Az evolució működését már ismerve, a tudósok nem gondolkodnak fejlesztésen?

Pár dolog nem úgy megy, ahogy te elképzeled.

Először is, az evolúció hozott anyagból, hozott génekkel dolgozik. A szárny lényegében azonos a karral, nagyjából ugyanazok a gének hozzák létre. Eleve az egész szárny, az izmok tapadása a mellkason stb. nem teszik lehetővé, hogy a vállövön egy pár helyett két pár végtag legyen. Magyarul: vagy szárny, vagy kar.

A másik, hogy a fejlődést mindig a szelekció szabja meg. Az egy dolog, hogy megjelenik egy tulajdonság, de annak előnyösnek is kell lennie, hogy spontán terjedjen. A szárnynak vajmi kevés előnye lenne, tehát mitől is terjedne el. Ha létre is hoznának egy szárnyas embert, szépen éldegélne, majd meghalna. Ennyi. Lehet, hogy lenne egy-két gyereke, akik vagy továbbörökítik a szárnyat, vagy nem... igencsak valószínűtlen, hogy nagyon elterjedne.

A harmadik, hogy a változások nem úgy jelennek meg hogy minden ember egyszerre arra ébred, hogy szárnya lett. Minden változás csak egy egyedben jelenik meg, aztán annak az utódaiban. Ha előnyos a dolog, akkor a megváltozott faj gyorsabban szaporodik, ezzel szép lassan kiszorítja az eredeti fajt. De az emberiség létszámát és az ember szaporodási ütemét tekinvte mégis hogy nézne ez ki? Ha lenne egy szárnyas ember, az nyilván kisbabaként jönne a világra, 17-18 éves korában kb évente 1 utódja lehetne, mondjuk max 10, de annak a fele valószínűleg szárnyatlan. Tehát van 5 szárnyas. Újabb 17-18 év múlva azok is szaporodnának. Mától 100 évre lehetne akár 50-100 élő szárnyas ember, a 8-9 milliárd többi emberre.

Dehogynem, már tovább is fejlesztették.

Csak azt már génsebészetnek hívják. :D

"Eleve az egész szárny, az izmok tapadása a mellkason stb. nem teszik lehetővé, hogy a vállövön egy pár helyett két pár végtag legyen. Magyarul: vagy szárny, vagy kar."

Ez nem így van. Egyátalán semmilyen elvi akadálya nincs annak, hogy több pár végtagunk legyen. Ami mégis koráltozza a végtagok számát, hogy nagyon nehéz olyan előnyös mutációra szert tenni, ami használható extra végtagot eredményezne. Pláne, ismerve az evolúciós hátteret: a medenceöv és a vállöv már a halaknál elkülönül, pedig akkor még nincs olyan szerepe, mint mondjuk nálunk. De ez egy dolog. Ez nem elvi, hanem egy praktikus korlát, amin lehetne változtatni. Ha kellően ismernénk a gének működését elő lehetne állítani olyan malacot pl. aminek több pár lába lenne, így egy malacból lehetne 6 sonkát csinálni!

"Az egy dolog, hogy megjelenik egy tulajdonság, de annak előnyösnek is kell lennie, hogy spontán terjedjen."

Miért kell, hogy spontán terjedjen el? A bőven tejelő tehén nem túlzottan előnyös fenotípust képvisel a természetes szelecós versenyben, ám ma ők képviselik a totál emlős biomassza kb. felét. [link] Mondjuk emberek esetén kissé aggályos a szarvasmarhákhoz hasonlóan irányítani a szelekciós útvonalakat, de szerintem erre előbb-utóbb sor fog kerülni.

Ezzel már a hobbikertészek, állattenyésztők is foglalkoznak pár száz éve. Úgy hívják, hogy nemesítés.

Ez még önmagában új fajt nem hoz létre, csak fajtát.

Az új fajhoz ezt nem árt pár százezer éven át folytatni.

Genetikai úton tutira gyorsabb.

Ott, ahol etikai okokból nincs szinte nullára korlátozva az ilyesmi, mondjuk Kínában.

Bár az emberi génkészlettel tán még ők is óvatosak.

Mellesleg a repülő embered sima fizikai okokból nem fog összejönni. Izomerővel tutira nem, siklásra meg elég rehabos lenne szegény 60 méter fesztávú szárnyakkal.