A Római Birodalom keleti része miért maradt fent sokkal tovább, mint a nyugati?

A 300-400-as években mindkét birodalomrész erős válságba került. Egyrészt a hagyományos, rabszolgatartásra alapuló gazdaság ekkorra már visszaszorult, másrészt csökkent a népesség a háborúk, járványok miatt, ezáltal az adó is csökkent. Probléma volt még a nemesfém kiáramlás, a felső réteg ugyanis a megtermelt nemesfémet elköltötte a keleti luxuscikkekre, ami igazából az egész császárkorban probléma volt és állandó inflációt vont maga után, de ahogy a pénz mögött álló gazdaság egyre inkább akadozott, annyira lett ez látványos probléma. Emellett a császári udvarok költekezése is óriási volt, kegyencek hadait látták el, emellett "illett" építkezniük a császároknak, és más presztízskiadásokat is vállalni (játékok rendezése stb.), hogy a nép szemében megmutassák magukat. A bürokrácia egyre nagyobb és egyre bonyolultabb lett, ami annak a melegágya volt, hogy a korrupció is elharapódzott. A legfontosabb pedig, a hadsereg pénzelése is óriási költségeket vont maga után. A háborúk ugyanis folyamatosak voltak, de nem csak a külső ellenfelekkel, hanem folyamatosan polgárháborúk is zajlottak, mert mindig volt olyan provincia, amelyik önállósította magát, mindig volt olyan légió, amelyik a saját parancsnokát kiáltotta ki császárrá stb. A háborúnak egyébként a keleti birodalomrész is ki volt téve, hiszen keleten ott volt a Szasszanida Birodalom, amely egymagában olyan erőt képviselt, mint nyugaton az egész germánság, úgyhogy én nem értenék egyet az #1 válaszolóval, hogy a Keletrómai Birodalom azért úszta meg az összeomlást, mert a germán, hun stb. népvándorlást pénzzel elhárította volna. Persze az igaz, hogy elhárította, és inkább nyugat felé "egyengette" ezeket a barbárokat, de ennek inkább az volt az oka, hogy a keleti birodalom erejét a Szasszanidák kötötték le.

Hogy a nyugati birodalom összeomlott, a keleti pedig nem, ennek okát én inkább a gazdaságban keresném. A problémák, amiket leírtam, mindkét részen fennálltak, viszont Kelet sokkal népesebb volt, itt megmaradtak az óriási, hellenisztikus időkben létrejött metropoliszok, azaz létezett az ókorból megőrzött gazdasági struktúra, az ipar, kereskedelem, pénzforgalom. A keleti gazdaság motorja továbbra is a mediterrán tengeri kereskedelem volt, vagyis az ókori struktúrák továbbra is megmaradtak a Földközi-tenger keleti felében egészen az arab hódításig, de igazából még azután is. Így a Keletrómai Birodalom meg tudott maradni, habár óriási volt az infláció, a korrupció és nagy terhet jelentett a hadsereg fenntartása, de mégis volt egyfajta gazdaság emögött, az ipar, kereskedelem és a nagyvárosok (sok ember = sok adó) fenn tudta tartani a birodalom integritását (bár a 7-8. században, amikor megindult az iszlám hódítás, akkor a egyiptomi, szír stb. nagyvárosok népei örömmel álltak az iszlám oldalára, hogy megszabaduljanak az elviselhetetlen bizánció adóktól és bürokráciától, tehát az első adandó igazán komoly kataklizma alkalmával kártyavárként omlott össze a keleti birodalom is!).

Ezzel szemben a Nyugatrómai Birodalom teljesen más volt. Róma kivételével olyan nagy metropolisz, mint ami keleten Alexandria, Antiokheia, Damaszkusz stb. nem voltak. Illetve amíg a keleti fél a hagyományos távol-keleti kereskedelmi útvonalakon feküdt, addig a nyugati kimaradt ebből, igazából a nyugat a földközi-tengeri kereskedelmen alapuló ókori mediterrán térségnek mindig is a perifériája volt (max. a tengerparti részei kapcsolódtak ebbe bele), ezért is volt az, hogy már a 3-4. században keletre tolódott a Birodalom gazdasági súlypontja. A rabszolgatartáson alapuló nagybirtokos gazdálkodás visszaszorulásával igazából visszaszorult a kereskedelem is, a Nyugat egyre inkább földműves, és önellátásra berendezkedő, falusias jelleget öltött, és a tengeri kereskedelem helyett a szárazföld belsejébe "zárkóztak". Ez azt is jelentette, hogy a provinciák is egyre inkább elszigetelődtek egymással, és az állam is egyre nehezebben tudta a nehezen ellátott és mély válságban lévő hadsereg segítségével egyben tartani ezt a területet. Az emberek idővel egy-egy helyi hatalmasság oltalma alá húzódtak, és abból éltek, amit a saját közösségeikben megtermeltek, visszaesett a pénzforgalom, megjelent a cserekereskedelem, így az adózás is egyre nehezebben ment, hiszen pénz híján mivel adóztak volna? Ami azzal járt, hogy csökkent a hadsereg, a területeket pedig nem tudták ellenőrizni. Emellé járult az is, hogy a folyamatosan betörő és pusztító germánok óriási területeket dúltak végig, ahonnan elmenekült a lakosság, tehát a határ-menti provinciák el is néptelenedtek. Mivel ezeket nem lehetett már katonasággal védeni, ezért vagy feladták ezeket a területeket, vagy pedig betelepítették oda a germánokat föderatív királyság címszóval, akik névleg elismerték, hogy a római császár alattvalói, gyakorlatilag viszont önálló királyságként funkcionáltak, viszont a birodalom határait meg kellett védeniük a további germánoktól. Így történt hogy 451-ben Catalaumnál igazából a római sereg zöme is germánokból állt és a hun sereg zöme is alávetett germánokból, holott mi ezt római-hun csatának ismerjük...

A betelepült germánok vezetői is kaptak római birodalmi címeket, de ezek egyre névlegesebbé váltak, a germánok ugyanis a saját társadalmuk és "jogrendszerük" szerint éltek (vagyis a germán szokásjogok szerint, nem pedig a római törvények szerint). Azt egy idő után már nem lehetett megakadályozni, hogy a határmenti provinciákból a germánok elinduljanak a birodalom belseje felé, a 400-as évek második felére már Hispániát és Afrikát is megszállták és helyi föderatív királyságokat hoztak létre, névlegesen elismerve a római császárt maguk felett. A megszállt területeken egyébként keveredett a germán és a helyi romanizált lakosság és elit réteg is. Kicsit furcsa helyzet alakult ki, mert a különféle föderatív királyásgok között továbbra is fennmaradhattak a római provinciák különféle tisztségeinek területei is, illetve a germánok is mindenféle római tisztségeket viseltek, viszont a Római Birodalom igazából már nem funkcionált.

Ezt azért írtam le ilyen részletesen, mert ez a 476, mint a birodalom megszűnése igazából nem igaz. Ez egy utólagos, az utókor által megkonstruált szemlélet, valamihez kötni kellett, egy szimbolikus évszámhoz az ókor végét és a birodalom megszűnését. De igazából 476 után is volt még legitim nyugatrómai császár, illetve továbbra is fennmaradtak a birodalmi címek és azoknak a használatai. A germán királyságok pedig papíron elismerték a keletrómai császárt, mint politikai feljebbvalójukat még a 6. században is. A korszak embere továbbra is azt látta 476 után is, hogy a Római Birodalomban él, hiszen föderatív királyságként a rómaiak beengedték a germánokat, és továbbra is létezett római császár.