Kik, milyen népek lakták a Kárpát medencét 450 és 895 között, és milyen nyelveken beszéltek?
Az anya nyelvük őse, egyik ősi formája, tehát amiből kialakult a magyar nyelv jelen lehetett a Kárpátmedencében ebben az időszakban(450-895 között)? Illetve kik, mely nép, népek beszélhették mai anyanyelvünk, ősi, archaikus, formáját a kora középkorban?
Másképpen feltéve a kérdést:
Hol, mely földrajzi területen beszéltek ó-magyarul 896-előtt?
Pontosítva a kérdést:
Az anyanyelvünk őse, egyik ősi formája, tehát ami a mai magyar nyelv őse volt, jelen lehetett a Kárpátmedencében ebben az időszakban(450-895 között)?
Kik, mely népek beszélhették:
Hunok, avarok? más? stb.?
válasza:Párszáz évig fennmaradtak a pannonrománok, ezek a Pannóniában maradó római telepesek voltak, Kestei-kultúrának is nevezik őket.
Fővárosuk Keszthely volt, amit akkoriban Kestei (kesztej)-nek hívtak (ebből magyarosodott később Keszthelyre), ami a klasszikus latin Castellum-ból alakult ki, utalva a keszthelyi várra, erődítményre.
Területük kb. a mai Veszprém megye balatonparti felére korlátozódott.
Nyelvük a mára kihalt pannonromán nyelv volt, ami leginkább a mai olasz és román keverékére hasonlított.
Fémmegmunkálási tudásuk felülmúlta a környéken portyázó germán hordákét, ezért egyeséget kötöttek az erőfölényben lévő germánokkal: A germánok nem pusztítják el őket, cserébe ők fémtárgyakat gyártanak nekik.
200 évvel később a germánok fémmegmunkálási szintje elérte a kestei-iek szintjét, ekkor a horda elpusztította őket.
válasza:Hunok, germánok, később a török avarokkal együtt jöttek a szlávok (horvátok, morvák). Miután Nagy Károly elfoglalta az Avar Birodalmat, kezdetben Pannónia vezetői avarok, később morvák lettek. Sőt az Avarok még a mai Ausztria területén is laktak.
Ha nem is a hun, ami nagyon homályos, de az avarokkal feltehetőleg valószínű, hogy kulturális rokonságban voltunk. Hogy vajon ők milyen nyelven beszélhettek, azt nem tudjuk, csak a tisztségeik, és néhány név az, ami megmaradt a nyelvükből.
A kettős honfoglalás elmélete szerint a kései avarok magyarok voltak, erre utal a régészet, és az, hogy az avarokat mindenhol a hunok utódjainak nevezik, sőt még a mi onugor-nevünkön is.
válasza:A Kárpát-medencét rengetegféle, egymással akár nem is rokonságban álló nép lakta már a legkorábbi időktől kezdve is, élhettek itt kelta időkből maradt töredékek, szlávok különböző csoportjai, avarok, szkíták, hunok, germán törzsek, romanizált helyi népelemek és római telepesek is.
A magyar nyelv a Kárpát-medencében nem volt jelen - legalábbis olyan értelemben, hogy letelepedett lakói közötti használatban. Mivel a magyarok a honfoglalás előtt is többször átkeltek a hágókon, maga a nyelv ismert volt.
Van arra nézve feltételezés, hogy a székelyek a honfoglalást megelőzően éltek már a Kárpát-medencében, de ezt én személy szerint nem tartom valószínűnek.
A nyelvünk pedig - sztyeppei nép lévén - nem volt tartósan (legalábbis történelmi távlatokban mérve) helyhez kötött. Időrendben visszafelé haladva először Etelközben találtál volna magyarul beszélőket, még korábban, 840 és 750 között némiképp keletebbre, Levédiában ismerhettél volna rá anyanyelvedre.
A legkorábbi hely és időpont, ahol bizonyíthatóan használták már az a nyelvet, amit mi is a mánkban, az Magna Hungaria.
Julianus barát ugyanis itt találta meg a keleten maradt magyarok leszármazottait.
A legkorábbi nyelvemlékünk, az 1190 körül keletkezett halotti beszéd és könyörgés - egy-két szótól eltekintve -, kiejtés szerinti, rekonstruált átírással ma is szinte folyékony olvasással érthető. Ez a szöveg több, mint 800 éves. Julianus barát, aki kortársa volt ezen szövegnek (akkor születhetett, amikor az írást épp papírra vetették), azaz nyilvánvalóan maga is ekképp beszélt, meglett férfiként elutazott a keleten maradt magyarokhoz (1235-1237), és beszámolója szerint az ottaniakkal tökéletesen meg tudta magát értetni anyanyelvén.
Tudni kell, hogy a keleten, Baskíria tájain maradt magyarok még a hét magyar törzs Levédiába való átköltözésekor szakadtak le (i.u. 600-650 körül), azaz a Julianus által használt magyar nyelv nem sokban térhetett el a különszakadáskor használt, sajátjához képest hatszáz évvel korábbi nyelvtől.
Julianus nyelve pedig - utalok rá ismét, láthattuk azt a halotti beszédben - nem sokban különbözik a mai magyar nyelvtől.
Ez a legkorábbi időpont, ahova még vissza tudunk menni. Pontosabb képet nem tudsz kapni ezzel kapcsolatban sem a Kárpát-medence vonatkozásában, sem a magyar nyelv eredetében az írott források hiányában, mert a csontvázak nem adnak támpontot a beszélt nyelvre.
Pro Patria, az általad elmondottak alapján:
Földrajzilag elhelyezve térben és időben a magyar nyelv és lehetséges rokon nyelveinek, dialektusainak kulturális hatásterületét ebben a kora középkori(legyen a i.u 895. év, 9. század) időben:
Akkor kimondhatjuk, hogy 895-től(vagy ettől korábban)jól adatolhatóan a Kárpátmedencében egyértelműen jelen van a magyar nyelv a lakosság körében, és ezzel, párhuzamosan egy időben 895-ben Baskíriában is jelen van a magyar nyelv(a későbbi Julianus barát általi beszámolókra alapozva).
Tehát ebből közvetlenül elmondhatjuk, behatárolhatjuk, hogy a 9. században a magyar nyelv kulturális hatásterülete a Kárpátmedence és Baskíria vidéke.
Kérdés: Milyen nyelven, nyelveken beszéltek a Kárpátmedence és Baskíria között elterülő területen abban az időben?
(Mint tudjuk a szlávság és a szláv nyelv ezen a területen még egyáltalán nem volt jelen vagy csak jelentéktelen, csekély szinten, kb. ekkortól kezd el jelentősebben teret nyerni a szlávság ezen a vidéken: A napjainkban leginkább elfogadott elmélet szerint az indoeurópai eredetű szláv népek őshazája Belarusszia és talán Észak-Ukrajna lehetett, bár a korábbi szakirodalomban ettől eltérő – a Kárpátoktól északra, az Oderától a Dnyeperig húzódó – őshaza-rekonstrukciókat is ismerünk.
A szláv népvándorlás a 6. század végén kezdődött és elsősorban nyugati és déli irányú volt. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett részt a vándorlásban. Nagy változást jelentett a szlávság történetében az avarok betelepülése a Kárpát-medencébe (568): Bizánc meggyengítésével és a balkáni védelmi vonalak áttörésével elősegítették a dél felé vándorlást. E mozgások eredményeként a szláv törzsek fejlődése szétvált, és három csoportjuk alakult ki: előbb keleti és nyugati, majd a nyugatiból kiváló déli.
A nyelvészek szerint a szlávok még a 10.–12. században is gyakorlatilag egy nyelvet beszéltek, bár több nyelvjárás létezett.
A nyelvészek szerint a nyelvek elválása amiatt következett be, hogy a szlávok egyre nagyobb területet foglaltak el – Közép-Európában nagyobb területet, mint ma. A 9., 10. és 11. században íródott feljegyzések már mutatnak regionális eltéréseket, a Freising-kéziratokban például olyan nyelv szerepel, melyben megfigyelhetőek a szlovén nyelvjárások jellegzetességei (például a rotacizmus és a krilatec szó).")
Tehát a szláv hatás csak ekkortájt ékelődhetett a Kárpátmedencei magyar nyelvterület és a Baskíriai magyar nyelvterület közé.
Kérdés fennáll: Milyen nyelven, nyelveken beszélhettek ezen két nyelvterület között a 9. században? (mint feljebb kifejtettem milyen okból szlávul nem vagy még csak nagyon csekély lélekszámban ebben az időben)
Kérdés mi lehetett a domináns nyelv, nyelvek a 9. században a Kárpátmedence és Baskíria között elterülő területen? Talán a magyart vagy ennek rokon nyelveit, dialektusait beszélhették a legnagyobb lélekszámban ebben az időben a vidéken, a szláv térhódítás előtt?
Pontosítás:
Kérdés fennáll: Milyen nyelven, nyelveken beszélhettek ezen két nyelvterület(a Kárpátmedence és Baskíria) között a 9. században illetve a 9.század előtti időkben? (mint feljebb kifejtettem milyen okból szlávul nem vagy még csak nagyon csekély lélekszámban ebben az időben)
Tehát e között a két földrajzi terület között milyen nyelven, nyelveken beszélhettek a 9. században?
Kép: [link]
válasza:Alapvetően csuvasos eredetű török nyelveket (hun, avar, bolgártörök, kazár; bár ez csak hipotézis), iráni nyelveket (aláni), és a volgai finnugor (mordvin, mari), ill. szláv nyelveket beszélhettek.
Nota bene: ez utóbbi két finnugor nyelv nem a magyarok osztályába tartozik, mert mi a legtávolabbi, Urálon túli csoportba, az obi-ugor nyelvek közé vagyunk besorolva.
válasza:Európa ősnépe bizonyítottan ragozó nyelvet beszéltek és rovásírást használtak.
Az indoeurópai expanzió hatására ezek a közösségek beolvadtak, eltűntek. (pont úgy, mint Amerikában, vagy más gyarmatokon is megfigyelhető volt)
A történelem során ezek a közösségek kiszorultak a Európából.
Kisebb közösségek szigetszerűen ma is megtalálhatóak. (gagauzok, krimi tatárok, finnek, észtek, manysik, hantik, magyarok)
Rokonnépek között is gyakori a háború. ( Nyugat-Európa erre tökéletes példa, egységként jöttek, majd közös ellenség láttán egységként védekeztek ) A hun birodalom is ezért tudott egységként létre jönni, majd szétesni.
Ha megszűnik a veszély, akkor nem működőképes a "pánszlávizmus", a Német-római birodalom, a jugoszlávia, csehszlovákia...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!