Aki életvezetési tanácsadást folytat, az milyen képzettséggel rendelkezik általában?

Tegyünk akkor rendbe pár dolgot. Tudom, hogy az intuíció és a logika arra enged következtetni, hogy a tanácsadás során tanácsokat osztogat a szakember, de ez baromira nem így van. A legritkább esetben ad direktív tanácsot. Ez ugyanis több szempontból is problémás lenne:

1) A szakember nem vállalhatja fel a felelősségét ezeknek a tanácsoknak. Az, ami neki működik, nem biztos, hogy neked is fog. És nemcsak azért, mert különbözünk, hanem csomó más dolgon is múlhat, hogy működik-e, amit mond (pl. rajtad, vagy épp a körülményeken, amit ő nem tud befolyásolni).

2) Ha félremegy egy tanács, megrendül a bizalom (teljes joggal). Márpedig az ilyen segítő kapcsolatok ALAPJA a bizalom. Ha ez megtörik, szétfolyik az egész. Nem éri meg kockáztatni.

3) Oké, ne legyünk borúlátóak, tegyük fel, működik a tanács. Mi lenne ebből hosszú távon? Az, hogy az illető megszokja, hogy a szakember jól megmondja a frankót. Magyarán egy függőségi viszony alakul ki, ez pedig nem oké. A cél nem az, hogy minél többet kelljen szakemberhez járnod, hanem az, hogy minél kevesebbet.

4) Hosszú távon szinte esélytelen, hogy mindig működjön az összes tanács, így rögtön bele is csúszunk a 2-es pontba.

Ez az egész egy rém kellemetlen félrefordítás eredménye, így aztán lássuk be, igen félrevezető a "műfaji megnevezés". Találóbb lenne a tanácskozás (counseling), ami viszont elég bénán hangzik.

Innen lehet megkülönböztetni a valódi szakembert a kóklertől. A kókler/sarlatán kész megoldásokat (mondhatni: tanácsokat) kínál jópénzért. Megmondja mit csinálj, és az majd jó lesz. A valódi szakember ilyet nem ígér. Miért nem? Mert a jó munkához és a megoldáshoz a TE belefektetett energiádra van szükség (és a pszichológia soha nem is vallotta ezt másként). Enélkül nem fog működni: a szakember NEM OLDJA MEG HELYETTED.

Olyan ez, mint a gyógytornász. Igen, ő segít, rávilágít erre-arra, megtanít ezt azt... de a rehabot TE csinálod végig, nem pedig ő.

A tanácsadás is ilyen. És alapból a pszichológia. Merthogy tanácsadást normál esetben pszichológus folytat.

#3 "Olyan ez, mint a gyógytornász. Igen, ő segít, rávilágít erre-arra, megtanít ezt azt... de a rehabot TE csinálod végig, nem pedig ő."

Alapvetően nem vonom kétségbe, amit írsz, viszont ha így van, akkor ez egy NAGYON rossz példa. Hisz azt írod, hogy a tanácsadó ritkán ad konkrét tanácsot, hanem inkább csak indirekt módon irányt mutat. A gyógytornásznak viszont pont az a lényege, hogy PONTOSAN megmondja és megmutassa, amire szükséged van, illetve segítsen benne. Más értelme nem is lenne. Összevissza mindenféle gyakorlatot, ráadásul helytelenül, bárki tud csinálni, de azzal nem lesz előrébb. A gyógytorna csak akkor működik, ha a megfelelő gyakorlatokat végzi az ember és azt is megfelelően, tehát ott nem indirekt iránymutatást kell adnia a gyógytornásznak, hanem közvetlenül megtanítani a pácienst.

#4 igazad van, hisz mint minden analógia, ez is erősen korlátos.

Bár NAGYON rossznak nem nevezném, hisz ahogy a gyógytornász is rávilágít a helytelen mozdulataidra, és rávezet arra, mi a jó mozgássor (a gyógytornászom pl. csak kocogtatta anno a hátam, hogy AZT az izomcsoportot feszítsem be, de nekem kellett rájönni, azt hogy kell megfeszíteni),

a pszichológusnál is felismerésre kerülnek a rossz beidegződések, és lehet tanulni egy rakás új dolgot (kognitív technikák, mindfullnes, relaxációk, átkeretezés, kommunikációs technikák, kognitív újrastruktúrálás, stb). A módszert viszont TE tanulod meg, és TE alkalmazod majd a való életben.

Ettől függetlenül nyitott vagyok pontosabb hasonlatra!

(Én még nem válaszoltam.)

Bocsánat, de én első körben nem venném figyelembe a kulcsszavakat. És a kérdést is átírnám valami olyasmire, hogy Hogyan adnak tanácsot az emberek? amire ez lenne a válasz: "Én a te helyedben." kezdettel. Az emberek többsége így adja a tanácsaikat. Mármint úgy, hogy nem a másik bőrébe, hanem a saját bőrébe, de a másik helyzetébe képzeli bele magát - lásd: ÉN a te helyedben. Értem, hogy ez alatt az emberek nem ezt gondolják, de egyrészt mégis ez ezeknek a szavaknak az értelme, másrészt pedig sokan mégis így adnak "tanácsokat".

A legtöbben azt gondolják, hogy jól látnak, hogy tökéletesen látnak, de látásaik rendszerint egyoldalúak és azt a keveset, amit ők átéltek, a másikra akarják erőltetni. 5-ös nagyon szépen jellemzi őket. Egyoldalú szemlélet és gondolkozás hiánya ez.

Az élet iskolájában igenis sokat lehet tanulni 5-ös, csak szemlélet ((és előzetes ismeret, tapasztalat)) kérdése. "Mindenki" "ugyanazokat" látja, éli át nap mint nap vagy hétről hétre, és korántsem rendelkezik mindenki helyes látással a másik ember problémáira nézve. A legtöbb esetben még a maga problémát is helytelenül látja.

Én egy kulcsszót társítok a sikeres tanácsadáshoz, ami több más jellemvonást tartalmaz magában:

- beleérző képesség [Ez saját megfogalmazás. Nem lelki együttérzést jelent, hanem azt, hogy HELYESEN tudom elképzelni, hogy a másikra a tényezők összessége milyen hatással (van, de sokkal inkább) lehet. Ehhez az említett szemlélet és ((némi)) élettapasztalat szükséges. Meg persze logika a helyes következtetés levonásához.]

Van olyan gyógyszerész ismerősöm, aki olyan áááááááá! Még nekem fáj, hogy milyen ostoba dolgot (közhelyet) állított gyógyszerész létére, ami nyííílvánvaló, hogy nem állja meg a helyét. Elképesztő, hogy sokan, akik nagy tudással rendelkeznek, milyen téves kijelentésekre képesek!!!

Egy másik eset, amikor térdemmel mentem egy orvoshoz és utólag jöttem rá arra, hogy amikor meglátott, neki (60+ éves létére) akkor azonnal tudnia kellett volna az okot a térdfájdalmamra. Helyette okoskodott és meg is hazudtolta a tapasztalásaimat mondván "Lehet élni ezzel a térddel.", meg azt is hozta érvelésnek, hogy neki is ropognak a térdei. Hát mit mondjak erre...Egyik ember tapasztalataiból és érzéseiből nem minden esetben lehet 100%-os következtetést levonni a másikra nézve. Ebben az esetben pedig egyáltalán nem lehet.

Pszichológusok részéről is hallottam és tapasztaltam is elképesztően ostoba állításokat. Olyan irdatlan tévedésre és tévelygésre képesek a pszichológusok, hogy én már erősen távolodok tőlük. Igen, van az emberi viselkedésnek egy helyes tanulmányozása, de az nem igazán az, amit pszichológiának neveznek.

Tényleg nem tudom, hogy sokan hogyan rendelkezhetnek ilyen meg olyan képzettségekkel...Sokakat a vakság vezérel, és ez alól nem képeznek kivételt a sok-sok-sok évet tanult emberek sem. És ezzel némileg az eredeti kérdésre is válaszoltam.

Akikből hiányzik a logika, azokat én értelem-hiányosaknak nevezem, hiszen a logika (helyes következtetés) maga az értelem.

(Csak zárójelesen: Vannak esetek és kérdések, amikre 100%-osan működő tanácsokat lehet adni, de a legtöbb esetben összetettek a dolgok és, hogy a magánéletéből ki mennyit közöl, az egy jó kérdés. Pont ez az, ami hátráltatja a diagnózist és ezáltal a tanácsadást, de ugyanakkor a még nagyobb tévelygő tanácsadást is. Tehát jó is az, hogy van egy teljesen természetes titkolása az embernek a magánéletéről, hogy sokan ne tudjanak (maradandó) kárt tenni a másikban. Itt az oldalon anonim módon sokkal több információt és azt is részletesebben közölnek az emberek, mert a valóságban nem vagy rendkívül kicsi eséllyel ismerik fel őket, minket (mert olykor nekem is kellett feltenni életproblémákkal kapcsolatos kérdéseket), így nincs vagy rendkívül minimális a megszégyenülésre az esély.)

Továbbá a fotel-tanácsadókat sem kedvelem. A megfogalmazás magától beszél.

Körbe lehet nézni az Emberek kategóriában és szépen meg lehet látni azokat, amiket leírtam.