Vajon a "tények" hány százaléka fikció?

A kérdésed megfogalmazása túlságosan köznapi ahhoz, hogy értelmes választ lehessen rá adni.

Például. Attól, hogy valami elmélet, még lehet bizonyított, sőt, a legtöbb esetben az is.

Meg aztán, mit tekintesz bizonyítéknak?

A nap egyes részeinek hőmérsékletét például ki lehet számítani, nem közvetlenül mérik.

A szakemberek nem igazán szokták azt mondani, hogy a világ végtelen, inkább azt szokták, hogy véges, de határtalan.

Szóval megvárom a pontosítást.

"A világegyetem végtelen! Honan tudjuk, senki nem volt még ott!"

A tudomány mai állása szerint a mért értékek csak akkor állhatnak elő, ha végtelen. Ez így jelenleg a "megfelelően bizonyított" kategóriába tartozik, még akkor is, ha még senki nem volt ott.

Ugyanígy feltételezzük, hogy ha kilépünk a felhőkarcolóból, akkor lezuhanunk. Bár ez még nem fordult elő, de az egyéb tárgyakon folytatott megfigyelések ezt igazolják - és feltételezzük, hogy ez akkor ránk is igaz.

"A nap hőmérséklete 15 millió fok?"

A Napban a hidrogén-hélium fúzió termeli a hőt. Ahhoz, hogy egy hasonló méretű, kb, 6000 fok felületi hőmérsékletű gázgömb a Naphoz hasonló energia kibocsátással rendelkezzen, kb. 15 millió foks belső hőmérsékletének kell lennie. Ez (megfelelő adatok és fizikai ismeretek birtokában) kiszámítható. Nem mérték meg, kiszámították.

Sok olyan dolog van, amelyet tudományos tényként kezelünk, anélkül, hogy bárki ténylegesen, konkrétan meggyőződött volna arról, hogy tényleg így van-e? Ennek pedig az az oka, hogy az eddigi ismereteink, eddig megszerzett tudásunk alapján KÖVETKEZTETÜNK. Hiszen ami az embert megkülönbözteti az állattól az éppen az ilyen mintafelismerési, és következtetési képesség, azaz hogy az egyszer megszerzett ismeretek alapján fel tudjuk ismerni azokat a törvényszerűségeket, melyek a hasonló jellegű dolgokra vonatkoznak.

"Mivel mérték meg?"

Semmivel. Nem is kell, hiszen ki tudjuk számítani.

Neked sem kell megmérned az 1 liternyi víz tömegét, hiszen az eddigi ismereteid alapján FELTÉTELEZED, hogy a fajsúlya 1, és akkor a fizika törvényei alapján a tömege 1 kg. lesz...

Pedro

"Az nem tudományos meghatározás /szerintem/, hogy valami "a kornak megfelelően van bizonyítva", hiszen valamikor még lapos volt a föld. Akkor ez volt tudományosan bizonyított... "

Igen, pontosan így van, valamikor a tudomány álláspontja szerint lapos volt a föld. És AKKOR az volt a tudományosan bizonyított.

Észre kell venni, hogy a tudomány állításai, bizonyításai SOHASEM örökérvényű dogmák, hanem a tudomány fejlődésének megfelelően változhatnak, elavulhatnak.

Mikor Newton leírta a fizikát, az akkori tudomány szerint általánosan igaz volt az elmélete. Később egyre több olyan jelenséget tapasztaltak, melyek nem voltak beilleszthetők a newtoni fizika kereteibe, ekkor születtek meg a különböző térelméletek, az éter fogalma, stb. Akkor EZEK voltak az elfogadott tudományos igazság.

Aztán Einstein megalkotta a relativitás elméletét, mely az éter elméletnél jobb magyarázatnak bizonyult, és azóta már sikerült is bizonyítani az elmélet helyességét, így JELENLEG ez az elfogadott tudományos valóság.

A "jelenleg" szót azért hangsúlyoztam ki, mert (mint fentebb látható is) a tudomány által elfogadott "igazság" változik, fejlődik, éppen úgy, ahogy maga a tudomány.

"abban is hallottam már olyan bizonyitási elméletet, ami konkrétan a marhaság határát súrolta"

SZERINTED. Ezt azért tedd hozzá, mert így korrekt az állítás. Szerinted marhaság - a fizikusok szerint nem az. De... ugye nem haragszol meg, ha én inkább a fizikusnak hiszem el, hogy igaza van? :-)

"olyan "tudományosan bizonyított" tények vannak, amiknek egy mezei emberke (pl. én), józan paraszti ésszel nem feltétlenül érti meg a logikáját. "

Igen, ez így van. Például érted te a speciális relativitás elméletet? Meg tudod magyarázni a Maxwell-tér fogalmát? Tudsz te számolni a Heisenberg-féle határozatlansági relációval? Nem... És nagyon kevesen vannak, akik ezeket az ismereteket (nem átfogóan, hanem részletesen, pontosan) ismerik. De nem is kell, hiszen ezért vannak a tudósok, ezért tartjuk őket, az ő dolguk, hogy ezeket megértsék, kiszámítsák, nekünk elég az eredményt megkapni, felhasználni... Néha még ez sem könnyű.

"de ennyi erővel azt is mondhatnánk, hogy egy óriási palacsintába van az egész göngyölve....Tudom ez kevésbbé hihető"

NEM. Itt NEM AZ A LÉNYEG, hogy kevésbé hihető. Gondold el, mikor a Földet laposnak hitték, vajon mennyire volt hihető, ha valaki azt állította, hogy gömbölyű???

A lényeges dolog az, hogy a kísérletekkel bizonyított elméleteinkből ez fakad. Azaz mivel TUDJUK hogy a jelenlegi elméleteink a jelenlegi tudásunk alapján, kísérletekkel bizonyítottan működőképesek, ezért KÖVETKEZTETÉSEKET vonunk le az elméletekből. (Ilyen következtetések vezettek pl. a GPS rendszerek megalkotásához is.) Az elméleteinkből fakadó egyenletek alapján pedig a világegyetem sokkal jobban hasonlít egy végtelen (pontosabban nem végtelen, de határtalan) kiterjedésű "valamihez", mint egy felgöngyölt óriási palacsintához. EZÉRT állítja azt a mai tudomány, amit állít.

"melyek azok a dolgok, amiket tényként kezel a tudomány, de a bizonyitása nem kielégitő."

Ez egy nagyon érdekes kérdés - de nem megválaszolható.

Hiszen BÁRMIRE lehet azt mondani, hogy nem kellően bizonyított... Az a tény, hogy sokszor bizonyítottuk, hogy az elengedett tárgy leesik, nem egyértelműen bizonyíték arra, hogy a következő elengedett tárgy is le fog esni. Persze, ha fogadást kellene kötni azért én is arra fogadnék, hogy leesik...

A hasonló dolgok leginkább az atomfizika terén tűnnek fel. Például már tudjuk, hogy egyszerre mindent nem tudhatunk az atomi részecskékről. Tudjuk, hogy nem egzakt részecskeként viselkednek, és csak bizonyos valószínűséggel léteznek... Most ez vajon mennyire valóságos, mennyire elfogadható? Nekem, mint laikusnak nagyon nehéz megemésztenem az ilyen magyarázatokat - de a fizikusok ezekkel dolgoznak, számításokat végeznek, és használható EREDMÉNYEKRE is jutnak ezekből... Tehát nem lehet azt mondani ezekre, hogy fikció.

Érdekes dolog a tudomány... :-)

Pedro

"ha esetleg mégsem, akkor kell felülbírálni az ismereteinket és újabb (,esetünkben) fizikai törvényt alkotni. "

ÍGY IGAZ!!! Na EZ az ahogy a tudomány működik! :-)

"amikor egyértelmüen feltételezésről van szó, akkor miért beszélünk tudományosságról?"

Valamennyire igazad van. Talán túlzás egy kiokoskodott elméletről azt mondani, hogy az aztán tudomány, meg hűűűű... De azért ezeket az elméleteket olyanb emberek találják ki, akik "erre vannak tenyésztve" - ugye érted, mire gondolok? Persze, tévedhetnek ők is, sőt szoktak is... De azért amiket kigondolnak, azok a tudomány eredményeire támaszkodva, az ezektől az emberektől megszokott gondolkodással, az ő ismereteik birtokában, és az ő következtetési képességeikkel kigondolt elméletek. Persze, sokszor van úgy, hogy tévednek - de náluk a legkisebb a tévedés valószínűsége.

Ezért aztán jobb híján az ő véleményüket fogadjuk el, mint tudományosan megalapozott elméletet - és ha kiderül, hogy valamiben tévedtek, akkor majd kiigazítjuk, esetleg elvetjük az elméletet. Mindkettőre volt már jónéhány példa.

A legszembetűnőbb dolog, hogy például a relativitás elmélet és a kvantumelmélet néhány helyen ellentmond egymásnak - tehát szükségszerűen nem lehet mindkettő egyaránt igaz. Jelenleg nem tudjuk megmondani, hogy melyik téved, de ha majd tudjuk, akkor korrigáljuk valamelyiket (vagy mindkettőt), hogy az ellentmondás feloldódjék.

Tulajdonképpen az, hogy valamit ELFOGADUNK tudományos valóságnak, csak konvenció (megegyezés) kérdése: Tudósok összeülnek, megvitatják (néha éveken, évtizedeken keresztül) az egyes elméleteket, azok hatásait, és szinte egyszerű többségi alapon eldöntik, hogy mi is a tudomány álláspontja.

Kicsi az esély, hogy tévedjenek. De persze mindig fennáll. :-)

Pedro