Amikor ülünk a széken akkor igazából nem is ülünk?

ha úhy vesszük igen, de ha így nézzük, akkor a tömör anyag is üres, mert az atomok közötti távolság nagységrendekkel nagyobb, mint az atommagok mérete, az elektronok meg még az atommagokhoz képes is pirinyók.

Még sem lehet keresztülköpni a téglafalon...

Ez így nem igaz, elavult szemlélet.

Az elektronok KITÖLTIK a helyet az atomban!

Az elektron nagysága aszerint változik, hogy mekkora helyre van bezárva... ezt hívják határozatlansági elvnek.

Amikor viszont ráülsz egy székre, akkor tényleg sok köztetek a levegő: ugyanis egyik felület se teljesen sík, és csak a csúcsok találkoznak. Ezért nem ragadtok össze (mint akkor, ha nedves felületre ülsz).

erre szokták azt mondani, hogyha csönben maradtál volna, akkor bölcs maradtál volna...

Szóval:

A határozatlansági elv (Heisenberg féle) azt mondja ki, hogy minnél pontosabban határozzuk meg egy elemi részecske egyik jellemzőjét (pl. a pillanatnyi helyzetét), annál kisebb mértékben tudjuk meghatározni más jellemzőit (pl. a sebességét).

Az eletron nem lufi. Az, hogy kitölti a rendelkezésre álló teret, az azt jelenti, hogy bebarangolja azt, nem pedig azt, hogy megnő a mérete.

Ez egyébként is csak a fémeknél és bizonyos mértékig a flvezetőknél igaz, ott is csak a vegyérték-héj elektronjaira. Ilyen rácsban az atommagok a nem vegyértékelektronjaikkal egyetemben adott pozícióban rezegnek, miközben a körülöttük lévő térben atomhoz nem köthetően vannak az elektronok. Ezt szokták elektrongáznak is nevezni.

Az, hogy az érinkező felületek nem atomilag simák, az igaz, de ettől a szilárd anyag belseje még nagyrészt üres.

Nem teljesen igaz, amit mondasz.

Az elektronra NEM igaz, hogy úgy viselkedne, mint egy kis golyó. Te úgy gondolod, hogy marad minden, csak pattog ide-oda... nem.

Ha bezárod egy akkora térrészbe, mit az atom, akkor KITÖLTI azt a részt. Nem csak a fémekben (ott a vegyértékelektronok az egész fémet kitöltik - a többi anyagban csak a saját helyüket). Olyan mértékben változik meg a helye és a sebessége, hogy nem lehet azt mondani, hogy itt van, vagy ott van. Különböző valószínűségekkel - de mindenütt ott van. Persze ez nem azt jelenti, hogy felfúvódna, mint egy lufi.

Ezek olyan fogalmak, amelyek nem egyeznek a normál anyagfogalmainkkal. Nincs is rá szavunk. Újfajta viselkedés...

ezt mondják szerecsenmosdatásnak. mármint amit csinálsz.

ezt írtad:

"Az elektron nagysága aszerint változik, hogy mekkora helyre van bezárva... ezt hívják határozatlansági elvnek."

még sort is hagytál elötte és utána, nehogy ne lehessen észrevenni. Még némi jóidulattal, azt is feltételezhetném, hogy tudod miről beszélsz, csak nem tudod magad kifejezni, csak akkor azt kellett volna írnod, hogy igen, rosszul fogalmaztam.

Ehelyett te fogod magad és megpróbálsz olyan hozzászólást írni, ami meggyőz másokat, hogy itten mégiscsak te vagy az ész és én beszeélek hülyeségeket.

Hát nem.

Azon a szinten, ahol a kérdező mozog, az elektron, a proton és a neutron kis golyócska. Ezt hívják absztakciónak, ami a szükséges mértékben leírja ezeknek az elemi részecskéknek a véselkedését. Ebben az absztrakcióban az elektron igenis az elektronhélyon, illetve (fémeknél) az atomok között van.

Idevadíthatnék én is valamit, mondjuk a húrelméletet, akár képletekkel együtt, bár ahoz már fel kellene nyúlnom a polcra ide fölém, csak semmi értelme nem lenne, mert a kérdező nem ezen a szinten mozog.

de akkor tételesen:

"Ha bezárod egy akkora térrészbe, mit az atom, akkor KITÖLTI azt a részt."

A kitölti azt jelenti, bárhol lehet és nem azt, hogy mindenütt ott van. Lényeges különbség.

"Nem csak a fémekben (ott a vegyértékelektronok az egész fémet kitöltik - a többi anyagban csak a saját helyüket). "

Ez konkrétan nem igaz. Gondolom az elektron pályákra gondolsz, mint saját hely. Hát nem. Az elektronpályák definiciója: A tér azon pontjainak halmaza, amelyen az adott energiaszinten lévő elektron megtalálási valószínűsége 90%-nál nagyobb. Azaz bármely elektron lehet bárhol, csak bizonyos helyeken inkább van. Valamint azt is jelenti, hogy (a fémes anyagok vegyérték elektronjait leszámítva) az elektronpálya felé közeledve a megtalálási valószínűség nő. A fémek kötési elektronjaira ez nem igaz, az ő megtalálási valószínűségük (az anyagon belül) mindenütt ugyanakkora, ezért nem atomhoz kötöttek. A többi esetben az elektronpálya atomhoz (vagy molekulához) kötött.

"Olyan mértékben változik meg a helye és a sebessége, hogy nem lehet azt mondani, hogy itt van, vagy ott van."

nos nem. vagy a helyét vagy a sebességét korlátlan pontossággal meg lehet mondani, csak közben a másik jellemző egyre kisebb mértékben meghatározható. Ez a határozatlansági elv. Bármikor rá tudunk mutatni egy elektronra, hogy imhol, csak éppen semmi mást nem fogunk tudni róla mondani.

"Ezek olyan fogalmak, amelyek nem egyeznek a normál anyagfogalmainkkal. Nincs is rá szavunk. Újfajta viselkedés..."

Dehogynincs. minden nyelvi eszközünk megvan, hogy kifejezzük magunkat, ha értjük is, hogy mit beszélünk. Az "újfajta viselkedés" meg eléggé túlzó, mondhatni hatásvadász kifejezés, mert a határozatlansági elvet már 1927 óta ismerjük.

uff! beszéltem

Akkor a következőt kérdezem tőled:

- úgy tudom, az atomban azok az elektronpályák stabilak, ahol állóhullámként viselkedik. Márpedig, ha állóhullám, akkor mindenütt ott van, ahol maga a hullám. Mi a helyzet ezzel?

- az, hogy ha az atomot meglövöd valamivel, különböző valószínűségekkel fogod megtalálni az elektront, ismert dolog. Nem lehet az, hogy ez a 'találat' a két részecske kölcsönhatásából következik? Arra gondolok, hogy találat előtt az elektron másképp viselkedhet, mint találat közben.

- légy szíves, mondjál NEKEM egy lehetőleg szemléletes képet, amellyel el tudom képzelni, hogy valójában mit tesz az elektron az atomban. Tudom, hogy nehéz ilyet találni...

"- úgy tudom, az atomban azok az elektronpályák stabilak, ahol állóhullámként viselkedik. Márpedig, ha állóhullám, akkor mindenütt ott van, ahol maga a hullám. Mi a helyzet ezzel?"

jól tudod, csak nem jól értelmezed.

amikor detektálsz egy elektron, akkor egy elemi részecskét detektálsz, aminek tömege, töltése, energiája van. (és persze pillanatnyi helyzete a detektoron) Amiről te beszélsz, az nem a pillanatnyi helyzet, hanem egy valószínűség, hogy ippeg hol lehetne detektálni. Aztán vagy sikerül vagy nem. legalább 90%ban sikerül, de ez azt is jelenti, hogy maximum 10%ban nem, azaz nem biztos, hogy ott van. Tehát nincs ott mindenütt.

"az, hogy ha az atomot meglövöd valamivel, különböző valószínűségekkel fogod megtalálni az elektront, ismert dolog. Nem lehet az, hogy ez a 'találat' a két részecske kölcsönhatásából következik? Arra gondolok, hogy találat előtt az elektron másképp viselkedhet, mint találat közben."

nyilván. a találat kölcsönhatás. Minden mérés beavatkozás, az is ha csak ránézel. (erről is szól a "Schrödinger macskája" néven elhíresült gondolatkisérlet) Viszont a találat utáni állapotból következtetni lehet a találat elöttire. Mi a kérdés?

"légy szíves, mondjál NEKEM egy lehetőleg szemléletes képet, amellyel el tudom képzelni, hogy valójában mit tesz az elektron az atomban. Tudom, hogy nehéz ilyet találni..."

milyen szinten szeretnél szemléletes képet? A szemléletes képnek nem az a feladata, hogy pontosan megmutassa mi is történik. Ha ilyet szeretnél, akkor adunk egy neon atomot, aztán nézegesed.

Az absztrakciónak pontosan az a lényeg, hogy adott kérdés megválaszolásához megfelelő mértékben írja le a vizsgált dolgot. Ha az a kérdés, hogy üres-e az anyag belseje, akkor teljesen megfelelő kép a kis golyócskákból álló atommag, a körülötte (akár körpályán) keringő kis golyócskákkal, a nem vegyérték elektronokkal és a közöttük lévő térben kolbászoló vegyérték elelktronokkal (nyilván fémeknél). Ez a kép bőven elegendő a legtöbb hétköznapi probléma megértéséhez (vezetés, ellenálás, félvezetők stb.) Le lehet menni ennél mélyebb szintre, elővenni az elektronpályákat, azt, hogy hol van, hol nincs elektron, meg közben ennek is hullámtermészete van, mint a fénynek. Le lehet menni kvarkok szintjére, hogy nem is golyócskák a protonok és neutronok. Elő lehet kaparni a mágneses monopólusok problémáját, amiknek kellene lenniük, de közben nem találjuk őket, sőt most éppen ott tartunk, hogy nem is igazán létezhetnek, de közben meg csak kellene lenniük. Előránthatjuk a húrelméletet, hogy valójában minden csak rezgő energiagyűrű, és az anyag mint olyan nem létezik. Persze közben a tér is kvantált, azaz nem vehető fel tetszőleges térbeli pozíció, csak diszkrét kvantumok. (tehát pl. ezen a szinten a hullám értelmezése az elektronnak már nem jó, hiszen a hullám folytonos, a tér meg nem) Stb.

A tudomány úgy működik, hogy problémákra keres válaszokat. Amikor talál egy választ az adott problémára, akkor az a válasz jó. Attól, hogy felmerül egy kérdés, amire az adott válasz nem jó, a válasz nem válik feltétlenül rosszá, csak az értelmezési tartománya változik. Ezért nem számolunk pl. a gépkocsik sebességmérőjénél a sebességből adódó idő-tér-tömeg torzulással, pedig igazából kellene, mert a relativitás működik ott is, csak elhanyagoljuk. (de pl. a gps műholdakon lévő atomórákat már rendszeresen újra kell kalibrálni, különben nem kapnánk jó adatokat)