Miért beszélnek magukban egyes emberek?

Valami elromlott a fejükben. Illetve az a kis lény, ami ott van a fejükben és irányítja a testüket az nem teljesen uralja a gazdatestet. Ezért mi kívülről azt látjuk, hogy mintha a testük (és az arcuk, a beszélőizmokkal együtt) önálló életre kelt volna... Ezeket valahogy meg kellene javítani, csak sajnos nincsen még rá szakszerviz.

Talán csak segít nekik gondolkodni. Néha tényleg jól jön, ha csak magadnak is hangosan kimondod, hogy mire gondolsz. Persze vannak olyanok is, akik tényleg kattantak, de nem az az átlag.

Ja, én is szoktam mikor egyedül vagyok, csak azért mert jó érzés és könnyebb így gondolkodni.

Én is szoktam, és nem érzem magam bolondnak miatta. Bár a mai világban aki kicsit is eltér a tömegtől az már betegnek számít...

Én főképp amióta Budapesten élek, látok sok magában beszélőt, elmeroggyantat. Múltkor valami idős f@szi a hatoson elkezdett kiabálni hogy árpád vére meg ilyenek :D Meg egy nő a buszon, hogy több együttérzést, meg nem kell ülőhely, nincs ülőhely :D Az elején még én is meglepődtem ezeken, aztán hozzászokik az ember. Betegek, gyógyítani meg nem nagyon lehet. (begyógyszerezés csak árt, függővé teszi az embert)

A másik fülén van a bluetooth...

Debrecenben is akadnak hírhedt szónokok, főleg a villamoson lelhetők fel :D Az én számon akkor szoktak senkinek sem címzett szavak kicsúszni, amikor nagyon töröm a fejem, pl. feladaton vagy egy kérdésen. Ebben valóban nincs kivetnivaló, mert a kimondott szavak segítenek rögzíteni, realizálni a gondolatokat.

Régebben valami erősen gátolta a beszédemet, ami erősebb volt a normálisnál, így a normális gátlás eltűnt. Ezért, miután sikerült elmulasztani ezt az erős gátlást, néha rám jön, hogy mondok egyes szavakat, pedig nem is abban a témában gondolkodom. Ezek a szavak egy asszociációs háló részei. Ez a jelenség csak azzal kerülhető el, hogy teljesen legátlom a beszédemet, hogy meg se tudjak szólalni. Szeretném megőrizni a beszélőképességemet, ezért inkább együtt élek ezekkel a rohamokkal.

én néha ha hangosan gondolkodok akkor könnyebb de nem vagyok bolond