Mi is pontosan a behemót és a leviatán?

[link]

[link]

Behemót:Héber eredetű szó. Jelentése: vadállat, de izonyos körülmények között éppen az olyan szelíd, domesztikált állatokat jelöli, mint a párosujjú patások (pl. szarvasmarha). A köznyelvben a "nagyon nagy" kifejezés helyettesítésére is használják..Kaptam egy behemót nagy ötöst.

A szó a Bibliában is többször előfordul, általában nagy testű állatot jelent, mint például a víziló. Másutt a szörny szó szinonimájaként szerepel. Jób könyvének 40. fejezete egy hatalmas, erős és félelmetes állatról ír, mely a leírás szerint fűvel él ugyan, azonban mégis egész biztosan nem egy békésen legelésző tehénkéről van szó. A hatalmas vízi szörny, melynek nevét általában nem fordították le, esetleg csak átírták idegen nyelvekre (angolul pl. behemoth), más népek történetírásában is megjelenik, sőt, a korai hajósok tengeri kalandjai között is olvashatunk a bestiális lényről.

Leviatán:

A Jób könyvében szereplő másik bibliai lény a leviatán, az első ugye a behemót volt, amiről a múlt cikkben lehetett olvasni. A héber liw-wi-jatan tekergőzőt jelent, és egy, a tengerben élő kígyó vagy sárkány alakú élőlényre vonatkozik. Már az emberiség történetének hajnalán keletkezett közel-keleti mítoszokban is olvashatunk ilyen ősi tengeri lényekről.

Az ősi mezopotámiai vízi istennőt, Tiamatot is tengeri kígyóként ábrázolja egy babilóniai pecsét, asszír ábrázolása pedig ugyanez a kígyó, csak lófejjel és sasszárnyakkal, ami a tengeri sárkányok közkeletű képe.

A kánaáni térségből származó istenpár, Baál és Astoret esetében is előfordul egy tengeri szörny. A történet szerint az időjárás- és termékenységisten, Baál úgy szerezte meg a tengerek felett az uralmat, hogy legyőzte Lotant, a hétfejű tengeri szörnyet.

A görögöktől kezdve a vikingekig számtalan nép monda- és hiedelemvilágában megtalálhatók még ezek a tengeri szörnyek, és mindenhol jelentős szerepet kapnak.

Leviatán az újkorban

XVI. század

Az első leírások Norvégia és Svédország környékéről, a 16. században élt Olaus Magnustól származnak. Az uppsalai svéd érsek, az északi népek vallásának történetéről szóló Historia de Gentibus Septentrionalibus című mű szerzője egy 60 méter hosszú és 6 méter széles tengeri kígyóról számol be, amely egy Bergen melletti barlangban lakott. A kígyó hajókat borított fel, vagy a fedélzetről embereket és állatokat ragadott el. Éjszakánként pedig teheneket, bárányokat és disznókat evett. A beszámoló szerint a fekete kígyó nyakán haj vagy sörény nőtt, fényes szeme volt és „fejét feltartotta, mint egy oszlop”. A püspök azt állítja művében, hogy ilyen kígyók az egész norvég partvidéken éltek. Olaus Magnus a sárkányokat és a mitológiai állatokat a mesék világából valóknak tartotta, de szilárdan hitt az óriási tengeri kígyók létezésében.

XVIII. század

1752-ben a tengeri szörnyek iránt nagyon érdeklődő bergeni püspök, Erik Pontoppidan birtokába jutott egy levél, melyet Lorenz von Ferry kapitány írt a bergeni bíróságnak. A levélben a kapitány beszámol arról, hogy 1746 egyik forró augusztusi napján, amikor legénységével partra eveztek a norvég Moldéban, láttak egy tengeri kígyót. A kígyónak lóhoz hasonló szürke feje, nagy, fekete szeme, fekete szája, hosszú, fehér sörénye és egymástól körülbelül 60 cm-re hét vagy nyolc púpja volt. Von Ferry kapitány rálőtt a szörnyre, de az gyorsan lemerült. Legénységének két tagja esküvel erősítette meg a beszámolót.

XIX.század

A korszerű tengerhajózás idejéből is számos beszámoló szól titokzatos tengeri lényekről. 1848. augusztus 6-án a Daedalus nevű angol hajó fedélzetéről egy 18 méteres tengeri kígyót pillantottak meg a Jóreménység foka körül. A sötétbarna szörny rendkívül gyorsan úszott el a hajó mellett, miközben feje 120 centiméterre kiemelkedett a vízből. A hírre Sir Richard Owen, konzervatív tudós, Darwin eszmei ellenfele a The Times hasábjain meglehetősen csípős hangú vitába bocsátkozott a Daedalus kapitányával, Peter M’Quhae-vel. Owen szerint a tengerészek csak egy oroszlánfókát láttak. M’Quhae kapitány azonban szilárdan kitartott amellett, hogy az bizony egy tengeri kígyó volt.

1833. május 15-én a brit hadsereg négy tisztje és egy raktárosa kint halásztak a nyílt tengeren, amikor 180 méterre elúszott mellettük egy 24 méteres kígyó. Az eset a Mahone-öbölben, Nova Scotiában, Halifaxtól 65 kilométerre történt. Mindannyian meg voltak róla győződve, hogy nagyon jelentős dolgot láttak. Feljegyzést is készítettek az esetről, s kijelentették: „A tévedés ki van zárva. Nagyon örültünk, hogy megbizonyosodhattunk róla, a tengeri kígyó létezik.”

XX.század

1901 májusában a Grangense gőzös az Atlanti-óceán nyugati részén hajózott, amikor a hídon tartózkodó tisztek egy hatalmas, krokodilszerű élőlényt pillantottak meg, amely a felszínen fickándozott. Fogai legalább 15 centiméteresek voltak. A kapitány nem volt hajlandó a hajónaplóba bevezetni ezt a különös eseményt, hanem kijelentette: „Csak azt mondanák, hogy mindannyian részegek voltunk.”

Robert Serrec is állítólag egy óriási tengeri kígyót látott 1964 decemberében, amikor Ausztráliában a Hook-szigeteken töltötte szabadságát. Éppen családjával és barátaival vitorlázott, amikor a 10 méter mély vízben egy kígyószerű lény 25 méteres árnyékára lett figyelmes. Gyorsan sikerült lefényképeznie, mielőtt a különös lény ismét eltűnt.

Az észak-amerikai Chesapeake-öbölben több szemtanú látott egy kígyószerű tengeri szörnyet. 1982-ben figyelték meg először ezt a hosszú, kígyószerű lényt. A szemtanúk 7 és 12 méter között adták meg az állat hoszszát, és Chessie-nek nevezték el. Állítólag futball-labda nagyságú feje van, sötét színű, és nincsenek uszonyai. Az állatot 1982-ben egy Robert Frew nevű szemtanú le is filmezte. A videón látható titokzatos lénynek kígyószerű feje van, és jellegzetesen úszik – úgy, mint az ismert kisebb tengeri kígyók.

1983 novemberében San Franciscóban a Golden Gate-től északra építőmunkások egy körülbelül 30 méter hosszú és 1,5 méter széles tengeri kígyót figyeltek meg, amely kimászott a partra. A munkások távcsővel figyelték, ahogy a kígyó tekergőzött és a fejét ide-oda dobálta.

XXI.század

2007 decemberében jó állapotban megmaradt tengeri őshüllőcsontvázra bukkantak norvég kutatók a Spitzbergák szigetcsoport egyik szigetén. A 29 őslény csontváza között van egy óriási méretű is, melynek koponyája 3 méter hosszú, a fogai pedig akkorák, mint egy-egy ananász. Az állatot a pleiszioszauruszok közé sorolják, teljes hossza vélhetően 15 méter volt.