Mi a neve annak a paradoxonnak, ami azt veti fel, hogy ha egy tárgy minden egyes alkotóelemét kicseréljük, akkor az még ugyanaz a tárgy marad-e?

Hát igen.

Bár ha bebizonyítják h van-e lélek, ill. kikutatják, h mi a tudat, akkor lehet h arra a megállapodásra jutnak, h mégse cserélődünk ki teljesen.

"Vagyis felvetődik a kérdés, hogy az akkor ugyanaz az ember-e."

[link]

A tudatunk is folyamatosan változik, olyannyira, hogy mire ennek a mondatnak a végére érsz az olvasásban, már nem az vagy, aki akkor voltál, amikor elkezdted olvasni.

Szerintem ez az egész egyáltalán nem paradoxon, pusztán csak értelmezés kérdése, mivel az egész csak a fejünkben létezik, és leginkább a dolgok felfogásáról szól.

Mert fizikailag, szigorú értelemben véve csak addig marad bármi "ugyanaz", amíg tökéletesen változatlan. Ilyen azonban már eleve nem létezik, mivel a részecskéi folyamatosan száguldoznak, tehát tényleg már egyetlen időkvantum múltán is egy másik dologgá válik minden.

Ha ezt egy kicsit fellazítjuk (hogy a részecskék mozgásával még nem foglalkozunk), akkor oda jutunk, hogy amint valamilyen nagyobb részével történik bármi is (legyen az akár csak a legapróbb sérülés is), már nem ugyanaz lesz a holmi. Javítás és csere után sem.

Ugyanez áll egyes részek cseréjére is.

A "paradoxon" csak az emberi elme terméke, mert mi fogjuk fel a holmikat ugyanannak akkor is, ha kicserélgetjük a részeit, holott objektíve az már egy teljesen másik holmi akkor is, ha ugyanúgy néz ki és ugyanazt a célt szolgálja ugyanolyan hatékonyan.

Tanulság: csak az ember paradox. :)

"A tudatunk is folyamatosan változik, olyannyira, hogy mire ennek a mondatnak a végére érsz az olvasásban, már nem az vagy, aki akkor voltál, amikor elkezdted olvasni."

Ennek az állításnak az értelme azon is múlik, hogy a "nem az vagy" minőségileg vagy numerikusan értendő-e. És ha ezt eldöntöttük, akkor utána még meg is kell indokolni az állítást. A teljes diszkontinuitás csak egy a rengeteg lehetséges felfogás közül.

"Ennek az állításnak az értelme azon is múlik, hogy a "nem az vagy" minőségileg vagy numerikusan értendő-e. És ha ezt eldöntöttük, akkor utána még meg is kell indokolni az állítást. A teljes diszkontinuitás csak egy a rengeteg lehetséges felfogás közül."

Mint mondtam, a felfogások mind a fejünkben vannak. Az objektív valóság meg odakint. Csak az előbbi paradox, az utóbbi egyértelmű. :)