Felesleges dolgokkal van tele az életem?

Ez teljesen természetes. Majd közben rájössz ;)

A programozás se rossz ;)

Én programozónak készültem, aztán eltévedtem egy kicsit újságírás/média pályára, de onnan pánikszerűen elfutottam, majdnem katona lettem, végül voltam rendszergazda, raktárvezető, informatika beszerző, dolgoztam moziba mindenfélét, megtanultam a mozigépet kezelni, voltam eladó, mostam autót, szolgáltam fel étteremben, hordtam angliában újságot, voltam pénztáros.

Két éve meg programozó vagyok végre, szakmában, és nem is tervek többet kilépni :D Mondjuk tény ami tény, hobbiként az vitte a prímet végig :)

Megtalálod majd amit akarsz csinálni meg érdekel - fiatal vagy még, ne ilyenen izgulj. Azt találd meg, amit szeretsz. Meg az se árt, ha fizetnek érte, de azért nem az a lényeg :)

"Nem késő már, hogy döntsek?"

-Nem.

"A legtöbb tudós már 17 évesen bőven tudta, mi akar lenni."

-Ne akarj "tudós" lenni. Tudósnak a halott kutatót hívják leginkább...

"Félek."

-Ne félj. Próbálj értelmesen, praktikusan dönteni. Lehet módosítani később is.

Én 17 évesen állatira nem tudtam, hol fogok kikötni. Addigi műszaki érdeklődésemből, fizika-matek eredményeimből az már egyértelmű volt, hogy valami ilyen irány lesz, de ennek ellenére majdnem egy ferences gimnáziumban kötöttem ki, mert anyám szerint onnan bárhova felvettek volna.

Végül finommech.-i műszerész-gépész technikum lett és ott már tudtam, ott vagyok ,ahol lennem kell. Onnan már egyértelmű lépés volt a BME gépészkar.

A szokásos. Kamaszkorban az ember "nagy" dolgokat akar. Mindössze az a baj, hogy nem tudni, mi a "nagy". Lesznek még nagyobb problémáid is, és mindig utólag jössz rá, hogy ami éppen van, ahhoz képest a korábbiak...

Nem késtél el sehonnan, de ezt úgy se hiszed el, mert ennek a kornak ez a legfőbb jellemzője. Nem hisz senkinek. De nem baj, ezt is ki kell tapasztalni.

Az irányt úgy tűnik, mégiscsak tudod. Sokaknak még ez se adatik meg. Én diplomaosztás előtt csak azt tudtam, mi nem akarok lenni. Nem is lettem. Viszont azóta is használom.

Elsősorban fiatalok szokták mondani, hogy amit nem tudunk használni, azt nem érdemes megtanulni. Ja. És ki mondja meg, hogy mit nem fogunk használni az elkövetkező életünkben. Én a legtöbbet az elméleti fizika vizsgák beugró példáiból (aki nem tudta megoldani, nem vizsgázhatott) tanultam. Abból élek még a politikában is. És nem panaszkodhatom.

A felesleges dolog, ha üresen telik az időd. Az már többé nem jön vissza. Minden más hasznosul valahol, legtöbbször utólag se tudod, mi.

Tanulj minél többet és minél sokfélébbet. Persze egy mellett majd kötelezd el magad kissé mélyebben. De hogy mikor ... adódni fog, ez az egy, amiben biztos lehetsz.