Ha a matematikát egy nyelvnek tekintjük, akkor milyen nyelvészeti megállapításokat tehetünk róla? Miért egységes, ha az?

Példa: inkább ideografikus, mint logografikus. A különböző szimbólumok nem fonémákra, nem is szavakra bontják a formulákat. Az írásmód balról jobbra történik, általában lineáris. Az mondjuk kérdés, hogy egy mátrix vagy egy oszlopvektor leírása kapásból nemlineárissá tudja tenni. Az ábécéjét, ha van ilyen egyáltalán, kicsit nehéz meghatározni, mert például a gyökjel nem egy karakter, viszont a változónevek simán lehet bármely természetes nyelv betűi. A formula, akárcsak egy mondat, általában kiejthető, leírható természetes nyelvi eszközökkel, így mondatba illeszthető, esetleg ragozható. Pl. oldjuk meg a komplex számos egyenletek közül az x^2 + 1 = 0-t.

Szerintem megállapítható, hogy a matematika nagyon sok területe lazán újra használja ugyanazokat a szimbólumokat, pl. +, -, *, stb. így kérdés, hogy miért tekintjük azonos nyelvnek őket, miért nem bontjuk szét amolyan nyelvcsaládokra?

Mennyire egységes a jelenlegi matematika az országokat, kultúrát, fejlettséget tekintve? Vajon minden országban pont ugyanazt jelent minden szimbólum? A deriváltat és a limeszt viszonylag sokféleképpen lehet jelölni, de az egyenlőség jelentése eléggé azonosnak mondható, aztán van ahol a bizonyítás végén egy négyzet van, van ahol Q.E.D., stb.

Lesz a jövőben bábeli zűrzavar vagy a matematika örökre világnyelv marad?