Miért beszélnek a tanárok úgy a költőkről mint ha hősök lennének és nekik lett volna a világon a legnehezebb dolguk mikor csak verseket kellett írniuk?

azért beszélnek úgy róluk, mert annak ellenére, hogy többségében éheztek, mert a kutyát nem érdekelte a művük, ők akkor is hittek a művészetben.

persze szerintem ettől még nem hősök, de egyik másik tényleg tudott valamit..

Szerintem elég nehéz őket megítélni, de ez igaz minden művészre. Picassonak is csak annyi volt a dolga, hogy fessen, mégis iszonyatos vagyonokat érnek a festményei (más kérdés, hogy egyik-másik valószínűleg a neve miatt ér csak annyit). Szerintem a művészekkel és így a költőkkel is az igazából a gond, hogy tök szubjektív a megítélésük. Ha az ember maga is ilyen beállítottságú, akkor nagyon tudja értékelni őket, de pl. számomra Picasso egy képe csak zavaros katyvasz, semmi több, mert egyszerűen nem érdekel a festészet annyira és nem tetszik a stílusa sem. Egy költő képes nagyon szépet és értékeset alkotni, de kell hozzá az elvont gondolkodás és az irodalmi hajlam, hogy az ember értékelni tudja, és akármit mondunk is, sose alkotnak olyan kézzelfoghatóan értékes dolgot, mint mondjuk egy építész, vagy egy mérnök, aki a "való világ" számára alkot. A művészek alkotásainak eszmei értékük van, és el kell, hogy találják a koruk elvárásait is. Picassot a barokk korban aligha értették volna meg, és ha most meglátnál egy mai kortárs festményt, valószínűleg túl elvontnak találnád. Elég vékony a határ náluk a "tehetségtelen, zavaros" és a "zseniális" között. Ki tudja megmondani, hogy egy elvont festmény az most értelmetlen borzalom, vagy egy "zseniális művész magasabb lelkiállapotát" tükrözi? A költőkkel is hasonló a helyzet. Adyba -akit én amúgy nagyon szeretek- sok mindent bele lehet magyarázni, de hogy mi ebből az igazság, azt már csak ő tudná megmondani. Szóval szerintem ez a baj a költészettel; nem kézzelfogható értéket ad, hanem eszmeit.

Itt van pl. Kosztolányi egyik verse:

"Októberi táj:

Piros levéltől vérző venyigék.

A sárga csöndben lázas vallomások.

Szavak. Kiáltó, lángoló igék."

Az irodalomtanárom szerint erről oldalakat lehet írni. Szerintem ehhez azért kell egy kis elvontság már az irodalmi műveltség mellett. Ha ugyanezt nem Kosztolányi írta volna, lehet, hogy helyben kikiáltották volna kontárságnak.

Az irodalomtanárokról meg annyit, hogy általában aki azt a szakmát választja, maga is kicsit elvont, úgyhogy nem csoda, hogy ez a véleményük. Elég érdekesek tudnak lenni az irodalomtanárok.

Nehéz tantárgy az irodalom, csak a felkészülteknek adja ki a titkát. Én például nem tudtam soha fölfogni hogy Ady miért írta a magyar népre hogy "cigány népek langy szívű sihedere" vagy a Vén cigány miért " a metafizika filozófia áttételes értelmezése".

De azért nem kell lekezelően nyilatkozni a költőkről mert szép verset nagyon nehéz írni.

Azért kell élettörténetet tanulni, hogy megértsd mire gondolt. Petőfi verseitől szebbet nem sokan írtak. Ha nem tudod felfogni azt az érzést, amit ezek nyújtanak, akkor szellemileg szegény vagy.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,

Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,

De látod amottan a téli világot?

Már hó takará el a bérci tetőt.

Még ifju szivemben a lángsugarú nyár

S még benne virít az egész kikelet,

De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,

A tél dere már megüté fejemet.

Ha ilyen szépen le tudod írni az öregedést, akkor le a kalappal előtted.

A költészetben az a szép, hogy pusztán szavakkal, amiket mindenki ismer, hangulatot teremtenek. Elolvasol egy verset és átkerülsz egy másik világba, ha kicsit túlozni akarok.

Csörtettek bátran a senkik

És meglapult az igaz ember

S a kényes rabló is rabolt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Tudtuk, hogy az ember esendő

S nagyon adós a szeretettel:

Hiába, mégis furcsa volt

Fordulása élt s volt világnak.

Csúfolódóbb sohse volt a Hold:

Sohse volt még kisebb az ember,

Mint azon az éjszaka volt:

Különös,

Különös nyár-éjszaka volt.

Ady így írta le az első világháború kitörését.

Azért hiszed azt, hogy a tanár csak kitalálja, mire gondolt a költő, mert nincs érzéked a versekhez.

Mint ahogy már leírtam, az emberi élet nem csak arról szól, amiről manapság. Csak a pénz, meg a szex, való világ, bulik stb.

Szó sincs arról, hogy ezek nem jó dolgok, de még nem adnak ki egy teljes életet. Sok más fontos dolog van a világban, a humánus költők ezt vélték elveszettnek látni.

Mindenki sarkít, az egyik azt mondja a másikra, hogy köcsög, mert szereti a verseket.Ez még koránt sem jelenti azt, hogy nem csinál minden mást az életben, nincsenek jó női stb. Sajnos manapság már szégyen olvasni, a média elérte ezt. De ez csak a süllyedéshez vezethet a társadalom szintjén. Majd meglátod