Mit gondoltok az egyetem hozzáállásáról (kutatás)?

Direkt nem nevesítek intézményeket, csak szeretném megkérdezni, hogy mit gondoltok a hozzáállásról.

A történet kezdete 2012. Adott 3 egyetemista, akik érdeklődési területe hasonló. Találnak egy témát, amit kutatni szeretnének.

1 hónap információgyűjtés és szakirodalom tanulmányozás után kész a kutatási terv. A tervet az egyetemisták bemutatják további 2 egyetemistának, akik németek, és csak ideiglenesen vannak Magyarországon. Mivel a kutatás témája hozzájuk is közel áll, így a csoport 5 főre bővül. Pár héten belül a csoporthoz csatlakozik egy viszonylag elismert kutató, mint projekt-vezető, azzal a feltétellel, hogy az anyagi forrást a kutatócsoport előteremti.

Jön a legnehezebb rész, a pénzszerzés. Egyetemi tanszékvezető felkeresése, kutatási terv benyújtása. Személyes beszélgetések sorozata következik, az egyetem pedig rábólint a kutatásra, és garantálják a kutatás finanszírozását, melyet 2 összegben utalnak át, az elsőt a kutatás megkezdése előtt (a pénz 50%-a), a másik felét pedig a kutatás felénél.

A csoport és a projekt-vezető boldog, a pénz megérkezik a számlára (több százezer forintos tétel).

2012 vége. A kutatás nagyban zajlik, az időpontokat és az anyagiakat 100%-ig kézben tartja a csoport, és bár jelentős az önköltség, úgy gondolják, hogy a végeredmény miatt megéri.

2013 közepe. A pénz első fele elfogy, a csoport a kutatás részeredményeit benyújtja az egyetemnek, ami alig foglalkozik a dologgal. A csoport egyre idegesebb, az egyetem pedig még mindig hezitál.

Pár hét múlva jön a feketeleves, az egyetem nem hajlandó a kutatás második felét finanszírozni mondvacsinált okok miatt (elfogadható indoklás nem érkezik). A csoport ideges, becsapva érzi magát, illetékesek felkeresése, de semmi eredmény. Úgy tűnik, a több hónapos kemény munka befuccsolt, mivel nincs több anyagi támogatás. A csoport megpróbálja a pénzt különböző intézményeken keresztül megszerezni, sikertelenül.

2013 tél. Úgy néz ki, a kutatásnak annyi, a részeredmények közel sem elegendőek akár egy tanulmány megjelentetéséhez.

Utolsó próbálkozás. Az egyik német csoporttag felkeresi a saját intézményét, akik vállalják, hogy jövőhéten fogadják a kutatás részeredményeit (szerencsére a két német tag miatt a fordítás nem nehéz) és a kutatókat.

A csoport egy része önköltségből kiutazik Németországba, ahol az intézmény teljes ellátást ad nekik az ott tartózkodás idejére. A német csoporttag bemutatja a kutatás témáját, módszereit és részeredményeit az intézmény illetékeseinek, akik azonnal a csoport mellé állnak, és garantálják a szükséges összeg kifizetését a kutatás lefolytatásához. A német egyetem napokon belül átutalja a pénzt a számlára, és garantálják, hogy mindenben segítik és támogatják a csoportot.

A kutatás folytatódik, a német egyetem mindenben segít, további anyagi támogatással is segítik a csoportot az előre megbeszélt összegen kívül, így a kutatás tovább bővülhet.

2013 nyár. A kutatásnak vége, az eredmények pedig a német egyetem neve alatt megjelennek, és segítik a csoport egy konferenciára való bejutását is, melyre később kerül majd sor.

A magyar egyetem azóta sem kereste fel a csoportot, az eredmények és a végső tanulmány a német intézmény neve alatt jelenik meg. A csoport egyben boldog, egyben csalódott és felháborodott.

Úgy gondolom, ez egy tanulságos történet a két fél hozzáállásáról.