Ha van fotografikus memória, akkor milyen "fajtái" vannak még a memóriának?
Úgy tudom, ha valakinek nagyon fejlett a fotografikus memóriája, akkor kiválóan tud képeket megjegyezni a legapróbb részletekig.
Na most, a saját tapasztaltaimból, és mások elmondásai alapján a memória sokkal sokrétűbb, mint azt gondoltam.
Én abszolút nem tudok képeket, színeket, arcokat, bonyolultabb alakzatokat felidézni, tehát gondolom, hogy fejletlen a fotografikus memóriám. De ez mégsem teljesen igaz, mert ezzel szemben elég egyetlen egyszer ránéznem egy térképre, és máris látom a fejemben, többé nincs rá szükségem. Ugyan így a kínai írásjegyek is nagyon tartósan és gyorsan megragadnak a memóriámban. Ha valaki azt mondja nekem, hogy „asztal”, akkor nem egy asztal képe jelenik meg a tudatomban, hanem maga az asztal szó, a betűk ilyen sorrendben. Ugyan így a színekkel, ha látok egy színt, persze felismerem, de nem tudom elképzelni, csak a szót látom magam előtt leírva feketén-fehéren. Ha bonyolult egy kép, akkor nem tudom megjegyezni, de ha egyszerű vonalakból áll, akkor meg nagyon erősen.
Az ilyen memóriát hogy nevezik?
válasza:ezzel a témával egy csomó könyv és kutatás foglalkozik, vannak mindenféle memóriafejlesztési módszerek is, amik van akinek bejönnek, van akinek meg nem.
az emberi agy az egyik legbonyolultabb dolog a világon és egy csomó dolgot még a tudósok sem tudnak róla. leginkább különféle elméletek vannak, amiket bizonyos kísérletek igazolni vagy cáfolni látszanak. se tervrajz, se működési leírás nincs, ami 100%-os lenne, ezért folyamatosan állnak elő újabb felfedezésekkel.
van, akinek grafikus a memóriája és a képi dolgok jobban megmaradnak a fejében. az emberek többsége állítólag sokkal jobban tanul vizuális dolgok alapján, mint szöveges, vagy hallott információk alapján.
a grafikus memória nem azonos a fotografikus memóriával, ami alatt azt értik, hogy nagyon rövid idő alatt nagyon sok mindent (szinte minden részletet pontosan) megjegyez valaki
ugyanakkor vannak, akik beszéd alapján sokkal jobban meg tudnak jegyezni dolgokat, mintha leírva, vagy akár lerajzolva látják
a te memóriád is vizuálisnak tűnik, csak mintha valamiért nagyon írott szöveg központúan használnád képek helyett. szerintem ez pl. nem biztos, hogy segíti a nyelvtanulást, mert ha egy tárgyra gondolsz és az magyarul leírva jelenik meg a fejedben, nem a tárgy/fogalom képe lebeg előtted, akkor ahhoz valószínűleg sokkal nehezebben tudsz más nyelvű jelentést, pláne egy másik írott szöveges alakot kapcsolni.
valószínűleg nagyon sok múlik azon is, hogy gyerekként milyen játékokat játszik valaki, hogyan fejlesztik a memóriáját és hogy később használ-e valamilyen emlékezési technikát, próbálja-e tudatosan fejleszteni az emlékezési képességeit, vagy csak ahogy esik, úgy puffan módon találomra használja az emlékezetét.
pl. nagyon sok magyar szónok képtelen fejből, vagy akár csak kevés olvasással elmondani egy beszédet. szinte minden szónok csak kiáll és felolvassa a leírt beszédét. pedig már az ókorban íródott retorikai tankönyvek leírtak különféle memória technikákat, hogyan kell egy beszédet megjegyezni, hogy el tudja mondani a szónok. mert már akkor is tudták, hogy egy beszéd sokkal jobban hat a közönségre, ha fejből, átéléssel mondja el a beszélő és azt látják rajta, hogy ezek az ő gondolatai, amik a szívéből jönnek, mintha azt látják, hogy csak kiáll és felolvassa.
az iskola rendszer egy jelentős része is arról szól, hogy a memóriát fejlesztik. ezért tanítanak meg egy csomó verset, évszámokat, képleteket, stb. a gond az, hogy a legtöbb iskolában csak megkövetelik, hogy tanuld meg és mondd vissza, amit megtanultál, de pont azt nem tanítják meg, hogy ezt hogyan lehet leghatékonyabban megtenni. szóval pont azt nem tanítják meg, hogyan lenne érdemes tanulnod, inkább csak megkövetelik, hogy csináld. az sem mindegy például, hogy csak a felelésig/vizsgáig sikerül megjegyezni, amit "megtanulsz", de inkább csak memorizálsz, aztán azzal a lendülettel el is felejted rövid időn belül, vagy esetleg hosszú távon tényleg meg is marad, mert sikerült alaposan bevésned a hosszútávú memóriádba, nem csak rövidtávon bifláztad be.
„ez pl. nem biztos, hogy segíti a nyelvtanulást”
Pont, hogy nagyon is segíti a szavakra való emlékezést. Talán azért, mert nem a képhez kötöm a szavakat, hanem magához a fogalomhoz. Van a fogalom, és azt nem kell semmihez sem kötni, csak úgy van a fejemben, és ehhez jön a szó leírt képe. Vagy nem is tudom, hogy mondjam... :D Ha angolul akarom, akkor a table betűk jelennek meg, ha japánul, akkor az asztal jele: 机 stb. Sokkal könnyebb így átjárni a nyelvek között a fejemben, mintha képek alapján kéne „tájékozódnom”. nekem legalábbis ez így gyorsabbnak tűnik.
Lehet, hogy nem jól fogalmaztam, nem tudom... éppen hogy nagyon nem vizuálisnak tűnik a memóriám, ami ugye a látást, a képeket helyezi előtérbe, hanem „érzés-alapúnak” vagy „fogalom-alapúnak”, már ha ilyen lehetséges. A szavak megjelenése meg talán csak ilyen plusz, amit a felszínen én tudatosan érzékelek.
Tuti köze van hozzá, hogy például az álmaimban is nagyon gyakran megjelennek az égtájak, és pontosan tudom, hogy merre van észak (mint ahogy a való életben is, mert a memóriám ezt jól megjegyzi)... bár ez talán inkább a térbeli tájékozódással van kapcsolatban.
Na meg az álmaim külön furcsák. Képileg nagyon halványan emlékszem rájuk, csak mintha megtanultam volna, és úgy lenne fejemben. Egy cselekménylánc részletekkel, de se nem képek, se nem hangok, csak úgy érzések, „fogalmak”.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!