A radioaktivitást mérő műszerek használat közben miért kerregnek, recsegnek?

A háttérzajt nem tudom biztosra, szerintem az is azért van, amiért a pittyegés: nem lehet állandóan a kijelzőt figyelni, így a zajból tudod, hogy még be van kapcsolva és működik. [Ez nem tuti, remélem valaki megerősít / megcáfol.]

A pittyegés meg egyértelmű. Ha hosszan sípol, gáz van.

Lehet, hogy tényleg tévedek, most így elkezdtem googlezni és ezt találtam:

"A radioaktív sugárzás meg ionizál (a radioaktív sugarak keltette ionok indítják azokat az "áramlavinákat", amitől a Geiger-Müller számláló recseg)."

"A radioaktivitást mérő műszerek használat közben miért kerregnek, recsegnek?"

Ez nincs így. Azok a múszerek kerregnek, meg recsegnak, amiket olyanra csinálnak meg, hogy a radioaktivitásból származó elektromos jelet kerregéssé, és recsegéssé alakítsa. Ahogy az előttem szóló írta az a hangot kiadó berendezések lényege, hogy megfigyelésük nem igényel erőforrást, mellette lehet dolgozni, lehet csinálni mást.

Egyébként a rádioaktivitást mérő múszerek legnagyobb része ionizáló sugárzást mér, ami a GM csőben áramot indukál, ami a detektált szignált adja. Ezen kívül vannak más doziméterek, amik pl. elszíneződve jelzik, hogy a detektor viselésének ideje alatt (hét - hónap) mennyi volt a viselőt ért össz sugárzás. Semmi hang nincs. Ezenkívűl radioaktivitási esszékben sem pittyegést detektálunk (vicces is lenne), hanem egy automata műszer méri az időegyég alatt mért "beütésszámot", ami a minta radioaktivitását mutatja. (ez a műszer az un. scincillátor)

Nem feltétlenül kerregnek. Van köztük kerregő is: a G-M csőhöz néha szoktak kapcsolni jelerősítőt és hangszórót. Ez egy beütésnél egyet pattan, így bizonyos esetekben jól használható. A háttérsugárzás mértékét és eloszlását nem lehet vele mérni, de jól jelzi, ha hirtelen megnő valami miatt és közben lehet mással foglalkozni. Ha például radioaktív kiszóródást keresel baleset után, arra jó lehet egy ilyen is, mert a kihullott részecskék közelében borzalmasan kerreg, aztán tudod, hogy ott kell sugármentesíteni. Illetve demonstrációs célra is tökéletesek, mert a hallható kerregés jelzi a sűrűbb vagy ritkább beütéseket.

Viszont az ionizáló sugárzásokat mérő műszerek nagy része nem ilyen. Ezek tényleges mennyiségi mérésre nem jók, úgyhogy általában számláló áramkörökkel szokták megoldani a problémát: ezekkel lehet számolni összes beütésszámot vagy adott időegység alatti beütésszámot. Aztán abból még akár dózisegyenértéket is ki lehet hozni, ha megfelelően dolgozzák fel az adatokat.

Nem törvényszerű tehát, hogy az ionizáló sugárzásokat mérő berendezések kerregjenek, recsegjenek. Ezeket a sugárzásokat úgy szokás mérni, hogy egy-egy beérkező részecskét elektromos impulzus jelez, amivel aztán azt kezdünk, amit akarunk. Ha akarjuk, hangszórót kerregtetünk vele, ha másképp akarjuk, számláljuk. De légy nyugodt: nem csak az ilyen berendezések kerregnek. Volt már szerencsém óramű által vezérelt stroboszkópos fényképezőgéphez, ami életciklusa vége felé hangját tekintve leginkább gépkarabélyhoz hasonlított. Ráadásul az teljesen ártatlan volt: egyszerű pattogó golyókat, sínen gurigázó kisautókat fényképezett.