Szerintetek mi történne, ha eltűnnének a nyelvi korlátok?

Talán kevesebb konfliktus lenne, mert mindenki egyértelműbben megértené a másikat és kevésbé néznek le más országokban, mert nem tudnák pontosan honnan jöttél.

Na meg megszünne az idegen nyelvű tanóra és tanáriállás.

Szerintem idővel felborulnának a jelenlegi államrendszerek, mások jönnének létre - más szempontok szerint. Kérdés, hogy ez lassan, vagy gyorsan, békésen vagy konfliktusok révén zajlana.

Viszont ezt hogy kellen elképzelni? Egyik napról a másikra, mindenki automatikusan x nyelven fog tudni csak beszélni? A korábban rögzített hang és írásanyagok megmaradnak, vagy misztikusan "átíródnak"? Vagy arra kell gondolnunk, hogy x száz év múlva nem fog létezni csak 1 nyelv, a jelenleg ismert nyelvek pedig maximum csak háztartásokban lesznek használva, mint történik ez kisebbségi családoknál?

40 évvel ezelőtt még nem volt internet. Tudományos kutatásainkhoz egyrészt szakkönyveket használtunk. De ezek nyilván mire "megíródtak" 3-4-5 vagy több éves lemaradásban voltak a legfrisebb kutatási eredményekhez. Ha friss dolgot szerettünk volna, akkor referáló folyóiratok alapján különlenyomatot kértünk egy adott publikációból a levelező szerzőtől. Egyszer egy ilyen különlenyomat kapcsán hihetetlen módon növekedett a nagyrabecsülés és a tisztelet irántam, csak én magam lassan jöttem rá az okára.

Egy adott szintézis kémiai egyenleteit szerettem volna tanulmányozni, emiatt egy kínai kémikus kutató különlenyomatát kértem meg. A posta meghozta az egyetemre, és számzalan kézen átment, mire eljutott hozzám. Én meg áttanulmányoztam a molekula szerkezeteket, és hónapok tévelygésétől óvott meg a cikk molekulaszerkezeti képlet-sorozata. Amúgy a magából a leírásból egy kukkot sem értettem, mert kis kínai írásjelekkel volt a szöveg. Ellenben a képletek és vegyjelek a megszokott módon; és nekem csak arra volt szükségem. Nade a lényeg, hogy híre ment az egyetemen, hogy én kínából kértem különlenyomatot. Akik kezén átment a különlenyomat, míg hozzán elért, azok látták is, és tanusították is, hogy bizony kínai lenyomatot olvas itt nálunk egy kolléga. Még egy fórumon rá is kérdeztek. Én meg el is mondtam, hogy a témám egy fontos közbülső részletét a kínai kutatók már leközölték, és egy fél éves munkát átugorhatok, mert már ismert a kémiai mechanizmus, nem kell felderíteni. Évek múltán egyszer egy kooperáció keretében egy másik városban az ottani prof rákérdezett arra, hogy hol tanultam meg mandarinul. Nagy boci szemekkel nézhettem rá, mert folytatta. Hát tudod, az a kínai különlenyomat. Nagy port vert fel a kutatók közt, hogy debrecenben az egyetemen te kínai különlenyomatot olvasol. Ekkor értettem meg, hogy évekig abban a hiszemben volt körülöttem sok kutató, hogy amiatt mert kínai különlenyomatot kértem, akkor én tudok mandarinul. A profnak néhány mondatban levezettem a lényeget, hogy nekem csak a molekula térszerkezetével kapcsolatos kérdéseim voltak, a cikk kémiai képletei pedig a szokásos módon voltak felírva. Akkorát kacagott, hogy a térdét csapkodta, és a könnyei is kicsordultak.

Szóval a rendkívül hosszú bevezető után megválaszolnám a kérdést is. Ha már a tudományok rovatban tetted fel a kérdésedet. A tudományok közül soknak megvan ez a jelrendszere, ami átível a nyelvi korlátokon. Ha látsz egy koffein molekula képletet felírva, vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy a Schrődinger egyenletet, akkor mindegy milyen az anyanyelved, tudni fogod, mi van felírva. És ez nagyon jó dolog...