A magyarok mikor használtak először számszeríjat?

Kr.e. 500 tól tudunk számszeríjról, mind a görögök, mind a kínaiak használták. A rómaiak szintén ismerték, ezért rajtuk keresztül elterjedt egész Európában.

A honfoglaló magyarság is azonnal megismerhette, bizonyára zsákmányoltak is belőle.

A magyar harcrendi fegyverzet nem volt soha teljesen egységes, kivéve a speciális alakulatokat, mondjuk a hátrafelé nyilazó és menekülést színlelő könnyű fegyverzetű lovas alakulat, amely cselt vetett.

Egy uraságot lovászok, fegyverhordozók, később apródok kísértek, akik maguk is harcoltak, de ha elbődült az úr: - buzogányt! - vagy - fokost! - akkor rohantak urukhoz a kívánt fegyverrel, aki az ellenséghez szabta a saját fegyverzetét és biztosan volt íja, sőt számszeríja is.

A hagyományos visszacsapó íjjal messzebbre, pontosabban és gyorsabban lőhettek, ezért a számszeríj elterjedése speciális körülmények miatt történt.

Két fő előnye volt, sokkal nagyobb erővel lőtte ki a beletett követ, (mert úgy is használták), vagy a nyílvessző szerű, de annál zömökebb "páncéltörő" lövedéket és nem kellett akkora gyakorlat a használatához, mint a hagyományos nyílhoz.

Nagy kinetikus energiája miatt átütötte a páncélt és esetleg parasztkatonák is használhatták, némi gyakorlás után.

Nem csoda, hogy később a husziták kedvenc fegyvere lett, de elterjedése a páncélok, vértek megjelenésével párhuzamos, annak kiváló ellen fegyvere volt.

A 16. sz. -tól a lőfegyverek kiszorítják.

Vagyis biztosan ismerték és esetenként használtak az őseink számszeríjat egészen a kezdetekben is, de legjobban a 13-14.-15 században volt elterjedve a páncélzat ellenszereként.