én meg visszakérdezhetnék, hogy de ha a politikát előhoztad, akkor mi a véleményed a rizses lecsóról, és verhetném az asztalt, hogy addig, amíg meg nem mondod, hogy mennyi ideig kell főzni benne a rizst, addig nem vagyok hajlandó válaszolni semmire, amit kérdezel.

Ugye mekkora hülyeségnek tartanád, amit csinálok? Na körülbelül ilyen hülyeség, amit te csinálsz. Csak hogy egyértelmű legyen, jelenleg nagyjából ez a beszélgetés zajlott le:

- A tudományok el vannak maradva az elvárható szinttől.

- Jó, de szerinted mi volna az elvárható?

- Mit lehetne elvárni a politikában?

- Hogy jön ez ide? Eddig szó sem volt politikáról.

- Te jobban tudnád kormányozni Észek-Koreát, mint Kim Dzsong Un?

Szerinted ez egy koherens gondolatmenet? Én én vagyok, aki terel?

Tehát, fogok választ kapni a feltett kérdésre?

"Minek válaszoljak"

Mert aki állít, attól elvárható hogy alátámassza az állítását. Persze ha az illető erre nem képes, az is elég beszédes tud lenni...

" Minek válaszoljak, ha tudom előre hogy a válasz nem fog nektek megfelelni annak ellenére, hogy a létjogosultsága semennyivel se kevesebb, mint a politikai kérdésekben elhangzó válaszoknak?"

Engedd már el ezt a politika dolgot. Azt állítottad, hogy a tudomány el van maradva az elvárható szinttől. Ebből egyenesen következik, hogy neked konkrét elképzelésed van erről az elvárható szintről. Ha így van, akkor két eset lehetséges.

Egy: az elképzelésed jogos, és védhető. Ebben az esetben tök mindegy, hogy nekünk "megfelel"-e a dolog, hiszen a tények makacs dolgok. Ha valami észérvekkel védhető, és mi nem fogadjuk el, akkor irracionálisan gondolkozunk.

Kettő: valójában nincs elképzelésed, vagy ami van, az nem védhető, illetve amit fel tudsz hozni mellette, az nem észszerű. Ebben az esetben történik az, hogy egy tök egyszerű kérdésre nem válaszolsz, terelsz, inkább látatlanul megvádolsz mindenkit, hogy á, úgysem fogadjátok el, visszakérdezel minden hülyeséget, csak ne kelljen válaszolni, mert tudod, hogy a válasz értelmetlen, vagy nincs is.

Hozzunk egy másik példát;

Adott egy orvos, aki már 100 sikeres műtéten túl van, a 101. műtéten azonban váratlan komplikációk lépnek fel, a beteg meghal.

A kérdező reakciója: ez az orvos egy hentes.

Szerintem a 8:30-as (most 16.) válaszban van a lényeg, hogy az emberek biztonsága kell a legfontosabb legyen. Haláleset, személyi sérülés nem történt. Akkor most pontosan miért kéne felelősségre vonni bárkit? Az emberélet nem játék, ellentétben a tűzijátékkal.

(((Bocsánat, de Ctrl+F-fel végigkeresve csak a hivatkozott hozzászólásban láttam a 'biztonság', 'sérülés' vagy 'halál' szavak említését – oké, az előző, 11:39-esben is, de az inkább a dolgok véletlenszerűségére/a tökéletes pontosság lehetetlenségére mutat rá –, és mivel hosszabb hangvételű, ezért valószínűleg sokan átsiklanak felette, ezért vettem a bátorságot, hogy még egyszer leírjam, amit korábban valaki más is.)))

Megjegyzés/észrevétel: egy nagy nehézség a tudomány népszerűsítésében, hogy azért, hogy sokakhoz eljusson, le kell egyszerűsíteni, viszont rengeteg sok munka, számolás, és zseniális ötlet van mögötte, amitől bonyolulttá válik, és hogy valaki tovább építse, ahhoz erősen specializálódnia kell, hogy átlássa a megfelelő részét. És az egyszerűsítés mellett ezt a bonyolultságot átadni egy fontos probléma. (Remélhetőleg egyre több tudós figyel majd erre is.) Talán ez egy lényeges oka annak, hogy miért született ilyen sok hosszú válasz, és miért ennél a kérdésnél.

Sokat szerepelt az a szó, sztochasztikus (~véletlenszerű), meg az is, hogy összetett/komplex, de amit kicsit hiányolok (szintén Ctrl+F-fel keresve, bár a biztonsághoz képest nagyon csak szőrszálhasogatás) az a 'kaotikus', amit lényegében amúgy 2×Sü írt le a billiárdos példán a 02:27-es válaszban:

Az időjárást leíró egyenletek hiába adnak egyértelmű eredményt egy adott kezdeti feltételhez (ugye ebben a témában a kvantumeffektusok lényegében tökéletesen kiátlagolódnak, csillagászatilag kicsi hibát okozva), mert az nagyon függ a kezdeti feltételektől.

Kiegészítések a válaszához (semmi kötekedés, tökéletesen egyetértek 2×Sü-vel, csak megpróbálnám alátámasztani az állításokat):

> „Márpedig az aktuális paramétereket sem ismerhetjük meg pontosan.”

Például minden négyzetkilométerre leteszünk egy szintmérőt, és amit mutat azt (jobb híján) a négyzetkilométerre vonatkozó átlagnak tekintjük. De ha elrepül tőle néhány méterre egy madár, az már tud 1-2 km/h-s hibát okozni, hiába olyan jó a műszer, hogy 0,001 km/h pontosan mér, már jelentősen eltérő értéket mutat a várttól. (Ráadásul ekkor sem tökéletes: ott az 0,001 hiba.) Megjegyzés, hogy látható, hogy milyen szépen adódnak a valószínűségek, például mekkora valószínűséggel repül el ott egy madár (és akkor nagyon kell tudni a feltételes valószínűségeket, hogy HA a műszer ennyit mutatott, AKKOR a tényleges szélsebesség ilyen és ilyen valószínűségekkel volt ennyi és ennyi).

> „Viszont ha a légkör minden egyes köbméterében van egy műszer,…”

Az még csak, hogy honnan lesz ennyi műszer, meg hogyan vesszük figyelembe ezek hatását (ez utóbbi mondjuk aránylag kezelhetőnek hangzik), de ha ennyit lerakunk (vagy drónokra függesztünk, vagy mi), akkor honnan lesz olyan szuperszámítógép, aminek annyi bájt van a munkamemóriájában, hogy egyáltalán beletáplálhassuk ezeket az adatokat? (És akkor még a processzora nem is gondoltunk.)

Az is egy fontos dolog, hogy a hely és az idő függésében változhat, hogy mennyire véletlenszerű az időjárás. A sztenderd példa, azt hiszem, a zivatarfelhők. Vannak olyan napok, amikor lehet tudni, hogy zivatarfelhők fognak keletkezni, de azt már nem, hogy melyik órában, vagy pontosan melyik terület felett. Ha ilyen képződhet (akár csak 1% valószínűséggel) egy tömegrendezvény helyszíne felett, akkor az a helyes döntés, hogy nem kockáztatjuk meg, hogy egy kidőlő fa agyonüssön valakit. Egy másik, extrém példa, hogy jellemezzük azzal az időjárást (próbáljuk azt jellemezni), hogy milyen súlyos sérüléseket szenvedsz, ha kint vagy egy órát a szabad ég alatt. Persze ezt nem olyan egyszerű mérni, mint a szélsebességet egy kanalas mérővel, de az emberek fejében azért van egy skála, hogy horzsolás, vágás, lábtörés,… halált okozó sérülés. Ha szépen süt a nap, és tiszta az ég, akkor szinte biztos, hogy nem lesz semmi bajod. Ha jégeső esik, akkor azért jó eséllyel lesznek véraláfutásait, karcolásaid, akár zúzódásaid, és kisebb persze akár agyon is üthet valami. Tehát ez egy bizonytalanabb eset. De ha olyan az idő, hogy villámok cikáznak, akkor 90%, hogy semmi bajod nem lesz, 9% hogy egyből agyonüt a villám, és elhanyagolható, hogy egyéb, súlyos sérülésed lesz.

Röviden összefoglalva arra akarok kilyukadni, hogy praktikusan, általában legfeljebb 3-4 napra lehet „jó” előrejelzést adni, de tényleg el lehet képzelni olyan körülményeket, amikor 3-4 órára sem.

(Nem meteorológus vagyok, de esetleg valaki tudja, hogy van-e valamilyen szakkifejezés arra, hogy mennyire kaotikus az időjárás egy adott helyen és időben? Vagy végül is ezt lehet, hogy egyszerűen az egyes időjárási paraméterek számított szórásával érdemes jellemezni…)

---*---

Elszakadva a konkrét időjárásos példától, és a felelősségre vonásra térve (szintén 2×Süt idézve):

> „Az a gond, hogy itt nincs felvállalandó felelősség. Nem rontott el senki semmit.”

Erről ez a jelenet jut eszembe a Sully-filmből, amikor minden áron felelősségre akarják vonni a 100+ ember életét megmentő pilótát: https://www.youtube.com/watch?v=N1fVL4AQEW8 youtu.be/N1fVL4AQEW8

Ugye, hogy nevetséges/kínosan szerencsétlen? (Annyi észrevétel, hogy a kauzalitás – hogy nem látunk a jövőbe – az nagyon nem „humánfaktor”, még ha Sully sokat is hangsúlyozza ezt a kifejezést, hanem a fizika egyik alapelve. Humánfaktor az ijedtség, hogy nem viselünk el 20 g-t, hogy 1 szerettünk gyakran fontosabb, mint 10 embertársunk; de amikor Sully kiosztja a bizottsági tagot, akkor főleg nem ilyenekről van szó. Persze, nyilván közrejátszanak, de ha valami váratlan történik, akkor mindenképpen idő kell, hogy feldolgozzuk mi volt az, hogy értelmesen reagáljunk. Bocsánat, ez a bekezdés kicsit off-topik lett.)

Aztán azért felelősségre vonni valakit, mert óvatos, az megint csak nonszensz, meg ha bármit mondasz rettegned kell, hogy ha picit is hibázol (főleg, ha nem is hibázol, csak egyéb okból „rossz” kimenetele lesz), akkor kirúgnak, az teljesen megbénítja a munkát. Persze ha valaki tudatosan hág át biztonsági szabályokat, akkor azt felelősségre lehet, és kell is vonni. De most ezt egy „társadalomra” hárítani az elég vadul hangzik. Az se világos, hogy te most minden tudós felelősségre vonnál (a csillagászoktól kezdve a vegyészeken át a biológusokig és történészekig), vagy kifejezetten a meteorológusokkal van bajod.

Végül a felelősségre vonhatóság témában kapcsolódó érdekesség, hogy milyen a felelősségre vonás, ha egy profi sportmérkőzésen valaki súlyos sérülést okoz a másiknak, például két focista összefejel, és az egyiket pont olyan szerencsétlenül éri az ütés, hogy kómába kerül, vagy mi van akkor, ha egy bokszmeccsen az egyik fél meghal. Szerintem ha utána olvasol, akkor tudsz majd analógiákat felállítani, hogy miért nem lenne szerencsés (akár egy tényleges szakmai tévedés esetén sem), nagyban felelősségre vonni egy „tudós társadalmat”.

Na itt van szépen, be lehet tekerni d.u. 14:00 körül jelentették be. Szeritned, mi lesz?

[link]